2012. szeptember 25., kedd

Őszi specialitások


Reggel 7 fok. Széldzseki már befigyelt... de már a kezem is fázik a bringán, kesztyű is kelleni fog... 

Estefelé 13 fok. 146-os pulzusátlaggal lazán futok 4:54-es tempóban 15 kilómétert, jó a hűtés...ez tetszik.

Késő este lehullott leveleket sodor a szél a kihalt utakon, ahogy hazafelé tartok úszás után.  Sivár a terep...

Itt az ősz.

Nagyon korán sötétedik, lehet idén be fogok szerezni egy fejlámpát, mert amióta gps órával futok, a telefonomat nem viszem magammal, így nincs zseblámpám a kritikus útszakaszokra.
Arra is gondoltam, esetleg egy gumis, elöl fehér, hátul piros fénnyel villogó led-es "helyzetjelző" is jó lenne, amit a jobb felkaromra erősítenék. Így a kivilágítatlan utakon jobban látszódnék. Esetleg bringavilágításból tudnék ilyesmit átalakítani.

Ami a telet illeti, kicsit le kéne tisztítani a fejemben, mire összpontosítsak. Sokmindent szeretnék jővőre, hosszabb hegyi/erdei futásokon részt venni, ebből adódóan maraton távon is futni és persze a triatlon vonalon is folytatni, rövid és közép távokon. Eszerint kéne súlyozni a mozgásaimat.

Az biztos mindegyikhez kell futni, és szeretnék persze, sokat. :)

Vasárnapra 2 és fél óra futás volt a terv szénhidrát bevitel nélkül, lehetőleg gyorsuló tempóban.

Az elején 5:15 körüli tempóval futottam 45 percet az első technikai szünetig, innentől 45 percenként álltam meg 1 percre pihenni és inni.
Cukormentes, csak elektrolitokat tartalmazó pezsgőtablettát oldottam fel a kulacsom vízében, HIGH 5 ZERO a neve egy rajtcsomagban kaptam...
A 12. kilóméternél kezdődött az igazán élvezetes része a futásnak. Új terep, itt futottam be egy nagy erdőbe Berlintől északra, gondoltam itt kavaroghatok kedvemre.

 
Jó volt, eljutottam egy kastélyhoz, egy tó küröl is futottam, itt a tempó eléggé lelassult,  sétálgató családok, vékony csapások, fotózás, ivászat, így a futás közepe lett a leglassabb.

 
Hamar eltelt a következő 8 kilóméter az erdőben, ami után visszafelé vettem az irányt.  Egy kicsit más úton futottam visszafelé, tudtam úgy pont kijön a 30 kilóméter a végére. Elfáradtam a futáson de nem volt igazán különbség a 25 km-es távhoz képest. Az utolsó frissítés után azért kicsit gyorsabban futottam, na nem volt acélos de 5:06-ra jött ki, de megvolt a futás második felében a tempó diktálás amit fontosnak tartok. Végül 2ó 44p lett. A lábaim voltak beállva, meg fájtak kicsit a vége felé nem tudom nem elég edzettek a hosszú ideig tartó futáshoz gondolom. Ez változni fog...

2013 starts here. ;)

2012. szeptember 24., hétfő

A legjobb kulacs 2.

  Két új játékos csatlakozott a felhozatalhoz az első kulacsokról szóló bejegyzés óta. Igazából az alkalom szülte az igényt, a "szokásos" outlet boltban jártam.

