A második Roth sztorim

Szóval amikor mondtam a páromnak, hogy van ez a Challenge Roth és van ez az utolsó utáni rajthely pályázási lehetőség és hogy írtam nekik hátha sikerül és akkor kérdezte, hogy majd mikor megyek és hogy lesz?

Én:-Mi hogy lesz?!? Megyünk! Mindannyian! Négy napra elhúzunk Bayernbe, verseny, szurkolás, buli, fanta! Ez a Challenge Roth! Legkirályabb triathlon verseny, óriási buli meg minden. Ez A triathlon verseny Németországban!

Úgyhogy hétfő, péntek gyerekek suliból ki, nekünk szabi, sor 6 beröffent és irány Roth.

Viszont! A Challenge Rothnál van a környéken egy még annál is nehezebb dolog. Ez pedig a verseny hétvégéjére szállást találni! A létező összes apartman, panzió, a környező  településeken erre a hévégére már egy évvel előre ki van adva. Mivel én csak idén kaptam rajhelyet a szállás keresés is csak ezután indult... Sokadik nekifutás és számtalan telefonálás után végre egy helyről pozitív választ kaptam. Akkor vált gyanússá a dolog amikor mondja a hölgy a telefonba, hogy mind a 4 apartmanjuk üres, választhatok. Hú, milyen lepukkant hely lehet ez ha senki nem foglalt ide? De nem válogathattam, több hétnyi sikertelen próbálkozás után azonnal lefoglaltam. Ez azért para volt a megérkezésünkig, hogy vajon majd milyen kégli fogad minket...

Szerencsére alaptalanul aggódtam. Tulajdonos váltás miatt csak márciustól lehetett foglalni ezért voltak kiadó szobáik. Gross Weingartenben, 17 kilóméterre Rothtól fekszik egy kissebb hegytetőn ez a falu, egy hosszú utca az egész a fogadóval, udvarán a panzió. Az apartman is teljesen szuper volt, nagyon jól éreztük magunkat. Tökéletes főhadiszállásnak bizonyult. Nagyon jó alapot adott az egész hétvégének ez a szép környék és szállás. Hamar nyaralás feelingbe fordult a hangulatunk az elég stresszes 540 km-es autóút után. Ráadásul egy falusi ünnepség előkészületeire értünk oda.

Gasthof Ramsenthaler

falusi ünnepség előkészületei

De első útunk nem a szálláshoz, hanem Rothba a verseny központba vezetett, hogy felvegyük a rajtcsomagot. A területen a szokásos dolgok, expó, kajás standok stb... bejáratnál Wall of Champions, micsoda eredmények, Chrissie Wellington, Chris Mccormack, Andreas Realert, akikről én is személyesen hallottam, olvastam, vagy láttam versenyezni. (Chris Mccormack : I am here to win című könyvét minden triatlon kedvelőnek ajánlom.)

family team a verseny központban

regisztráció

visszaszámlálás

Szóval regisztráció letudva, szállás átvéve, irány a völgyben fekvő Spalt városka, bevásárlás és a helyi olasz étterem. Itt meg a főúton egy kiflancolt tüzoltó zenekar masírozott  szembe... "Mégis meghaltam a robbanásban?" :-))

tötötörőőő tötö

Jobbról tiszteee-legj

Spalt városka egy utcája, klasszik

A finom saláta az étteremben mindent vitt, amivel tökéletesen zártuk a pénteki napot.

A verseny rajt és az 1-es váltózóna Hilpoltsteinban, a verseny központ és a 2-es váltózóna Roth városban van.  Ez kicsit megbonyolítja a teendőket. Szombaton Bike Checkin Hilpoltsteinban, majd 16 órakor verseny eligazítás a versenyközpontban Rothban. Szombat délelőtt összeraktam a bicajt, ki a főutcára, fel le párszor, váltók, fékek, csavarok leellenőrizve. Indulhattunk leadni a vasat és a futós zsákot. A parkolással és a helyszín megközelítésével az 5400 induló ellenére sem volt gond. De mennyi ember és micsoda bringák...  Némelyik már majdnem olyan jó volt, mint az enyém! :-))

a "parkoló"

Welcome Triathletes feliratok amúgy minden településen a környéken...

