Mountain challenge 2015, krossz bringa like

A Mountain challenge duatlonra a cyclocross bringám volt a nyerő választás, a pálya nem igazán nehéz és egy két sarkot leszámítva jó a talaj mínősége is. Így ezt dobtam be a kocsiba a monti helyett.

versenyközpont arra

Nagyon szeretek ezzel a vassal tekerni, ez amúgy a városi bringám is. A verseny hetében is tettem vele a lábaimba egy 100-ast simán munkába járással. Nagyon jó lett a téli "tuningolás" után. A shimano (amúgy legalapabb) kerekeivel sokkal könnyebb és lendületesebb lett. Az ergonómia is tökéletes a kompakt versenykormánnyal.

Tegeler forst, a pálya egy szakasza

De nem voltam ráhangolódva a versenyzésre több okból kifolyólag sem, amelyek nem a sporthoz köthetőek...Legalább napsütéses ídő volt. Cserébe persze jó hideg, 2-3 fok... Azzal erősítettem meg magam a döntésben, hogy elinduljak a versenyen, hogy így legalább elterelem a gondolataim a dolgokról. Sikerült, a verseny helyszínén az ember már bekerül a nyüzsgésbe, ismerős arcok, rajtszám és transzponder felvétel, dumcsi, viccelődés az előkészületek alatt a váltózónában.

váltózóna

Erre a versenyre összejött a három fős csapat az úszásról, így a BerlinCupban teljes értékelést fogunk kapni. Egy közös fotó a rajt előtt.

Wasserratten

A tavalyi első két helyezett betegség/sérülés miatt hiányzott a rajtrácsról,  de így is maradt elég rakéta az indulók között. Én készen álltam, még a futócipőmet sem felejtettem otthon... ;)

Ready?

Go!

Elég jól ment a futás ezúttal, ami a közérzetet illeti. Talán egy gondolatnyival óvatosabban kezdtem ami nem volt rossz döntés. Két kört kellett megtenni, 5,3 kmt. Első kör alatt lépegettem előre majd a másodikban engem előzött meg egy spori. A negyedik helyen értem be, majd hagytam is el a váltózónát. (ezt nem tudtam, csak hogy eléggé elejében vagyok) Nem vittem magammal a bicajon folyadékot, verseny előtt szépen hidratáltam, gondoltam nem vacakolok most ezzel egy 20 kilóméteres tekerés alatt, kipróbálom ívás nélkül a dolgot.

Nagyon jól ment a bicajozás. A SISU duathlonon ugyanezzel a bicajjal mentem, de az ott is indultakhoz képest sokkal erősebb voltam az ídők alapján. Élveztem is a dolgot! Motiváló volt, hogy előztem kettőt is az első körökben. A pályán csak rövid emelkedők vannak, a múlt heti duatlonhoz képest sokkal könnyebb volt a terep.

I pushed

Az emelkedőket állva, nehéz fokozaton erőből nyomtam, pörgetés csak síkon és lejtőn volt. Közben engem is utolértek erős bringások, ketten előztek vissza.

Az utolsó, negyedik kör végén így a megkezdett pozicióban toltam vissza a bicajt a váltózónába. Negyedik vagy! Kiáltotta rám egy segítő. Kicsit meglepődtem, a 6-7. pozicióba gondoltam magam.

Hej Joe! Where you runnin' with that bike in your hand?

hoppá akkor ezt meg kéne tartani a célig. Csak egy 2,65km-es karikáról van szó.  Amúgy eléggé nehéz a bringázás után egyből nagy tempóval  futni, itt már nincs meg a rajt utáni könnyed lazaság.
Futok ki a váltózónából, az első métereken kiált rám segítő, hogy rajtam maradt a bukó! Szuuuuper...! Mondja csak dobjam le avarba, majd figyel rá. Király!
Mögöttem ketten is beértek a váltózónába ahogy futottam kifelé nem volt még ez lejátszva. Főleg, ha begörcsöl az oldalam. Akkor tuti szívás. Futok, futok, figyelek magamra, lélegzek, várom jöjjön az elkerülhetetlen, izomgörcs az oldalamba...de semmi! Mi van??? Így akkor tuti meg tudom csinálni! Utolsó kilóméteren már nézegettem hátrafelé, amennyire a kanyargós dombos erdei ösvényektől láttam, nem volt senki lőtávolban, így kontrolláltan, mondhatni nyugodtan futottam be a célba. 4. össz, 1. korosztály...jeeeeay bébi! :)