  Az egyik egy kulacs öv, ami nekem nagyon szimpatikus megoldás, így azonnal lecsaptam rá, alternatív lehetőség a több kissebb kulacsot tartó övekkel szemben.
Mizuno Endurabelt Lite
    Kétszer futottam benne (25km, 30km)  Sajnos nagyon pattog fel le futás közben. Az öv rosszul van kiegyensúlyozva. A kulacs az öv vonala alatt lóg. Más kulacsöv termékeknél meg lehet figyelni,  hogy az öv vonalát jobban a kulacs középvonalára helyezik, így a széles kulacs mögötti rész jobban felfekszik a testre, stabilabban ül, kevesebb mozgással.  Ennél az övnél ez sajnos nem érvényesül, így főleg teli kulaccsal, rossz futni, ha csak félig van, már oké. Kellemetlenül ugrál fele le akárhova feszítem, pozicionálom az övet. Így ez az öv nem vált be sajnos. Önmagában a megoldás tetszik, úgyhogy egy megfelelő kulacsöv keresése folytatódik.

   A másik amivel beújítottam, az egy vízhordó hátizsák. 
Mizuno Enduraback Med

   Ebben már komolyabb mennyiségű folyadékot lehet vinni, 2 litert. Gondolkodtam, hogy a 30km körüli futásokra ebben megyek, de ennyi folyadékra azért ott nincs szükség, így egyelőre ez a hátizsák még nem volt használva. Eredetileg "a jővőben még jól jöhet"  gondolattal vettem meg. MTB-os túrákra, illetve nagyon hosszú terepfutásokra gondolva. 19 euróba került (45 helyett). Bármilyen hasonló hátizsák legalább ennyibe, de inkább a többszörösébe kerül, ezért döntöttem úgy, hogy elfér otthon.
   Kipróbáltam azért, elsőre egy dolog lehet idegesítő, a benne levő víz hangos lötykölődésének a hangja futás közben. :)

2012. szeptember 15., szombat

Terep cipőket keresgéltem a neten...

és erre bukkantam. ASICS GEL Fuji Racer. Nagyon ááállatul néz ki. Ez egy könnyű verseny csuka terepre. Nem amit kerestem...Én Gore-tex felsőrészes cipőt keresek télire. Nehéz ez a trail, all terrain, goretex nem goretex téma....okosodom. Télen miben futtok? Tavaly télen nem hiányzott a vízálló cípő, végig a DS-Trainerben futottam, nagyon jó is volt ami a tapadást, kényelmet illeti, de pár hete a nedves magas fűben 200 méter alatt tele ment a cipőm vízzel és a nagy részét cipelhettem végig a futás hátralevő része alatt. Sajnos befelé a mesh anyagon át könnyen megy, kifelé már nehezebben. A képeken látható Fuji-Racer-nek  lyukacsos a talpa, mint a DS-Raceremnek is, tehát a víz ezekből hamar távozik,  ha bejut felülről, nyárra  biztosan ideális, de télre ez a csuka nem ideális, mert az első pocsolyában már alulról bejut a víz. Ezt tapasztaltam a DS-Racernél.
    Mitévő legyek, annyira nem lenne butaság, ha nem a DS-Racerben csuszkálnák a terep versenyeken, eddig mindig abban futottam.  Ez szól egy bármilyen terepcsuka mellett számomra pl. Van tapasztalatok Gore-tex cipőkkel, hogy az eredeti témára visszatérve,  szóval van külön téli futócipőtök?
   Amit nem szeretek az a nehéz cipők. Kompromisszum persze, előnyök, hátrányok...tudom, télire nem a súly számít.








 




2012. szeptember 11., kedd

Schorfheide lauf = természet, futás, verseny, családi kiruccanás

    A mai világban az ídőből van a legkevesebb! Ugye. Racionalizálunk. Mindenki jól érzi magát, akkor is ha csak én futok. Még ha közben néha szarul is érzem magam! Családi program. Érted! :)

