Mountainbike túrázás Saalbach-Hinterglemmben

Ídén mindegyik versenyt törölték, ahol terveztem indulni. Az utoló remény a World Games Of Mountain Biking volt, és nyár elején, közepén még én is optimista voltam, hogy ez összejöhet, nagyon visszaszorult a vírus. Ám ahogy augusztusban megint felgyorsult a vírus terjedése, végül ezt a versenyt is kénytelenek voltak lemondani a szervezők.

Viszont tavaly annyira megtetszett ez a környék a bike trailekkel, a leogangi bike parkkal, hogy úgy döntöttem, ide vissza megyek megint bringázni.

Érdekes módon nem dúskált a környék szállás ajánlatokban. Arra számítottam, hogy a jelenlegi helyzetben bőven lesz kínálat. De például a panzió ahol tavaly szálltam meg, egyáltalán nem fogadott vendégeket. Egy ídős házaspár vitte a panziót, talán nem vállalják a rizikót.

Gyuszi is jött volna Magyarországról mint tavaly,  ám a szeptemberi határ lezárás ezt meghiúsította. :(

Végül találtam egy bomba jó szállást. Berghotel Seidl-Alm. Fent fekszik 1800 méter magasan a hegy tetején Saalbach és Leogang között. Árban az egyik legkedvezőbb ajánlat volt, ráadásul all inklusive. Így nem kellett kajáról gondoskodnom. Perfekt!! https://seidl-alm.com/en/home_en/ 

Egy privát út vezet fel a hotelhez. Egy sorompó fogadott, de telefon és már nyitották is. :)

 Egy ilyen hotelben azért kicsit speciálisabb az ügymenet, recepción csak korlátozott ídőpontokban van kiszolgálás, így miután felértem, várnom kellett "nyitásig". Addig körbe tekertem a közeli csúcsokat. Innen ez már csak pár száz méteres szint különbségeket jelentett. :)

Grosen Asitz, 1914 méter

Átvettem a szobámat, megvacsoráztam, ez a nap az utazással tökéletesen alakult. A full inklusive ellátást itt úgy kell érteni, hogy üdítő italok, kávé, tea egész nap, kaja reggeli, ebéd, vacsora. A legjobb, hogy az ebédet lehetett kérni túra csomagként. Így nézett ki egy "Lunch paket". Este 7től 9ig helyi sör ingyenesen.

a "lunch paket"

Az első teljsen napon Leogang felé vettem az irányt és egyik trailről a másikra jutva leértem az ismerős városkába. Onnan a tavaly már bejárt útvonalon másztam vissza a szálláshoz. Elég is volt ez a túra egy napra. Főleg, hogy van egy kimondott "Wurzeltrail" nevű gyökerekkel teli szakasz ami nagyon nehéz technikás terep volt. Van hova fejlődni montin az biztos.

Itt egy kis videós összefoglaló a napról. A megosztott videók a táj és a pályák jellegét hivatott bemutatni biztonságos(nak érzett) tempóban.

A következő napra terveztem a fő túrámat. Feltekerni a  Schattbergre 2100 méter magasra, onnan Európa egyik legszebb panorámatrailjén legurulni Hinterglemmbe, onnan pedig visszamászni a szálláshoz 1800 méterre. Az első lejtmenet máris két kék trailen vezetett lefelé.

Panorama-trail:

 

Majd a Monti-trail:

 

Feltekertem a Schattbergre.

 Majd jöhetett a várva várt Hacklberg-trail 

első rész:

második rész:

harmadik rész: (Buchegg-trail)

Visszaérve egy jég ideg kólával kiültem a hotel előtti pázsitra és csak élveztem a táj látványát az eseménydús nap emlékeivel.

 

Esténként felsétáltam valamelyik csúcsra a szállás mellett és megnéztem a naplementét.

 

Na és persze hallgattam a helyi dallamokat. A Grosser Asitz tetején... :D

Gyorsan elrepült ez a pár nap, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Biztos, hogy jővőre is visszatérek!