Há engeggyen má be főnök, 2 kerék, fék, kormány... mi kő még?

swim bike joe :-))

position 1481

1-es váltózóna, illetve a csatorna ahol holnap úszni fogunk

a bringás zsákok helye, mi lesz itt holnap!

Vissza az autóba és irány Roth. Az expón körbenéztünk, 5 euróért szórta ki a paszta partyt bonyolító tészta gyártó cég a promotion pakkjait, nagy szatyor tele mindenféle tésztafélével és szósszal. Na ilyenek kellenek egy rendezvény expóra, nem 150 eurós cipők 10% engedménnyel vazze!

itt már hiányzik a csomagból 2 féle tészta és egy arrabiata szósz

verseny eligazítás

Legkésőbb a versenyeligazításon realizálódik, ahogy pl. a versenyre szánt élelmiszerek mennyiségeit mondják, vagy azt, hogy 6000 segítő dolgozik az 5400 indulóra, milyen komoly rendezésről van szó. 

És bár ez a sport esemény egy nagy happening és nagy a show is, elsősorban verseny. A szabályok szigorúak, hogy mindenki egyenlő feltételeket kapjon. A bringapályán 68 motoros pályabíró felügyeli, hogy sportszerű maradjon a versenyzés és kiszűrjék a  szélárnyékozókat.

Szándékos szélárnyékozás : azonnali kizárás!
Kialakuló szélárnyékozás  : 5 perc ídőbüntetés amit a bringapályán a következő büntető boxban kell letölteni (ha elvéted, kizárás)  PLUSZ 1 kilóméteres büntető futás a maraton pálya 1,5 km-es pontjánál! Na ez a kemény!

A büntető kilómétert 2015-ben vezették be és eredményeképp kevesebb mint a felére csökkent a "drafting violation" vagyis a szélárnyékozás abban az évben. Nagyon jó szabálynak tartom. Amit anno a BP 70.3-on is tapasztaltam, hogy kimondottan szélárnyékozó bolyok előztek meg egyszerre. Hihetetlen volt. Sajnos sok "érdekes" mentalitású induló van, akik miatt kellenek a kemény szabályok. Részemről welcome!

A bringapályáról néhány szóban. 2 kör, 1000 méter szint. A bringapályán 3 helyen bringa-szervíz, minden frissítő állomáson kissebb bringa-segélypont gumi belsőkkel, pumpával ilyesmi. Ezen felül szervíz motorok, quadok köröznek a pályán. A quadok komplett kerékszetteket vittek magukkal szükség esetére. Kevesebb mint 20 km-enként frissítő pont. Víz, izó, gyümölcs, gél meg még mittomén mik és persze elsősegély. Ezen felül a pálya 3 pontján várakoztak rohamkocsik a segélyhívásra.

A bringákon másképp csalni próbálók kiszűrésére is erőfeszítéseket tettek a szervezők. A bike checkin után minden kerékpárt átvizsgáltak mechanikai dopping után kutatva. A verseny alatt is hőkamerázták a bringákat motorokról, ugyanis a rejtett motorok hője elárulja őket használat közben.

Miután az eligazításnak vége volt, még egy közös fotó Gunnarral aki szintén wasserratte és szintén első  hosszútávú triatlonján indult itt Rothban, majd indulás vissza a szállásunkra. Hárman indultunk wasserrattenek idén amúgy, Conny is, aki már másodjára indul itt Rothban. (nem sikerült mindenkit egy fotóra összekoordinálni)

Gunni és Joe

Este privát paszta party az expón vett cuccból, verseny prospektusok nézegetése, megint evés, relaxálni próbálás és korán fekvés.

paszta party szponzooor szósszal :)

Különösebben nem izgultam. Holnap egész nap sportolni fogok. Úszok 3800 métert, bringázok 180 kilómétert és futok még 42-őt. Külön külön mind megvolt már. :) A lehetőségeimhez képest sokat edzettem, kimondottan erre a versenyre, már kora tavasz óta. De gyakorlatilag 5 éve sportolok, hogy ezt (is) megcsináljam. Számtalan olimpiai táv, két középtáv és három maraton a felkészülési mérleg.

Kimondottan erre a versenyre: Gyakoroltam a frissítést. Teszteltem az intenzitást. Edzettem az üléspozicióban gurulást. Ráfutottam a hosszú bringázásokra (ezek mentálisan is erősítettek).