    Tudjátok van az UNESCO, azon belül az UNESCO (Kultúrális vagy Természeti) Világörökség program. Kicsit utána olvastam, mert ez a terület ahol a futást rendezik, az UNESCO Természeti Világörökség része. Az országok ajánlásokat tesznek, melyekről a résztvevő országok eldöntik, hogy mely területek, épületek, utcák stb kapják meg ezt a kiemelt címet. A résztvevő országok vállalják ezeknek a területeknek az óvását és megőrzését a későbbi generációk számára is. Most jön a kedvenc részem, miszerint erről a listáról az adott ország bármikor visszaveheti a címet bárminemű szerződésben foglalt következmény nélkül.
    Konkrétan! Ománban kellett a terület olajkitermelésre, semmi gond, 90%-ot elvettek a védett területből, vagy Németországban Drezdában egy hídépítés annyira megváltoztatta a környezetet, hogy szintén megszűnt a státusz. A világon jelenleg 962 "objektum" kapta meg ezt a védett státuszt, és csak ennél a kettőnél vonták vissza eddig, nem rossz arány. Na de ennyit a (nonsz)ENSZ-ről és alszervezeteiről, inkább fussunk amíg van még erdő. :) vagy :( nem is tudom...

    A 21km-es futás kijelölt útvonala, ez az erdős, mezős, mocsaras terület tényleg csodálatos, tavaly is írtam, megint le kell írnom,  gyönyörű a táj!

az ojjektum

   Volt gyerekeknek is 2km-es verseny, megkérdeztem Leonát, de sejtettem, hogy nem akar futni. Hozzátettem és jővőre? Még nem tudom, majd akkor eldöntöm...  Korrekt!  :-)



A gyerekek versenye után a 6 km-es és 21km-es mezőnyt együtt indították.


    A startnál állhattam volna kicsit előbbre is. Az 5km-es elágazásnál ahol a két mezőny szétvált addigra már nem tudtam, hányadik helyen haladok, széthúzódott a mezőny.  Az útvonal kanyargős, erdőben mozogtunk, nem lehetett nagyon előre látni. Hallottam, hogy már 2 kilóméter óta fut valaki mögöttem, pedig lépegetek át szépen én is az emberkéken, hmm, okk...
    Van előttem 16 km még bármi lehet, az biztos valahol az első 10 inkább 5 között mozgok valahol.
Lássuk milyen fegyverek vannak a tarsolyomban a küzdelemhez. Tempóválasztás és erőbeosztás. És még valami, a pályát már ismertem tavalyról. Terepfutó versenyen  a szintes terep egy újabb taktikai elemet ad a kezembe.
    A tempót megnyomni nagyon kicsi mozgástér van a futás elején, közepén. Eleve az általam választott határon futottam érzésre és a pálya második felében voltak a komolyabb emelkedők, nagyon észnél kellett lenni.
   A tervem az volt, hogy a tó mellett lesz egy aszfaltos körülbelül 2 kilóméteres szakasz ott egy kicsit megpróbálom emelni a tempót és meglátom vajon jön e velem, vagy sem. Azt is tudtam, hogy az aszfaltút végén az erdőbe befutás elött van frissítő pont. Ez is fontos.
   Ezen a relatív egyenes szakaszon megláttam a "mezőnyt" magam előtt, 2 ember kék ruhában egymás mellett futott úgy  400-500 méterre, mögöttük egy egyedül futó követte őket talán 250 méterre. Messze voltak, nem foglalkoztam velük, a tempóm a körülményekhez igazított maxon volt, igazából az ő esetleges rossz erőbeosztásukon múlhat, hogy késöbb utolérjek bárkit is közülük. És ugye éppen még az elképzelt 4. pozicióm is csak pillanatnyi, itt futnak mögöttem. Egy nagyon kicsit lassabb volt ezen a részen a mögöttem futó, mert halkultak a léptei és a bíztató tapsok is egyre késöbb hangoztak fel mögöttem. Talán 20-30m-t szedtem össze, nem nézelődtem hátrafelé. :-)  
   Eddig a terv bevált, jön a frissítés.  Hogyan oldjam meg. 7 és fél kilóméternél járunk. Úgy éreztem jól vagyok, de a fejemre egy pohár vizet ráöntenék hűtésnek és egy pár korty víz sem ártana. Tehát nem volt a frissítés létszükséglet, ezért elgondolkodik az ember:
  1, a megszerzett előnyömet megtartásáért megkockáztatom, hogy nem frissítek, és futok tovább, a  következő, kb 13. km-nél levő frissítésig.
  2, beáldozom az előnyömet cserébe javítok úgymond a kondiciómon.