Az évenkénti hosszú karikám

   Szeretek strandolni, úgyhogy nem volt mese, amint összeálltak a csillagok szeptember közepén (családom Rostockban, szuper ídőjárás) máris bicajra pattantam. Így végre tekerhettem is egy kiadósat a barkács aeróadommal. 

Terveztem egy új útvonalat, amivel 240 helyet csak 235 km a táv. 😂  (Blogbejegyzés 2015-ből: Bicajjal a strandra) Cserébe bevitt olyan susnyásba, hihetetlen. Igaz, szigorúan nézve teljesítette a tervezési kritériumot, hogy paved roads only. Ez egy érzésre körülbelül 1800-ban lerakott macskakőves utat jelentett a semmi közepén szántóföldek között, amit még a traktorok is elkerültek... Visszafordulni és kerülni nem volt kedvem, szerencsére kijutottam innen pár kilóméter után.

A bringa jól ment és kényelmes is.  Egy problémám szokott ezen a bicajon lenni, hogy 1 óra tekerés után elzsibbad a jobb tenyerem. Vagy ott nyomok el egy ideget vagy egy eret, de az is lehet, hogy az ülés pozíció miatt a hátam, vállamnál van a probléma kiinduló pontja. Ám érdekes módon ezen a napon megkímélt a kéz zsibbadás, aminek természetesen nagyon örültem.

Ez az új útvonal a Meklenburgische Seeplatten keresztül (az a sok tó között a lenti térképen) nagyon szép volt. Igaz, így betévedtem még elég kellemetlen homokos földutakra is a verseny bringával, ám ez nem zavart igazán, megoldható volt.

Úgy 100 km megtétele után letört az ülésre hátul rögzített dupla kulacstartó. Fasza... a kettő kulacsból egyik még tele volt. Kénytelen voltam a kulacsokat a bringapólóm hátsó zsebeibe tenni. A tartó meg ment az árokba...

180 km után már törzshelyem van ahol meg állok egy rövid technikai szünetre, hogy erőt gyüjtsek az utolsó etapra.

IM táv done

Ketyegtek tovább a kilóméterek és ezúttal megúsztam eléhezés nélkül. Jobban odafigyeltem a folyadék és energia bevitelre. Azért Rostockba érve már toltam előre az SMS-t, hogy a strandon szükségem lesz egy jéghideg cukorral teli kólára. 😋😁
 

job done

kóla done

Északabbra már csak hajózni lehet

Szerencsésen leértem és még a kólás álmaim is teljesültek. Kellhet több egy napra?

Aeroad. Házilag.

Helló,

Remélem jól vagytok van kórság rendesen.

Dajcslandban is itthon dekkol az egész család. Ídőm most sincs sok a munka a család és a sport mellett, de már annyi mindenről szeretnék írni, hogy mostmár előkaptam a lantot.

Tavaly júniusban kezdődött a téma, miután eladtam a Zipp kerékszettemet, nézegettem az apró hírdetéseket, hogy valamit csak kéne szerválni helyettük, ha más nem áthidalóba.

Igazából a ragasztott gumik ideje lejárt, főleg triatlonban és úgy gondoltam, minél később próbálok megválmni tőlük, annál nehezebb lesz.

Tubelessre szeretnék a triatlon bicajon is átállni. Főleg a defektbiztosság miatt. Komoly kerekeket azóta sem vettem, és bár az idei szezon ugrott szinte egészen biztos, hogy DT Swiss ARC 1400 vagy 1100 62mm/80mm es szettet fogok végül venni. 

De vissza 2019 júniusába az apró hírdetésekhez. Egyszercsak felbukkant egy Cannondale Slice ami nekem is van, az én méretemben, 52mm-es Profile design karbon kerekekkel, 2x10 ultegra szettel, egész korrekt áron.

Hirtelen ötlettől vezérelve megvettem az egészet azzal a tervvel, hogz építek belőle egy aeró vázas versenybringát!