Nem féltem magától a távtól. Az ismeretlen a testem volt. Vajon hogyan reagál majd hét, nyolc óra sportolás után, mennyire fogadja el a frissítést amit neki szánok. Ja és persze kicsit a bringázás miatt is aggódtam, hogy ne történjen defekt vagy baleset.

Hamar elaludtam de persze már a 4:15-ös ébresztő előtt magamtól kinyílt a szemem. Normálisan megreggeliztem és elindultam a rajt helyszínére.

Lányokkal azt beszéltük meg, majd a Solar bergre jönnek ki 10 órára. Minek az úszás rajthoz hajnalban. Úgyse látni semmit, stressz, korán kelés minek... nekem is jobb volt így egyedül, nyugiban, csak magammal foglalkozva.

A váltózónában, mint mindig, nagy volt a nyüzsgés. Egy fontos versenyen az ember automatikusan szeretne mindent a lehető legjobban csinálni. Ezért először a pedálra tettem a bringacipőket, hogy gyors legyek a váltózónában. De már este úgy döntöttem, hogy hosszútávú versenyen, ráadásul nekem szabadídősportolónak az a pár másodperc amit elvileg nyerni lehet vele nem éri meg a kockázatot. Rengeteg ember indul majd el, tömeg lesz a felszállásnál, minek ott bénázni a bringán cipőbe bújással. inkább felveszem öltözőben nem rizikózok. Reggel bicajról cipők le, zsákba be és vittem a piros szőnyegre a váltózsákom.

Egy sorral arrébb kérdezi a srác enyém e a pumpa kölcsön kérheti e? Persze. Kicist hektikus volt, segítettem neki feltenni a szelepre, meg úgy tűnt nem látja jól skálát ezért elkezdtem neki mondani, 6 bár, 7 bár, hogy onnan már ki tudja matekozni aztán ott hagytam. Egyszercsak hallom, bumm, nagy durranás. Mondja még szerencse, hogy csak a szelep. Mondom ez nem a szelep volt, most robbantottad fel a belsőt. Ez a pumpa 16 bárig megy mennyit akartál bele fújni... Nagy kétségbeesés arcán, mutattam neki hol a bringa szervíz és nyugtattam ne idegeskedjen, megcsinálják neki bőven van ídő rajtig. Így is történt...

A mellettem levő sráccal is szóba elegyedtem aki tavaly Frankfurtban "a kánikulában" indult először hosszútávon. Dumáltunk kicsit. Én mindenkit a frissítésről kérdezek. Ő a kulacsba kevert gélre esküszik. :-) Connyt is megtaláltam, Ronald, a barátja is itt volt. Ő amúgy az úszó edzőnk, a "der Trainer". Hamar eltelt az ídő a rajtig. Jó kedvem volt a drukk ellenére. És monhatni magabiztosan vártam a rajtot.

A Challenge Rothon az úszás egyetlen 3800 méteres "körből" (oda vissza a csatornában)  áll megállási lehetőség nélkül. Nincs séta, nincs pihenés. Ahogy szerintem hosszútávhoz dukál. Eldördült az ágyu Jan Frodenoéknak, nekem innentől már csak 30 percem maradt. A váltózónában bemelegítettem, karok, váll, lábak, törzs. A vízben nem is maradt ídő, bruttó 5 perc a rajtzónába beengedéstől a rajtig.

7:00  :  Felemelték a bójasort közben megint eldörrent az ágyú. Indulás.

Rajt

Nem kapott el a hév, az elején csak nyugodtan. Először fel kell venni a ritmust. Bőven volt hely, nem volt lökdösődés. Ha valaki rám ütött vagy én nem volt folytatás mindenki egyből korrigált és ment a maga útjára. Csak hamar útol értük a lassabb lányokat és előlröl kezdődött a kerülgetés. A nők előttünk rajtoltak 5 és 10 perccel. Nekik tuti kellemetlenebb volt ahogy átúszott rajtuk a férfi mezőny... Egyszer még egy "sorry"-t  is mondtam valakinek levegővétel közben. Ezen talán még lehetne ott optimalizálni, hogy nekik jobb legyen.