Átöltözés, süti, tea, dumcsi, süti, süti, kóla, dumcsi, süti, ropi, tea és irány haza. :-)

A szervező cikke a versenyről: http://www.teamwork-berlin.eu/14-mountain-challenge-geschafft/
Eredmények: http://www.tollense-timing.de/meldeliste_teamwork_berlin.htm
GPS log: http://www.strava.com/activities/272240417

Fotókat a verseny szervezői készítettek.

szép volt az erdő a kizöldülés előtt is

Egy -tényleg- krossz duatlon

Bonyolult sport ez a duatlon, bringázás, futás, a hozzá tartozó rengeteg ;-) felszereléssel. Jól otthon is felejtettem a futó cipőmet! You think that's funny, haah?? :-))  Szerencsémre sport cipő volt rajtam, amit eredetileg futó cipőnek szánt a nike.

Charlotte, a fiatal leányzó úszásról, aki a SISU Winterduathlonon indult, erre a versenyre is jelentkezett. Itt lakik nem messze, vittem én, így apukájának nem kellett őt Fürstenwaldéig fuvaroznia. Bicajok be hátra, go!

Esős, hideg ídő volt, a fő verseny távon 100 körüli induló állt a rajtácsra. A verseny és a terep is ismeretlen volt számomra.  1x 6kmes kör futás + 3x ugyanez bicajjal (18km) + 1 rövidebb  futókör a végére (3km).

Idén ez a verseny első alkalommal a BTU (Berlin Triathlon Szövetség) által kiírt Berlin-Brandenburg Cross-Duathlon Bajnokság futama is volt.

Nem sikerült jó pozicióba helyezkednem a rajtvonalnál, tolakodni meg nem akartam. Rajt. A faluban még aszfalton haladtunk itt volt ídőm előre dolgozni magam. Befordultunk az erdőbe. Hááát ez valódi krossznak bizonyult. Sokszor sáros, csúszós, süppedős, avagy nedves avarral borított szűk ösvények, bőven szintes, rövid, annál meredekebb dombok formájában.

Elértük a legdurvább emelkedőt. A versenyeligazításon felhívták rá a figyelmünket, TILOS a lépcsőt használni. Köszi :-). Baromi meredek volt, próbáltam nem sétára váltani, de hát ez inkább valami felfelé ugrálósdi volt...szétcsapott rendesen és még 2 kilóméternél sem jártunk. A pozicióm jó volt a 7. helyen haladtam. De az első négy már ennyi ídő alatt is durván elhúzott...

foto: www.tv-fuerstenwalde.org

Némi lájtosabb de hosszabb emelkedő majd egy hosszú lejtő után jött a "Sieben Berge"-nek nevezett domb sorozat. Tényleg nagyon érdekes volt ezek a dombok egymásba fűzve, fel le akció gyors egymásutánban. Persze futáson pokolba kivántam, mert lefelé is baromi nehéz volt, főleg, hogy a cipőm nem éppen terepre való volt, észnél kellett lenni. Annyira el voltam foglalva a tereppel, magammal, hogy az előttem látott útat lezáró szalagot konstatálva simán elfordultam jobbra a bal helyett, pedig itt is szalaggal volt lezárva az út...ügyes... ennél a kis momentónál ketten meg is előztek. Ez volt a 4. kilóméternél. Rájuk tapadtam és így is értem be kilencedikként a váltózónába.

A bajnokságban való értékeléshez mountainbikeal kellett indulni. A krossz bicajjal indulók ettől függetlenül is 1 perc ídőhozzáírást kaptak az elért idejükhöz. Tetszett ez a kiegyenlítettebb feltételeket segítő szabály.

Fel a bicajra, de már a faluban a betonon megelőzött két bringás, akik el is léptek az erdőben. Tudtam, hogy jönni fognak az erős bicajosok, én még távolról sem vagyok partiban ebben a számban.

