2013. szeptember 4., szerda

Kallinchen-Triathlon, maximum fokozat!

   Miért indulnak több mint tízen úszásról ezen a versenyen? Miért rágja a fülem Klaus az úszó edző, hogy a teltház ellenére jelentkezzek? Különben is, milyen hülye neve van! Ez tuti valamelyik sportoló-szervező beceneve lehet, max...
   És nem. :-) Kallinchen, egy falu a Motzener See (tó) partján itt Berlintől nem messze, nagyon szép környezetben.

   A verseny hetében szerdán is már, de csütörtökön elég rosszul éreztem magam, elmentem dokihoz, kiírt pár napra. Hőemelkedésem volt, fájtak szemeim, hátam...valami vírus. Pénteken egész nap aludtam. Délelőtt, délután... nem volt erőm. Szuper, mi lesz a triatlonból? Szombaton felébredtem és a rosszullétnek nyoma sem volt. Se hőemelkedés, se rossz közérzet. Ó jee. Délutánra vendégeket vártunk, barátnőm unokatesóját és barátnőjét, nagy mtb freakek, hozták a bringáikat, alap volt, hogy kimegyünk egy körre a Liepnitzsee-hez. Mivel a tempó elég lájtos, nézelődős volt, teljesen jól éreztem magam. Nem volt megerőltető. Örültem, így eldöntöttem, holnap neki vágok a triatlonnak. A dolgot viszont még mindig nem vettem túl komolyan, este grillezéskor nagyon bekajáltam húsokból, pár sör, későn fekvés.... Nem szoktam ilyen hülyeségekkel elcseszni versenyek előtt a dolgot, de most valahogy nem éreztem át... akkor... még... ;-)

   Vasárnap reggel felvettem Klaust a megbeszélt helyen és együtt érkeztünk meg Kallinchenbe. Az utak már lezárva a bringázáshoz, csak a versenyre érkezők jutnak el a faluig. Ledöbbentem, mennyi autó és rengeteg ember akik a verseny központba igyekeznek a tri felszereléssel . Hoppá ez a Kallinchen nem olyan bagatel, mint amilyennek hangzik! :-)) Bizony nem, ez egy patinás verseny itt északon!


   Jelentkezés a várólistáról (megkaptam emailben a megerősítést hogy kapok helyet), becsekkelés, 20 perc WC-re várás, pacsizás a többiekkel, már egy-egy ismerős arc előző triatlonokról. Kezdek otthonosan mozogni. Kialakult a felszerelésem is, megvan a rutin, mindent nyugodtan összeraktam, derékig fel a neoprén és az eligazítás után lesétáltam a többiekkel a starthoz a partra.


   Baze, ez durván nagy körnek tűnik a bólyákat nézve. Az a hír jár körbe, hosszabb kicsivel az úszó pálya 1500 méternél. 320 an vártuk, hogy  megszólaljon a startpisztoly. Bakker én igazából nem is akarok semmi stresszt, erre már megint kezdődik! :-)))
 

   Be a vízbe, nagyon durva volt a tömeg. Vagy én úsztam valakinek a hátára, vagy engem nyomtak le, egy-egy ütés innen onnan, ez kemény menetnek ígérkezett. Az első bójáig kemény volt, de a teljes első körben volt több kevesebb kontakt. Mégis az volt a tapasztalatom, hogy mindenki próbált a másikra figyelni, elkerülni. Nem volt folyamatos csesztetés. Hozzámért egyszer kész, látom próbál elhúzódni. Pont, ahogy én is tettem. Ez megnyugtatott. Amikor 50 méter széles sávban 300 ember úszik 1 bójára, elkerülhetetlen a kontakt. És gyorszúszásnál nem olyan könnyű nézelődni, a "piszkos" víz is nehezíti a körülötted levők pontos lokalizálását.
   Nem volt most probléma az úszás alatt, csak egyszerűen már az első kör végére nagyon fáradt voltam, kóvájogtam neki a második körnek, próbáltam magam összeszedni mielőtt megint nekikezdek a tempózásnak. A második kör már jobb volt, néha már az úszásomra is tudtam figyelni.


   Kiértem a vízből, enyhe emelkedő vezetett fel a váltózónába, kocogtam és közben lihegve próbáltam lehámozni a felsőtestemről a neoprént. Nagyon kimerült voltam a pluzusom az égben lehetett. Közben kaptam egy hátveregetést egy vízipatkány úszó társtól aki itt előzőtt meg és könnyedén szaladt fel a dombon, miközben én próbáltam összeszedni magam...

Váltózóna kapu: 28:33 (úszás, 63. ídő)  Össz.:63.

   Egy gyors váltás után már futottam is ki a bicajjal a váltózónából. Még ez is. A váltózónában is tolni kell, vagy ne is kezdj neki ennek a távnak. Durva az olimpiai táv, soha nem állhatsz meg, nem engedhetsz ki. Nem a táv számít, hanem a teljesítmény fokozat, amit az adott távhoz fenn kell tudnod tartani! És épp ez az olimpiai táv nehézsége, minden másodpercért meg kell küzdeni!
 
