A héten már nem toltam csúcsra a sportot. Amúgy kezdem megint jól érezni magam, jól esnek a futások, az úszást is tudom újra élvezetni, nem meghalás az egész.
Így indultunk el Rostockba szombat délelőtt. A verseny rajta délután 4 órakor van. Király ez az ídőpont. Reggeli készülődés, pakolás több napra, 250km utazás és aznap még a verseny is. Nem fárasztó, nem erre gondolok, csak olyan sok minden történik egy nap alatt.
Esős ídő volt, az úton végig borús ég kisért minket ídőnként szitáló esővel. Ez Rostockhoz közelítve sem lett jobb. Ok, nem szarunk be, hogy nézne ki ha egy triatlonista bedobná a törölközőt csak mert esős ídő és 18 fok van.
Warnemündében bicajjal tekertem a verseny helyszínére, a lányok az ídőjárás miatt csak a rajt előtt nem sokkal jöttek utánam. Pár változás feltűnt a tavalyi versenyhez képest.
A váltózóna kissebb volt idén, 102 indultak olimpiai távon a tavalyi 150-hez képest. Illetve csak itt vettem már észre, hogy a bringapályát is megváltoztatták. Az eddigi 20+20km-es pontfordítós pálya helyett egy 2,5+2,5km-es pontfordítós pálya lett kialakítva! Bakker ez vicc? Állítólag egyre nehezebb az engedélyezés, drágább, és nincs biztosító személyzet rá a verseny méretének arányában...
Így nézett ki a bringa itiner:
-2,5 km váltózónából ki.
-7 x 5 km pontfordítós kör (2,5+2,5 km egy kör)
-2,5km vissza váltózónához
Előre látható, hogy ez a pálya sok potenciális problémát hordoz magában. Elszámolt körök, szélárnyékozások...
De nem szegte a kedvem, ez lesz a feladat oszt jó napot. Tök jó hangulatban készülődtem, beszélgettem a körülöttem levő arcokkal, majd befutott Matthias is akit még a pályamotorozós korszakból ismerek, és ídővel ő is a triatlonra váltott. :) Nem láttuk egymást jó három éve, jó volt talizni és "eszmecserélni" az új hobbinkról.
 |
| Warnemünde szívében |
Eligazítás és indultunk le a Strom csatornához a rajtra. Ez kb. 100 méterre van Warnemünde fő terétől, a Világítótoronytól, ahol a versenyközpont és a váltózóna helyezkedett el.
 |
| irány a víz |
Kicsit elhúzódott, mire beengedtek minket a forgalom elől lezárt csatornába, de végül belecsobbanhattunk a kb 16-17 fokos vízbe...
Nagyon élvezem itt az úszást, ahogy a vitorlás illetve a nagyobb kikötött halászhajóktól pár méterre úszunk el. Idén medúzákkal is tele volt a víz, sikerült meg is "simogatnom" párat. Nagy kocsonyás zselé az egész. Fura érzés volt úszás közben. Csípősek errefelé szerencsére csak a legritkább esetben fordulnak elő. :-)
 |
| Ready....... |
 |
| Gooo!!!! |
 |
| Ez a fotó a kép jobb oldalán úszó könyvbe íllő kartechnikája miatt tetszik |
 |
| szerény lábtempózás, nagyon ment az eleje... |
A fordítónál kaptam egy rúgást a szemüvegembe. Ez az első eset, hogy a vízben jelentősebb találat ér. Amúgy a védelem miatt is nagy maszkban úszok, úgy képzelem a kis szemüvegben megrúgnak az jobban tud fájni. Na mindegy egy kis víz bejutott, rányomtam megint az arcomra és így nyomtam le a második felét a távnak. Itt is éreztem már, hogy se tartásom se jó húzásom se semmi, ez van, szeretek úszni, de ez most megint csak ennyire elég. 40. helyen értem be a váltózónába. Ídőben végülis csak fél perccel voltam lassabb mint tavaly.
 |
| már a fordító után |
Közel voltam a depó kijárathoz, így felvettem a bringacipőt a váltózónában. Az esős ídő miatt és mivel még nem volt tapasztalatom az ilyen nagy nyomásra fújt kerekekkel, nem mertem 12 barral kimenni ebben az ídőben, hátul 9,5 elől 9 bárra fújtam őket.
Az ídőjárás végül nem alakult rosszul, egy rövid ideig esett csak az eső a tekerés alatt, víz sem állt sehol a betonon, még száraz nyomvonalak is akadtak. Szépen körözgettem, ha meg is előztek, nem éreztem magam guruló bójának.
Negyedik körben egyszercsak mintha a bal pedálom nem merőleges tengelyen forogna. Basszus csak nem kitekeredett? Ááááá, hogy tekeredhetne ki, még direkt ellentétes is a menet a két oldalon, hogy mindig befelé tekeredjen... nyomtam tovább. Fordító után próbálok gyorsítani, Beng, elszállt a bal lábam a pedálról. Szerencsére nem zakóztam. Megálltam, pedál eltűnt, ja hogy a cipőmön van....