Jött a "kedvenc" dombocskám megint. Ez volt a legrosszabb az egész versenyen. Alíg bírtam feltolni a bicajt. Örökkévalóságnak tűnt ez a 80-100 méter...baszki és ez még kétszer, gondoltam magamban...tele volt a tököm a duatlonnal :-))

foto: www.tv-fuerstenwalde.org

Jött a "Sieben berge",  első körben ismerkedés, második körben sajnos lekörözős forgalom, de a harmadik körben, ahol egy versenyzővel amúgy is épp meccseltem, nagyon jól lendületesen végigmentem rajta. Egy dolog egész biztosan szuper a bicajomon, a telója, Manitou Tower Pro,  hát ennyit tudok róla... :-) Szenzációsan nyeli el az út egyenetlenségeit. Ezen az utolsó körön az előbb említett spori megelőzött, rátapadtam és az első dombra fel sikerült visszaelőznöm, így a hullámvasutazáson nem kellett előttem haladóhoz igazodnom (szűk egysávos erdei ösveny). El is tudtam jól lépni, csak a dombok után 1 kilóméterrel ért megint utól. Megelőzött, de rátapadtam, így  gurultam be ismételten a váltózónába. Ilyen közvetlen versenyzést duatlonon, triatlonon még nem is éltem át, csak futóversenyen. Agyaltam, bíztam a futásban.

Váltózónában venném le a bukót, nem megy. Eddig észre sem vettem, hogy az ujjaim a hidegtől teljesen elggémberedtek a bringázás alatt, semmit nem éreztem mit, hol nyomkodok épp. Hol az a kioldó gomb???? Elkezdtem végignyomkodni a szíj mentén. Katt. Huhh, cipő fel és már futottam is. A sporit megelőztem a váltózónában, de csak poziciócsere történt, közvetlenül rajtam volt. Tudtam, csak úgy van esélyem ha nem görcsöl megint le az oldalam. Megtettem amit lehetett, mérsékelt tempóval mentem, próbáltam lazán mozogni, jól lélegezni, nem feszülni stb...  hiába! 100 méter után már éreztem, hogy elkezd szúrni. Nem hittem, el...
(Mostmár tényleg utána fogok ennek járni. Mindegy milyen bicaj, milyen táv, milyen ülespozició... valami oka kell legyen és meg kell oldani)

Srác persze azonnal ott is hagyott. Én a jobb kezemmel próbáltam masszírozni, nyomkodni futás közben a jobb derekamnál, csipőmnél az izmokat és valóban, pár száz méter és megint tudtam nomálisan levegőt venni, mozogni. Talán megúszom ennyivel, reménykedtem. Jött az erdő ahol felfelé utol is értem és megint elé kerültem. Ez ugye egy 3 kilóméteres rövidebb futókör volt, az erdőben a brutál emelkedő helyett ezúttal aszfaltra fordultunk és megint lefelé a versenyközpont felé vettük az irányt. Lejtőn futáson is tipikusan előjön nekem ez a probléma. Ahogy ezen agyaltam megint elkezdett szúrni. Srác szerintem nem értette mi van, mi ez a taktikázás, mert éreztem tökre belassultam, mégis jó 5-10 másodpercig még ott maradt mögöttem. Végül megindult. Pár másodpercet próbáltam odalépni, de egyből éreztem, hogy kész, ennyi volt. Beértünk a településre ahol egy versenybíró mellém gurult bicajjal, mondja nem kell sietnem nincs mögöttem senki már csak 400 méter.

Nem volt jó kedvem. Szúrjon mindenkinek az oldala, ne csak nekem, b@ssza+! :-)

Aztán ahogy áthaladtam a célvonalon, az egész egy csapásra egy eufórikus megkönnyebbülésbe váltott át. Kit érdekel már, mi volt, milyen nehéz volt. Egyből kerestem hol van a spori és jókedvűen, őszinte elismeréssel gratuláltam neki. A befutó után már egy remekül versenyző sporttársat láttam az előtte még gonosz ellenséggel szemben. :-)) Ilyen terep után meg pláne duplán örül az ember, hogy vége van. :-)

célban...

4 hétvége alatt 4 verseny a tervem, ez volt a második, és majd az utolsó lesz a legfontosabb. Berlin félmaraton. Fontos a regeneráció, hétközben mennie kell a futiknak. Átöltöztem és gyorsan megittam az otthon bekevert high5 recovery bébipapimat.