   A bringán volt a legkevesebb problémám, hoztam azt a szintet, ami a nem igazán rendszerezett bringás edzéseimből reálisan elvárható. Maga a pálya, a verseny nagyon jó volt, végre széles országúton, forgalomtól lezárva lehetett veretni. Ez az első igazi "aszfaltos" triatlonom. Tetszett! El-el zúgott mellettem egy egy űr bringás űr tempóban, de én is előzgettem és ami leginkább számított, megelőztem két, nálam gyorsabban úszó vízipatkány társat is. Yeah!


    Csak a frissítést rontottam el a bicajon, nem volt nálam más,csak izó lötty. 3 kört kellett a bringa pályán, a tó körül megtenni. A második kör vége felé ettől a "cukros löttytől" össze volt ragadva a szám, viszont szomjas is voltam, vízet akartam. Erre a lónyálra már gondolni sem bírtam. Már megint ez az átkozott izó, mindig újra próbálkozok vele, de hiába. Végre utolsó kör és közelítettem a váltózóna felé. Kibújtam a bringán a cipőből, mezítláb lepattantam a váltózóna bejáratánál és ahogy csak tudtam, sprinteltem vele a helyemre. Jajj de szar dolog, ezúttal 1 órányi kemény tekerés után közvetlenül. Vagy mondtam már? Cipő fel, szerencsére volt vízes kulacsom ott, ittam pár kortyot és szaladtam ki a futó pályára. Nagyon nehéz fenntartani a stresszt, a pörgést, amikor a tested pont az ellenkezőjéért kiált.

Váltózóna kapu : 1:09:07 (bringázás, 39 km + 2 váltás, 71. ídő)  Össz.: 56.

  Azt a tervet szövögettem még a bringán, hogy az utolsó körben már tudatosan nem préselek ki mindent a lábaimból (csak 99%-ot), hogy majd a futópályán mindent beleadva, lataroljam a mezőnyt magam előtt. Naná! :-)

   A frissítő állomás a kör elején volt, ott is toltam vízet, hihetetlenül vágytam rá, és én hülye, mint akinek egy élete egy halála, elkezdtem durva tempót tolni már 200 méter után. hiszen ez volt a tervem! :-) Ez egészen az 500. méterig ki is tartott! Úgy legörcsölt a jobb oldalam már megint (BAXXXA MEG MÁR DE NEMIGAZ TÉNYLEG), hogy meg is kellett állnom, lenyújtani oldalam. Na, ennyit a tervről! Akkor jöhet a vánszorgás! Nem csak az oldalam miatt, de kimerült és még mindig szomjas voltam, éhes is voltam, meg akartam állni. Vuk, ugyanmár... nem lehetne, hogy én csak 1 kört futok, de valami értekelés azért jó lenne rá, mondjuk a csak 1 kört futottak versenye. Á ilyen nincs bassza meg, vagy haza kullogok, vagy ezt végig  - kell - futni!


  Sokan szurkoltak, a kertes házak között térkövezett, betonozott mellékutcákban vezetett a futópálya. Ja igen, meleg volt, 26-28 fok árnyékban, a nap meg tűzött.Volt egy bácsi, aki a háza előtt a kerti slagot permetező módba állítva meglocsolta, aki kérte. Nagyon jó volt, éltem is a lehetőséggel. :-) A 3. azaz utolsó kör elején a frissítő pultról teát vettem fel, úgy éreztem ez kell, de kezdtem is rendbe jönni.
   A mozgásom kezdett kisimulni, nem jött a szúrás minden mozdulatra, éreztem, hogy a tempóm beindulóban van. Nem is fogtam vissza magam, mostmár tudtam, hogy semmi nem jöhet közbe. Szinte minden szenvedésért kárpótolt, hogy fájdalom nélkül futok. Már csak 3 km volt hátra. Még sprintre is futotta a végén... ééérted, hogy futotta, hahaha...

Futóídő: 41:44 (20. ídő)  Össz.: 39.

Cél : 2:19:24 / 37. Férfi.  M35: 6.

Kellett kis ídő mire újra összeszedtem magam, rengeteget ittam. Kezdtem fázni is a csurom vízes, izzadt triatlon cuccban, átöltöztem és lent a strandon találkoztunk a többiekkel. Csináltunk egy közös fotót. Megvártam az eredmény hirdetést is, mert négyen felálltak közülünk a korosztályos dobogókra. Az én korosztályomban harmadik lett az úszótársam. Én hatodik. Ídőkülönbség 93 másodperc. Ezt mondom! :-)


Nagy élmény volt a többiekkel. DE, most kiásom a csatabárdot, elindítom a terminátor programot és jővőre fix, hogy visszatérek!  Hell, yeah!

2 megjegyzés:

  1. Szerintem kruvajó időt mentél! Gratula!
    Amúgy mi a gond az ISO-val? Nem bírja a gyomrod? Mivel frissítesz helyette akkor?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem enyhíti a szomjam, felfúvaszt, telítődök.
      Rövidtávon nem lényeges a bringán talán. Víz az kell, esetleg elöl aero kulacsban tiszta almalé - víz mix. Vasárnap folyt.köv. Kiderül.

      Törlés