2015. augusztus 3., hétfő

Bicajjal a strandra

Úgy két éve jött az ötlet, egyszer eltekerek bringával Rostock-Warnemündébe, a Balti-tenger partjára. A hétvégére minden részlet összállt. Először is, a két év alatt megedződtem annyira, hogy ennek a távnak reálisan nekivághassak. Van már versenybringám is, ami a feladathoz ideálisabb a tt bicajnál. Lányaim nagymamánál épp Rostockban, párom pénteken autóval utánuk. Visszaút megoldva. :-) Ídőjárás előrejelzés ideális  22-23 fok. Let's do it!

Meg kellett terveznem az útvonalat. Nehéz feladat, ha nem ismeri az ember a terepet. Nagyforgalmú utak mentén nem egy életbiztosítás egész nap tekerni... Reménykedtem, hogy a kiválasztott útvonal nem a tengerpartra indulók fő csapásiránya az autópályán kívül.

Ekkora útra jó lenne valami navigácó féle! Hagyjuk a 300 eurótól iduló biciklis navigációkat. Az ídőjárás jó lesz, megoldom én ezt okos telefonnal. Előbányásztam a régi htc-met, Chris adott egy nagyon ötletes biciklis telefonrögzítőt hozzá. Powerbank biztosította az egész útra való szuflát a rendszernek. Tökéletesen bevált. Térképként az androidos Offline Maps programot használtam. A HERE-t ismerem, először azt szerettem volna, de nem kompatibilis a telóval. Útólag örülök, mert ez jobban tetszik.


Biztos ami tuti egy offline megoldást is szerkesztettem excelben a főbb (és mellék) települések kronológiai sorrendjének és az útszámok feltüntetésével. 


A történet révén jegyzem meg, hogy ha valami engem meggátolhat egy hosszútávú triatlon teljesítésétől az csak a saját fenekem lehet! Egyszerűen minden bajom van már 30-40 kilóméter megtétele után ami hátsó fertályamat illeti. És totál mindegy, hogy melyik bringám, milyen üléssel!
Igazából ettől paráztam a legjobban, hogy hogyan ülöm ezt végig fenékkel. Probléma megelőzési törekvéseim:

-két bringás nadrág egymásra (dupla szivacs réteg) :D
-karbon üléscső helyett vissza a setback-es gyári alu (jobban "rugózik")
-vettem egy tesztekben jónak tartott ülést a gyári helyett (Selle SLR Gel flow, ezt a vételt a fentebb írt problémák miatt amúgy is terveztem)
-15 mmel feljebb raktam kormányt, hogy kényelmesebb testtartásban utazhassak

bal oldali full fapad, jobboldali Sell SLR gel flow
túrára ready
Szombat reggel hatkor megszólalt az ébresztőm. A túra egyik legnehezebb mozzanata, és még el sem indultam!! Shit... :-)
NEVER wake a zombie ...
cserébe láttam a napfelkeltét
Hét után pár perccel elindultam és ... Joe was not amused! 7 azaz HÉT fokot mutatott a bike komputer hőmérője, augusztus elsején! A karszár és a mellény védett de az újjaim hamar elgémberedtek. Kicsit később már káromkodtam is egy jót, hogy miért nem mentem vissza a kesztyűimért még az utcában párszáz méter után...túl hosszúnak tűnt akkor ez a párszáz méteres extra kanyar ugye. Úgyhogy jöhetett másfél órás szívás egyből reggel..., ügyes! :)

2 óra tekerés után álltam meg az első rövid pihenőmre, kezdett nyári ídőjárás lenni. Le a mellény és a karszárak és gurultam is tovább. 61 km done.

Az útvonal egy rövid kétsávos szakaszt leszámítva minőségben is és autós forgalom tekintetében is tökéletes volt. Teljesen gyér forgalom. Nagyon jó. Egy meredek szitu sem ért az út alatt. Ez is.

Viszont már a 90. kilóméterre, Neustrelitzbe érve úgy fájt a fenekem, hogy egy extra megállást kellett ejtenem. Már eléggé kétségbe voltam esve, hogy nyomom ezt így végig... A túl sok szivacs sem jó gondoltam, egy lehetőségem volt, levettem az egyik bringás nacit. ÉS JOBB LETT!!!! Nem szúrt, nem fájt a fenekem, tudtam nyugodtan ülni, az ülés ergonómiája így már érvényesülhetett.  Persze 150 kilóméter után azért már megint izegtem mozogtam, sok emelkedőn állva tekertem, próbáltam átmozgatni hátsó fertályam...

az első a fotó az úton, valahol 180 kilóméter környékén, IM bike split done.
 120-140 kilóméter között nyugat felé haladva szemszeszél fogadott. Emiatt és talán a távolság miatt is, ez elég nehéz szakasz volt. De csak beértem Waren/Müritzbe ami pont a táv felére, 140 km-nél. Itt megejtettem az egyetlen hoszabb pihenőt (cirka fél óra). Bementem egy Aldiba vettem fincsi tonhalas szendvicseket, két banánt és két vízet. A szendvicseket egyből betoltam, kulacsokat feltöltöttem, pénzt kéregető fura arcnak(épp itt???) odaadtam az üres flakonokat és húztam tovább.

Aztán ahogy a hátralevő kilóméterek száma 100 alá csökkent, kezdtem fejben is erőre kapni. Eddigi leghosszabb távom bicajjal 150 kilóméter volt. Ismeretlenbe ugrás volt ez a kaland.

Még ha sokszor lassacskának is tűnt, szépen  pörögtek a kilóméterek. A 200-adikat átlépve már vitt a közeli cél lendülete. A 220. kmnél értem el Rostockot,  megálltam egy kötelező fotóra. :)

közel a cél
Át a városon, jéé ez az az út? Ezt ismerem, erre már jártam párszor, király innen már tuti nem fogok eltévedni. Elértem a strandpromenádét, innen már csak 500 méter. A túristákat kerülgetve végül elértem a "mi" strandlejárónkhoz és leszálltam a bicajról. Megérkeztem. Megcsináltam.

Warnemünde strand, ez a fotó szép emlék marad az utamról



Felhívtam a lányokat merre vannak, de a kissebbik lányom már kiszúrt és futott is fel hozzám. :-) Kidőltem a napon, majd megvalósítottam a fejemben már órák óta dédelgetett legújabb tervemet, egy jéghideg grapefruitos sör legurítását a torkomon. ;-)

Ám a napnak nem volt vége. Remek lezárást szolgáltatott a hétvégi fesztivál Warnemünde strandján.

maradt erő a lábaimban :)
Party hard or go home!

És ezen a napon a napfelkelte után egy hangulatos naplementében is részem volt. Kell ennél jobb befejezés? ;-)