Közben szállingóztak a többiek is be a célba. Érkezett Steffen. A helyi iskola volt a versenyközpont. Bementünk a tornaterembe, sütiztem és melegedtem, amíg vártuk Charlottét és Torstent. A verseny alatt, ha szembe találkoztunk mindig bíztattuk egymást. :-)

Charlottenak a korosztályában nem volt konkurrenciája, simán junior cross duatlon bajnok lett. Kúl. :-)

Charlotte

Az eredményemet nem tudtam még, csak hogy valahol 10-en kívül értem célba (13.), kb. mint a sisu-n, ahol korosztályos 4. lettem két héttel korábban. Ezért meg is lepődtem, amikor a korosztályomban elsőként szólítottak az eredményhírdetésen. A bajnokságban értékeltek között  az összetett 10. helyet csíptem meg.

Klaus mondja mindig, ahhoz hogy valaki eredményt érjen el, először is oda kell állni a rajtrácsra. Mindenki tudhatta, idén ez egy bajnoki futam. Akit ez érdekelt eljött és indult. Szóval én lettem a 35-39 évesek között Berlin és Brandenburg Cross-Duathlon bajnoka 2015-ben. Szép hosszú jelző, mást nyilván nem nagyon jelent. De önmagamnak ez mégis egy kedves kis visszajelzés, egy igazolás a sportolgatásomról, hogy ráadásul nem is csinálom annyira rosszul.

Joe

A legjobban viszont azért örülök ennek az első helynek, mert végre leesik egy nagy teher a vállamról. A gyermekeimnek otthon nem kell többé magyarázkodnom amiatt, hogy MÁR MEGINT MIÉRT NEM ÉN LETTEM AZ ELSŐŐŐ??? (nem vicc :-)))

A suli udvarán a bicajokat is le lehetett mosni. Amíg ezzel foglaltoskodtunk, jól lemaradtunk a bajnok avatásunkról. Azért a medáljainkat még ídőben bezsebeltük Charlotte-al és mint aki jól végezte dolgát indultunk is Berlin felé... ;-)

Verseny honlapja: http://www.tv-fuerstenwalde.org/
Eredmények: http://stoppuhr.net/_dateien/Ergebnislisten/ergebnisliste.php?WK=2015201

Landesmeisterschaft Cross-duathlon értékelés: http://stoppuhr.net/_dateien/Ergebnislisten/2015/_pdf/FuewaDu15-W5.pdf
Strava bike log: https://www.strava.com/activities/267999106

Ez egy ágyúgolyófutam!

 ...avagy Sisu winter duathlon 2015
...avagy It's showtime! (jelmagyarázat) :)

De komolyan. Idén már tudtam mi a dörgés ezen a versenyen. 120 elvetemült multisport fanatik bemegy az erdő mélyére ahol már senki nem láthatja őket, majd saját akaratukból szénné kínozzák magukat jókora laktát túladagolással megfűszerezve! 

2015-ben is a  Berlin Triathlon Szövetség által kiírt Berlin Cup sorozat első állomása a SISU, ezért is nagy az érdeklődés a helyi triatlon klubok részéről. Épp ez tetszik benne, a helyi triatlonos srácok közül a legtöbben itt vannak, vagyis kicsi a mezőny de sok az őrült. :-)

gyűlnek a bicajok a váltózónában

3 fő indulása kell egyesületenként a teljes értékeléshez, sajnos belefutott Steffen egy influenzába, így Sven és én képviseltük a "Berlini Vízipatkányokat". :) És persze a nőknél Charlotte. Aki még junior leányzó, és számomra nagyon szimpatikus, hogy ellentétben az ő tipikus korosztálybelieivel (huhh jól írtam?), inkább rendszeresen úszni jár és duatlon és triatlon versenyeken indul. Egy éve kezdett nálunk úszni és már a gyorsak között nyomatja, not bad!