Úszás nagyon gyorsan eltelt. Arra emlékszem, hogy úgy 3000-nél lehetett egy kissebb holtpont, hogy már nem igazán élveztem az úszást. A parton végig távot jelző táblák. 3600 méter! Eszembe jutott, hogy akkor innen most 200 méter mellben és háton levezetés, ahogy az úszó edzések végén. Na jó, most inkább nyomtam tovább. ;-)

Ki a vízből, megvan a csomag, irány az öltöző sátor. Maradtam a tervnél, bringára bringaruhában. Le a neót és fördőrucit, csakhogy a férfiaknak és nőknek nincs külön sátor. Nem vagyok (nagyon) szégyenlős, de itt úgy képzelem inkább a csajokat kéne megkímélni a csoffadt szőrös seggű faszik látványától. :-))

Na mindegy, gyorsan öltöztem. És egy segítő csak velem foglalkozott. Neót levenni, cuccokat adogatni, öltözni és már mehettem is. Mindent ő elpakolt miközben én már a bicajhoz szaladtam. Wow.  Kiértem szállok fel bicajra, jobbra balra bringások, épp elindulok, előttem csaj full bele a korlátba, zakó. Jól döntöttem a cipővel... És a száraz ruhákkal. Nagyon komfortos volt, végülis egy hosszú túrára indultam. Most nézek először az órára.

1:09  : És már tekerek! Ez kurvajóóó!

A frissítésem az úszásra:
-700ml koffeines izó az utolsó másfél órában megiszogatva
- mínusz 60p 1 sima gél
- mínusz 15p 1 sima gél
- készülődés közben még 1 banán :-)

Szóval bringán nagy a jókedv, át a hídon ott van Ronald ráordítok, látom meglepődik, hogy már jövök. Innen kanyargós lejtős rész be egy faluig száguldás, élvezet. Az egész bingapályára ez a váltakozó profil a jellemző. Ídőbringázáshoz ideális nyílt szakaszok,  majd települések többször éles, fékezős kanyarokkal, illetve a kemény emelkedések és brutál kanyargós lejtmenetek. Első körben egyik faluban egy kanyarban majdnem ki is sodródok a padkára. Pulzus fel, fej le, ráborít és és reménykedek. Hú Joe nem kéne 20 km után máris lezúzni magad! De jönnek a komoly emelkedők is rendszeresen, itt fel lehet ülni ídőveszteség nelkül, lehet nyújtózkodni. Az emelkedők állnak nekem úgyhogy én mindent élveztem.

Az összhatás nagyon jó igazából. Változatos. Lendületes-technikás-nehéz. És nagyon szép tájon vezet végig a pálya.   

Az első körben még érezni lehetett, hogy mindenki duzzad az erőtől, mentek az össze vissza előzések. Sípoltak is a bírók rendesen. Engem is megróttak, hogy a szembe sávban 3. sorban előzöm az embereket. :-) "Még egy ilyen és diszkvalifikáció!"  Oké...( Smile, listen, agree...;-) )  Más probléma nem adódott de azért kicsit stresszes volt ennyi bringásnál és ennyi különböző tempónál betartani minden távolságot.

Próbáltam a saját tempómra koncentrálni, talán csak egyszer léptem neki jobban oda, amikor már nagyon zavart, hogy egyfolytában körülöttem forgolódik ugyanaz a 4-5 bringás.

tekerek vagy 30 perce, alles wunderbaaar :-))

A faszi akinek a pumpát adtam, úgy 40 km után, látom ott áll az út szélén. Hiába javították meg a bicaját. Basszus! Ez nem az ő napja volt...

70 kilóméternél jött a Solar Berg. Amikor beértem az emberfal közé, komolyan sokkolt az a tömény szurkolás áradat ami a sorfal révén egyesével szakad az emberre. Majdnem előtörtek a könnyeim ettől a bombától. Ilyet tényleg nem éreztem még soha. Már tudom milyen érzés lehet a tour de france-on a versenyzőknek az Alp de huezen.

Solarer Berg!

sorfal

Lányaim domb tetején levő frissítő pontnál beálhattak segítőnek. :-) Kaptak géleket és ők is osztogatták őket. Vettek is el tőlük a bringások. Köszi nekik. Jött Gunnar és lepacsizott a lányokkal.

profi segítők és közelít Gunnar

A második körre aztán feltámadt a szél, ami engem eléggé meg tud viselni. Közben megint utól értem azokat a srácokat akikkel az első körben egy jó darabon húztuk egymást ám végül elléptek. Okosan döntöttem, hogy elengedtem őket. Itt viszont már ők nem tudtak velem jönni.
A szél ekkor már egyre jobban kezdett kizökkenteni és 140 km-től már amúgy is tele volt a tököm a bringázással. (Tudtam, hogy az utolsó óra nehéz lesz, mert csak 3:00-3:20 perceseket toltam otthon az ídőbicajon) Már futni akartam, kiegyenesedni és csinálni azt amire az erőmet tartalékolom reggel óta.