A 2. pontnak jóval több előnye lehet mint hátránya, ezek:
   - a frissítésen elvesztett ídőt a javított kondival simán hozza az ember, tapasztalat.
   - a mögöttem futó, hogy hozzon rajtam, esetleg egyáltalán nem, vagy meggpróbal sokkal gyorsabban frissíteni mint én (én 5-10mp, nem sok ídő eleve).  Vagyis maga alatt vágja tovább a fát.

Bevált a sejtésem, hogy megpróbál a frissítőponton faragni az összeszedett hátrányán mert közvetlen mögöttem futva folytattuk a versenyt. A versenytávra nézve jó pozicióban voltam. Gondoltam, ha akar megelőz majd utazok én mögötte az sem baj. De már sejtettem hol vannak a határai az aszfaltos szakasz után, nem számítottam arra, hogy mondjuk állva hagy, legalábbis ennyi km után még nem. :)

     Jött némi szintezés a tó mellett, végig erdei ösvényeken, majd azután a tó szintjén mocsaras csapásokon, itt már belülről is nagyon gyorsnak tünt a 4:20 körüli tempóval cikázni, ugrálni az akadályok felett. Megint kezdett egy kicsit lemaradni a mögöttem futó én pedig megpillantottam az előttem futó srácot márcsak úgy 20-30 méterre. GOTCHA! 3. hely jövök. :) Lábam, jó, erőnlét, jó, akkor megintcsak egy kicsit még gyorsítani kéne. :) Meg is fogtam ugy 1 kilóméteren belül, váltottunk pár szót, megveregettem a vállát majd futottam tovább. Ő futott mögöttem a következő párszáz méteren, majd kicsivel késöbb ahol szinte meg kellett fordulni megpillantottam őt is és az "üldözőmet" egymás mögött az erdőben nem sokkal lemaradva. :)

   13. kilóméternél jött a következő frissítés ahol a bevált egy víz a fejre és néhány korty ívás után egy tágas földesúton kellett futni ahol a poziciójavítás és az engem követő futó sakkban tartásának öröme újabb lendületet adott. Megnyomtam a 13. kilómétert, majd megint be az erdőbe és elkezdődtek az igazán nehéz hosszú emelkedők. Itt is volt egy 170 fokos tűkanyar ahol már csak a végig engem üldöző futót láttam úgy 20 méterre mögöttem. Hú mondom ez még nincs meg. Gyerünk tovább. Itt találkozott a pálya a maraton futókéval, nagyon segítőkészen félreálltak, ha meghallották, hogy jövök, megköszöntem mindenkinek. A sebességekből is tudtam, hogy maraton futók. Ám a 16. kilóméternél látom egy futó gyorsabb a többinél előttem akiket néha látok, és kék cuccban van! Neee, megroggyant a 2.??? SPARTAA! :-))) Tudtam egyből, ő is meglesz, nem nézett ki jól a mozgása én meg egyben vagyok. :) Meredek emelkedők jöttek, úgyhogy nem erőlködtem feleslegesen csak hogy elé kerüljek, meg sem előztem a 18. km-nél levő frissítőpontig, ő is megállt, én is, biztattam őt is egy pár szóval, majd a következő lejtőn el is futottam mellette. Eléggé meg volt rogyva a srác. 2. Kúúúúl :) Már azt hittem, semmi nem állíthat meg amikor úgy a 19. kilóméternél elkezdett szúrni a jobb oldalam, megérkezett a mumusom!  Na ezt a helyezést ki nem adom a kezemből, csak remélem van egy kis fórom! :-) A következő kilóméter ment is, de az utolsónál már nagyon görnyedve, oldalamat egy kézzel nyomva próbáltam haladni. Amikor 500 méterrel a cél elött hátranézve nem láttam senkit, örültem, meglesz...20 másodperces előnnyel értem be az elejétől követő srác elött, jeessz. :)