Szerszám nem volt nálam, próbáltam visszacsavarni kézzel először, de nem sikerült. Baszki az aluminium menet a pedálkarban ahogy kitépődött utolsó fordulatokról, rendesen elnyírbálodott. Ide szerszám kell, visszatoltam bicajt fordítóhoz a segítőknél sem volt semmi. Megint próbálkoztam, nem sikerült. Bassza meg, nehogy már ennyi volt. Állt itt pár nező az autóik mellett, leborítottam bicajt árokba odaszaladtam van e valakinek 15-ös kulcsa. Negatív. Egyik manusz egy kissebb csőfogót bányászott ki a csomagtartójából. Jött és próbálta először ő betekerni. Nem megy. Megint én. Végre. Betekertem, majd a kulcscsal ezúttal jól megtéptem. Ellenőriztem a másik oldalt is. Ok. Köszi. Indulás! Mondja közben a faszi, 25 éve triatlonozik ő is de ilyet még nem látott! Ja, gondoltam magamban, pedig csak elég hülyének kell lenni, hogy ne húzza meg az ember elég jól ezt a szart felszerelésnél... valszeg miután visszajöttem Budapestről nem szorítottam meg őket eléggé...
Tartottam a kerekektől, a gumiktól, ez volt az első gurulásom velük, erre a pedál szívatott meg. Bő 10 percet veszítettem. Na de nem búslakodtam, sőt örültem, hogy mehetek tovább.
Össze is állt ez a zsniálisan ördöngős terv a fejemben: Még 3 és fél kör, megnyomom mint állat, aztán a futást is megnyomom mint állat, aztán meglátjuk hol lyukadok ki!
Az utolsó bringakörömön annyira egyedül éreztem magam a pályán, hogy elkezdtem elbizonytalanodni, nem e a nyolcadik körömet nyomom. Végül csak beeértem a versenyközpontba. 1:24:13 jajj... mint később kiderült valójában 44 km volt a pálya. Ebből is fakadt sok probléma, de majd a végén.
Be a váltózónába cipő fel, ezúttal kicsit tovább tartott, mert a Zoot tri csukámat Pesten hagytam, így most még cipőfűzés is volt.
 |
| Joe is approaching |
Ki a futópályára, már az első méterek után nagyon jó érzésem volt. Nem nyomott, nem feszült semmim, nem állt görcsre az oldalam, a törzsem könnyedén tartott, mintha csak nulláról indulnék egy 10 kilóméteres futásra. Na akkor gyerünk!
Persze nekem volt a legjobb szurkolótáborom az egész versenyen! Lányaim, rostocki unokatesójuk és az ő egy barátja mind a négy futókörön oda vissza is nyomták a showt. :-)
 |
| Pacsira fel! |
 |
| touchdown |
 |
| Support team |
 |
| na ezen a körön vajon melyikük húzza vissza a kezét utolsó pillanatban és nevetnek jót rajtam???? |
 |
| nehezítésnek végig macskakő |
 |
| ez a cruiser a háttérben a versenyre való tekintettel széjjel hajókürtözte a fejünket... |
 |
| itt épp kergetőzőst játszanak, ki bír lefutni... |
 |
| célban |
Végig maradt bennem erő, nem engedtem ki, így eddigi legjobb rövidtávú triatlon futó ídőmet értem el 38:36-al, ez a 6. futóídő volt a versenyen. A futással visszkapaszkodtam a 67-ről a 40. helyre.
A technikai malőr ellenére nagyon élveztem a versenyzést, jól kentem a bicajon ahol mindenképp fejlődni szeretnék, a futás meg király lett. Mivel többen a kilóméter órájukra hagyatkoztak a bringapályán, a 44 km-es valós hossz miatt egy körrel korábban jöttek le a bringapályáról, lettek is kizárások emiatt, persze nem lehet mindenkinél megállapítani. Volt aki csak simán elszámolta magát. Ez az 5km-es körözés nincs jó hatással az amúgy tradicionális verseny hírnevére. Kiváncsi leszek, jővőre hogy alakulnak a dolgok, mert amúgy itt versenyezni nagyon jó élmény, sok a szurkoló, különleges a helyszín.
 |
| Tee Pott: étterem, bár, shopping center...és a világítótorony |
Ha tehetitek látogassatok el a Balti-tenger partjára, akár Warnemündénél, de bárhol nagyon szép vidék fog benneteket fogadni. Más mint a déli tengerek, ez egy máshogy egyedi világ és hangulat. Megéri.
Eredmények:
32. Rostocker Triathlon
Egy pár fotó az viharos tengerpartról, amit a másnapi futásomon lőttem...
Nagyon szeretek itt futni...