Ez a verseny a maraton végéig tart és én jól szerettem volna teljesíteni. A fő célkitűzésem nem célídő volt, hanem hogy JÓL teljesítsem a versenyt, összeomlás nélkül. Jó erőbeosztás, jó frissítés. Amire építeni tudok a jővőben. Ha ezek megvannak akkor a jó eredmény (önmagunkhoz) úgyis jön magától.

A hangulatomat a bringázás vége felé jól jellemzi ez a kép (avagy faxomat a kibaxott szélbe):

a helyzet 4 óra után...+szembeszél +emelkedő, azért kint van az index...

Végre a második kör végén Roth felé kanyarodhattam. Az utolsó 20 km egy örökkévalóságnak tűnt.  Aztán megláttam a váltózónát, cipőből ki, fék, átállok egy pedálra, fék, fééék,ott állnak a segítők a vonalnál nem fogok tudni megállni mi van már, féééééééék, és igy a vonal előtt a maradék pár km per órás tempónál egy izmosabb nagyobb darab segítő egyszerűen elém állt és kétmarokra fogta a bicajt én meg repülhettem tovább. "Bocsikaaaaaaaaa"  :-))
Bringa frissítés:
-4 gél,  1koffein , 1sima felváltva
-1400ml izó
-1000ml víz
-3 fél banán
-meg talán 2 sós ropi ami végül nem csúszott

Több gélt terveztem. De egyszerűen nem kellett több, például érzem büfögni sem tudok úgy tele vagyok. Hova. Ez igazolta a hétvégi tekeréseken tapasztaltakat és emiatt nem is izgultam, hogy esetleg kevés energiát tolok be. Az elméleti óránként két gél meg hasonló gyártói tanácsokat erős túlzásnak tartom. MINDENKI kisérletezze ki MAGÁNAK mennyi az ideális számára. Ezt nem lehet megkerülni...

Szóval a bicajt kikapták kezemből, tiszta Hawaii, pont ahogy a tv-ben láttam! :-) Irány az öltöző sátor. Zsákomat is a kezembe nyomták nem is emlékszem, hogy volt és egy helyes lány már jött is segíteni átöltözni. Mondom neki, őőő teljesen át akarom venni a nacimat. Nevetett és elfordult. :-) Bekent napozókrémmel amíg a cipőmet fűztem.

Végre, elindulhattam futni.  Erre vártam. Annyira jó érzés volt, egy megváltás. Elkaptam egy szelet dinnyét és vízet és csak mentem ahogy jól esik. Már az első métereken éreztem hogy minden ok. Nem voltam fáradt, a lábaim teljesen lazák voltak. Ez volt nekem a verseny egyik csúcspontja.

Amikor tudatosul benned, hogy itt tulajdonképpen a hétvégi hosszú könnyű tempójában erőlködés nélkül kell csak menni előre. Annál lazább a tempó minél hosszabb a verseny.  Szenzációs volt. A negyedik kilóméternél jártam amikor egy kanyar mögül kirepült szemben Jan Frodeno. Ráordítottam full erőből összeszorított öklökkel: "LOS JAN!"
De látszott, hogy a csávó már a belső harcát vívja. Érthető, a világcsúcsra hajtott, nem engedhetett ki a végén sem. Úgyhogy nem vettem zokon, hogy nem reagált. Kivételesen...

A futópályán két azaz kettő kilóméterenként frissítő állomás. Brutál luxus...

Sütött rendesen a nap itt már, szóval két kilóméterenként szivacs el, fejre, nyakra víz, eldob, vízes pohár elvesz, dinnye/banán/alma felváltva elvesz, megállás nélkül tovább. Sajnos nem emlékszem pontosan, de relatív hamar megettem az első gélt, és innen nagyjából egyenlő ídőközönkéntént toltam a következőt. 3-at a nadtrágomba készítettem, majd azt hiszem 32 kilóméternél vettem fel még egy gélt. Vagyis a futáson is 4 gélt ettem. És szinte minden frissítő állomáson egy egy szelet gyümölcsöt.