És 4. lettem! (1:26:59) :-)))) Volt ott még két srác legelöl akiket már az 5. kilóméternál levő egyenesben sem láttam úgy elhúztak. :-)))  Felesleges adtam elő a Quasimodo showt a végén! Azért megsajnáltak és a korosztály szerinti dobogóra felálhattam. Az abszolút első lett a korosztály első is. :-)


Schorfheide Lauf egy nagyon élvezetes futás volt a gyönyörű tájon, ráadásként  igazi verseny feelinggel, taktikázással.

A lányok sem unatkoztak amíg én futottam.

érkeznek a maratonisták

Szerintem jővőre megint jövünk.

A futás honlapja:  Schorfheide Lauf
Eredmények: Ziel-zeit
Futás log: Schorfheide 21km

2012. szeptember 7., péntek

5 x 500m intervall

    Van egy utca úgy másfél kilóméterre tőlünk, ami mostanra már fixen az intervall futásaim helyszínévé vált.
Az utca egyik oldalán kiskertek vannak, másikon már csak mező, itt húzódik a tájvédelmi körzet határa. Van közvilágítás, tehát sötétben is lehet jönni ide futni. Az utca kb. 600 méter hosszú némi emelkedővel és lejtővel. Adja magát a Joe féle 500 méter gyors (oda) - 500 méter lassú (vissza) felbontású intervall futásokhoz. :)
     Mivel mindig ezt és itt futom, az 500m-es részídők is jobban hasonlíthatóak a futások között. Érdekesen alakult tegnap abból a szempontból, hogy ilyen kis szórással soha nem futottam egymás után a gyors 500-akat....leszámítva az utolsót, ahol megpróbáltam egy "győzelem vagy halál, ez az utolsó 500 :)"  tempóval végig futni. Ennek az eredménye a szívverésemre nézve az lett, hogy most először elértem a 190
-es elméleti maximális értékem jaajj. :)

Így alakultak az 500m-es részídők :
1:40, 1:37, 1:38, 1:39, 1:32

    Nem lett az eddigi leggyorsabb 500 méterem az utolsó, mert egyszer 1:30-at is futottam már, cserébe az eddigi  5 x 500-as futásaimat nézve, a mostaninak lett a leggyorsabb az átlaga. Végig 1:40 és alatta. Nem számítottam magamtól ilyen jóra most.
    Így a futásaim ezzel véget is értek vasárnapig. Sokkal nyugodtabban, az állapotomat jobban felmérve állok majd oda a rajthoz, nem úgy mint két héttel ezelőtt.
    Persze este még úsztam is egy jót utána. :) Ma viszont inkább lemondtam a bringázásról, adok a verseny előtt 2 teljes nap pihenőt magamnak. :)

Edzés log: 5 x 500m intervall (az odavezető úttal együtt kb. 7,5km volt a teljes futás)

