 |
| már megint a Loseren |
 |
| Ismerkedem a helyiekkel |
 |
| irány a fal |
 |
| Panorama tour Norbival |
Közben az achillesem javulgatott, a berlin maraton meg közeledett, úgyhogy lassan tesztelni kellett mit szólna a futáshoz. Rövid távok, laza tempó, sarkam bírta. Biztos ami biztos a neutrál cipők után most megint vettem egy Asics DS Trainert és ebben futottam, ez a típus eddig bevált.
Hosszúkat viszont még mindig nem tudtam futni, legkésöbb 10 km után már jelzett a lábam és nem akartam túl eröltetni. Ez bevált. Cserébe lemondtam az ambicióimról a versennyel kapcsolatban. Nyomok egy edzős hosszút, élvezem a maratont, elhozom a medált oszt szevasztok.
Itt jött a csavar a történetbe. Már január óta jelezgetett a bal térdem. Egyik zwift este kicsit keményre sikeredett. Pár nap után elmúlt, meg nem is... Ídőközönként azért jelzett, hogy nincs minden rendben. Ám az achillesem annyira vacakolt, hogy a térdem gondjai eltörpültek. Az ironmanen azzal pl. nem is volt semmi gond.
Egészen addig amíg el nem kezdtem újra rendszeresen futni. Egyre jobban fájt futások után. Basszus. Végül megint elő kellett vennem a voltarent...
Csináltam mindent amit lehet, felpolcoltam, jegeltem, kenegettem. Ennek ellenére minden futás után fájt a térdem belső oldala. Verseny előtti szombaton laza 10 km volt a terv. 8 után meg kellett állnom úgy megfájdult elég hirtelen. Haza bicegtem. Csak éppen nem tudtam pihentetni, mert családi fesztiválozás volt nem akartam ünnep rontó lenni. Na ott már hajlítani sem tudtam, annyira fájt. Na szuper...
Hát akkor a maratonról ennyit. Egy héttel előtte...
Nem volt mese mostmáér doktorhoz kell menni. Persze ídőpont a maraton utáni hétfőre.
A Berlin Maratonról nagyon nehéz lemondanom.Talán ez a blogbejegyzésem átadja miért.
https://futonaplo.blogspot.com/2016/09/berlinen-at-keresztul-es-kasul.html
Ráadásul jött Balázs "Füsti" is a maratonra, erre pont most jönnek a problémák...
Pénteken felvettük a rajcsomagokat és a térdem megint jó volt, (=nem fájt) elkezdtem megint az induláson ábrándozni.
Szombaton kis bringás városnézés, utána összekészítettem a cuccaimat a versenyre, alles gut. Majdnem. Estére megfájdult a torkom. Áááá. Legkésőbb itt végképp eldőlt, game over.
Hétfőn dokinál. A röntgen és tünetek alapján, első körben a diagnózis térdszalag sérülés. 6 alkalom fizió. Ha nem javul, akkor jöhet az MRT és további vizsgálatok...
Eddig két kezelésen túl. A terapeuta mondja, hogy a bal combomban az izomzat el van merevedve. Szerintük ez okozza a gondokat, a feszült izmok folyton ingerlik a szalagokat. Szeretném elhinni, hogy csak ennyi az egész, nem vagyok optimista. Már majdnem 3 hét eltelt, nem sportolok semmit és kicsit sem jobb.
Ja a torkom úgy bedurrant, hogy még most is vacakol, plusz augusztus vége óta az asztmám is visszatért a szabiról... szóval most úgy minden összejött.
What's next???