A hetedik kilóméter környékén azért már éreztem ez nem egy könnyed vasárnapi hosszú futás lesz. De meg voltam győződve, hogy ilyen  intenzitásnál, ha folytatom a következetes frissítést nem fogok konkrétan falba ütközni. Viszont a combfeszítő izmaim totál elkészültek már a táv felére. Innen minden lépés eléggé fájdalmas volt. Ez okozta a legnagyobb problémát. Féltáv után pillantottam megint az órára, mennyi is a bruttó.

8:05 : Hát ez kurvajó, 2 óra alatt négykézláb is lemászok egy félmaratont. :-) Full sínen vagyok egy 10 órán belüli ídőhöz.

Ezen a napon minden döntésem helyesnek bizonyult. A bringás cipővel, a tempó választással, a frissítéssel. És már hol tartok! Persze a fizikai állapotunk, a pszihénk csak a jelenre koncentrál. Fáradt vagyok, fáj a lábam. Megpróbálom kívülről szemlélni a dolgokat. Tudatosítani kell magamban, hogy mekkora táv van már mögöttem. ehhez képest már a futásnak is csak a fele van hátra. Ez motivál!

Innentől már egy egy kólát is felvettem a frissítő állomásokon. Így is terveztem, hogy csak a futás második felében. Nem kell semmi agresszív cucc amíg semmi szükség rá.

Futok tovább, már nehéz felfelé, mégjobban fájnak az izmok lefelé, szerencsére nem szintes a terep. Alibiből kérek egy magnézium tablettát 38 kilóméternél. Hátha segít combjaimon...

Közben be is érek Rothba, az óváros kis utcáiban kanyargok, minden sarkon DJ, asztalokból kirakva a futópálya, zene, parti ezerrel. Két kilóméter tiszta örömfutás jön. Csak mosolyogni tudok. Az embereknek tetszik, felélednek ők is, még jobban bíztatnak. Felnőttek sietnek, hogy pacsizhassunk, hihetetlen.

Roth óváros

Nem ismertem a pályát, ezért mégjobb érzés amikor felismerem, hogy már tényleg a stadion felé fordul az út, már csak pár száz méter. Leírhatatlan. "Jozsef Arnoth representing Hungary", ahogy befutok a stadionba. Meglátom nagyobbik lányom, odaszaladok hozzá és erősen átölelem.

nagyobbik

Hol vannak a többiek. Futok tovább. Ekkor szemem sarkából még megpillantom a kissebbik lányom. Előttem a célvonal, az érzelmek, a hangulat teljesen eluralják az embert, nehéz józanul gondolkodni. Eltelik pár másodperc mire tudatosul bennem, hogy nem mehetek tovább úgy, hogy őt is át ne ölelném! Megtorpanok és visszafordulok hozzá. Látom, hogy már sírásra konyul az arca. Annál jobban felragyognak a szemei, amint megint megpillant. Őt is átölelem.

kissebbik

Most már jöhet a cél! Itt Chrissie Wellington fogadott a medálommal! Ez a csúcs! Magyar szokás szerint két puszit kellett elfogadnia, addig nem engedtem el! ;-)

Ahogy kisétálok a stadionból, elcsendesedik a környezet. Megcsináltam. 9:48:06 alatt. Tökéletes erőbeosztással. Meghalás nélkül. Mindent ahogy elterveztem. Nem gondoltam, hogy ez így megvalósítható lesz. De igen. Jól felkészültem. Ennyi. Sok edzéssel és sok begyakorlással (frissítés, intenzitások) , és egy enyhén konzervatív hozzáállással, mint pl. az átöltözés.

Frankfurtban idén 9:18-al lehetett Hawaii slotot szerezni a korosztályomban. Ez azért nagyon messze van.  De úgy érzem az adottságaimmal érdemes lenne legalább egyszer megpróbálnom a kvalifikációt. Persze ez megint rengeteg edzést és ídő befektetést jelent. Szóval még nem döntöttem el, hogyan tovább. Egyelőre  úszok az élményekben... egy biztos! See you on the NEXT finishline!

Challenge Roth 2016