2012. szeptember 5., szerda

2 x 3000m résztáv

    A múlt héten az állóképességemet próbáltam kicsit megtornáztatni, erre a hétre rövidebb távú és kevésbé megterhelő gyorsító edzéseket tervezek, így áll össze a kis saját tervezésű 2 hetes felkészülésem a vasárnapi terep félmaratonra. :-)
    Tegnap estére 3 x 3000m-t résztávot terveztem folyamatos futással, 1 km normál  után 3 km gyors szisztémában lehetőleg a köztes részeken sem túlságosan belassulva. 2 kilóméter után kezdtem az első 3000 métert  és már a felénél járva lefelé csavartam a tervet, elég lesz ebből 2 x 3000m is...
    Az első tempós rész 4:06-os átlagra jött ki 175-ös áp-val, 1 km normál futás után a második szakasz 3:59 lett 173-as áp mellett. A gyors etapok tempó és pulzus adatait összehasonlítva feltételezhető, hogy a domborzat kedvezőbb volt a második 3000m-nél. Ez a logból látható is, bár a magasság mérés nem az óra erőssége, a tendencia látszódik.    A 2 tempós szakasz a "Lap" listából külön is kiválasztható, hogy az adatok könnyebben kiolvashatók legyenek.
    A lecsavart mennyiség nem volt buta döntés, mert a végére nagyon bedurrantak a vádlijaim. A Zoot Ultra Race triathlon cipőben futottam, talán ez is közrejátszott benne, rég használtam őket utoljára.
    A futás után még lementem az usziba is. Javarészt lábbójával nyomtam, így a vádlim ezúttal nem okozott gondot. Többször előfordult, hogy ha tempós futások után úsztam, hamar begörcsölt.

Az edzés log: 2 x 3000m, 10 km-ben

2012. szeptember 2., vasárnap

Versenypálya látogatás ídőbringával :-)


    Múlt hétvégén volt a  Sportscheck félmaraton, jővő vasárnap lesz a Schorfheide-lauf, egy terepfutó verseny. Emiatt a vasárnapi 21,1 km után a héten nyomtam is tovább megállás nélkül.

A heti futómennyiség:
Kedd:           13,3km,  1:12 óra, 5:27 át,  139 áp    ...regeneráló futás
Csütörtök:   17,5 km, 1:30 óra, 5:08 át, 155 áp
Szombat:      25 km, 2:05 óra, 5:00 át, 152 áp

Bringáztam szerdán, és úsztam egyet csütörtökön. Az úszást nagyon élveztem. Hiányzott...

Szerettem volna egy hosszabb kört is nyomni a bringával a hétvégen. Adta magát a pályatréning Gross Döllnben, a haverom Langit kérdeztem mondta mennek. Ok, ez egy kb 100 km-es karika, 53 km oda, kajálás a pálya büfében, kis duma a motoros brigáddal,  majd ugyanannyi vissza. Kész volt a terv.

Odafelé le akartam vágni egy rövidebb úton, arra még sose mentem jelszóval, aminek a vége földes úton, macskaköves úton tekerés 10 kilóméteren át lett a vége. Versenybringával, szuper, reménykedtem csak defektet ne kapjak, megúsztam. Az erdő a  táj viszont nagyon szép volt, elgurultam az erdőben egy tó mellett is, kárpótolt a táj a rossz útvonal tervezésért.

Beértem a Driving-center területére és ennek a telepnek a látványa fogadott:



 Ameddig ellátni szolár panelek... tiszta science fiction volt...

Eljutottam a pályáig, beparkoltam Langi Kawája mellé..., illusztrálom a változást fotókkal: :-)

2010. Október
2012. Szeptember :-)))

  Kaja, duma után Langi a délutáni menetekre, én a hazaútra feltankoltunk és ezután mostmár a megfelelő útvonalon elindultam hazafelé.

Minden motorba kell ecet! :-)
107 km lett a tekerés összesen (oda és vissza tréning logok), hazafelé úgy a 80. km-től már nem esett jól a móka. A seggemet ez az ülés is kikészítette, igaz később kezdődtek a problémák mint a régi üléssel, de komolyan így nincs kedvem bringázni hogy nagyon fáj a hátsó fertályam...inkább futok akkor...kínozni nem fogom magam, eléggé mérges voltam már a végén...biztos hozzá is kell szoktatni a nemes testrészt az efféle igénybevételre de legszívesebben úgy lennék vele mint az új cipőkkel, amiket az első pár napban nem ajánlott hordani, hoszen olyankor töri fel a lábat, ha haa...

A heti activity jó volt, 10 és fél óra, véégre újra napi szinten mozgásban...rulez. Vállam csendesen követ a terveimben, kop kop kop. :-)