Rajt. Annyira belém égett tavaly, ahogy megindultunk az elejével. Idén sem volt másképp! :)

rajt

Pillanatok alatt a maximum  95-97%-ára emelkedett a pulzusom. Nagyon kemény volt ez a mindössze 5 és fél kilóméter. Maximális tempót centizni terepen rohadt nehéz. Most tudatosult bennem igazán. Méterről méterre változik a talaj mínősége, lejtés, emelkedés... Aszfalton sokkal kevesebb változó van az egyenletben, stabilabban határra lehet tolni a terhelést. Az utolsó kilóméteren végül el is kellett engednem a tempóból,  annyira rosszul tűrtem már a laktátban vergődést, főleg, hogy arra gondoltam még csak most kell majd bringára ülni.

Panzerberg , a futókörön lefelé

Tavalyi beszámolóban írtam, hogy a krossz bicaj jó ídőben ideálisabb erre a versenyre és az ídőjárás jól alakult. Cross on! Nagyon élveztem a bringázást, nem éreztem megterhelőnek, főleg a futáshoz képest nem..., amennyit a lábaim engedtek én toltam. Körönként egy komoly hegymenet van a pályán, jól mentem felfelé, úgy tapasztaltam. :-)

Panzerberg, felfelé

Amikor a fotós lekési a nem hosszúra sikerült wheelimet! :)

Tavaly vaze 21-en skalpoltak meg a 21 kilóméteren. Idén ,az első körben megelőztek páran és ennyi volt. Több mint 4 percet javítottam a bringás ídőmön. Köszönöm Alp de Huez, Korzika, és a többi király tacx videó! De legfőképpen magamnak, hogy talán ért valamit ez a rendszeres görgőzés január és februárban. Szerencsére nem akadt meredek szitu a tekerés alatt, de a két komoly lejtőn ezúttal hagytam egy leheletnyi tartalékot. Bennem van még a nyári buktám... Megnéztem logban, így is 55-ös átlaggal hasítottam lefelé...  nem mintha számított volna hogy 55-el vagy 60-al kenődöm fel egy fára, vagy nyalom fel a talajt.

Az utolsó körben az emelkedőn elkezdett ugrálni a hátsó váltó. Csak ne most add meg magad, 2 kilóméterrel a vége előtt!! Többen is szakadt lánccal tolták vissza a bicajaikat a váltózóna felé. Szerencsére kíbirta a technika.

Jaa technika! A biomotor is akadozott. Harmadik körtől többször is legörcsöltek vádlijaim, de frankón!! Áááá, de a pedálba van rögzítve a lábam, áááá! Felfeszítettem a lábfejem, illetve a körönkénti kötelező leszállósdinál megmasszíroztam kicsit, bal, jobb, felváltva szívattak. Alíg tudtam a végén betolni a hülye bringacipőben a vasat a váltózónába. Sok volt nekik így hirtelen egymás utánban a panzerberg... (érdekes tavaly semmi ilyesmi nem volt)

Jajj vádlicskáim, óvatosan átlépjük ezt itt, nincs szaladgálás!

Ki a futókörre, persze az egész oldalam el volt merevedve, én ezt nem értem. Most éppen megint. Levegőt úgy ahogy tudtam venni és szerencsére nem láttam mögöttem senkit lőtávolban, nem kellett nagyon szenvednem. Mert hát nehogy már a végén a futáson előzzenek meg, inkább izomgörcsben halok meg a pálya szélén! :-))

Ezt a 3 kmt már megoldom. 1 kilóméterrel a vége előtt hátranézve már feltűnt egy futó, itt megnyomtam jobban, nehogy a vége legyen szoros. Szarul ment már az egész, de végül minden jól alakult. És végül 14. lettem. Hell, yeeeah! 9. az első futás után, 5-öt estem vissza a bringán és ezt megtartottam a végéig. Két dolgot szerettem volna idén megvalósítani. Javítani tavalyról úgy, hogy legalább az első 20-ban végezzek (tavaly 31.) és hogy a leggyorsabb vízipatkány legyek. (tavaly 2.) Mission accomplished! :-)

Jutalmam csúcsmínőségű izomláz a lábaimban, sőt, a parázós kormánymarkolászástól a karjaimban is. De két hét múlva folytatás, Fürstenwalde Cross duathlon. Berlin krossz duatlon bajnokság!

I'll be back! ;-)  

Versenyhonlapja: Sisu Berlin Winter Duathlon
Eredmények:       Classic táv (5,5-21km-3km)
Bringa log:          Strava
Még több  fotó:   RaD - Fotographie