Lezsíroztuk a vételt, Berlin és HAmburg között félúton randiztam az eladóval. Első tulaj, számlával, eredeti kiegészítőkkel, plusz egy szépséghibával ami a fotókon nem tűnt fel és explicit nem említett, hogy a váz utólag át lett fényezve feketére... profi fényező csinálta de akkor is hülyeség. Na mindegy, elhoztam...

szajréval hazafelé

 A nyersanyagról pár fotó. Az ülés is megvan hozzá amit a vétel után a tulaj egyből lecserélt szóval az vadi új, Phyzik Arione.

A kormány és környéke elég ütött kopott, karcos. A csavarok a könyöklőnél szét rozsdásodva, összességében egy elég lelakott bicaj volt. Ebben az állapotban TT bicjnak biztosan nem vettem volna meg. Ahogy szedtem szét úgy esett ki még egy két csontváz a szekrényből, de szerencsére komoly probléma a bicajjal semmi nem akadt.

az emberi izzadtság korróziós ereje

innen nem sok használható cucc maradt meg

 Tuti már csak görgőzésre használta tulaj és az izzadtság teljesen elintézte a csavarokat, sőt gyanítom a felső kormánycsapágyat is az intézte el. Cserélnem kellett. Nem volt egyszerű kideríteni a megfelelő típust. Elsőre sikerült is rossz méretet rendelnem egy internetes oldal információi alapján...

Miután az alapvető mechanikai egységeket ellenőriztem, illetve ahol kellett cseréltem, rádobtam egy verseny kormányt ideiglenesen, hogy elkezdhessem egyáltalán hozzávetőlegesen kitalálni, milyen hosszú kormánytartó lesz a megfelelő méret.

A TT vázak rövidebbek egy adott méretben mint a verseny vázak, ezért itt még abban sem voltam biztos, vajon nem e lesz túl kicsi a váz nekem a verseny bringa konfiggal.

A másik bizonytalanság a geometria volt, hogy vajon versenybringaként hogy fog viselkedni ez a váz. Elég érzékeny lesz e, jól reagál majd az irányváltási impulzusokra, vagy esetleg nagyon érzéketlen lesz.  Plusz a merevség. A TT vázak alapból merevebbek mint a verseny váz.

Ezekre a kérdésekre csak az első gurulás után fogok választ kapni, miután  minden alkatrész a helyére kerül. Így anyagi vonzata is volt a kérdésnek. Vajon nem e kidobott pénz az egész amit ráköltök.

Szóval ezért is próbáltam kisérletezni egy ideiglenes kormánnyal.

fent Vtec VRC, középen a Cannondale slice 100-as kormánytartóval alúl a lábaim :)

A nagy tervem az volt, hogy bepróbálkozom egy kínai integrált aeró kormánnyal. Rizikós kicsit, de több száz euróért (márkás kormány) semmiképp nem akartam lutrizni.
Gondoltam megrendelem, megfogom, kipróbálom és ha nem kelt jó benyomást a dolog akkor inkább ezt a bukást bevállalom. Szóval 80  euróért vettem amazonról egy Toseek márkájú integrált aeró karbon kormányt, vagyis kormánytartó és kormány egyben. Ha jól emlékszem 240 gramm körül van a súlya.
A mínőség, amennyire meg tudtam ítélni rendben volt. Jó megmunkálás, kézzel tiszta erőből próbáltam hajlítgatni meg sem nyekkent. Ez egy kínai márkájú kormány, nem pedig egy márkás kormány kínai hamisítványa.  Ez a mínőség tekintetében nagy különbség lehet.  És ha amazonon megy akkor gondoltam egy bizonyos mínőséget meg kell ütnie. Röviden csak annyit, bevált.
A leghosszabb 120 mm-es verziót, 40 cm szélességgel rendeltem.

A legnagyobb kiadás a kiegészítőket tekintve nem is ez volt, hanem a 2x10-es Shimano Ultegra fék-váltókar szett. Ezek után kezdődhetett fék és váltó bovdenezés. Ekkor már bőven augusztus volt, eltartott majdnem egy hónapig mire ide ért a kormány.

Kicsit tartottam a bovdenek befűzésétől a kormány belsejébe, de ment könnyedén, gond nélkül.

Miután minden a helyére került és be lett állítva, egy teljesen feltűnés mentes tűz piros kormányszalaggal megdizájnoltam a témát.

A végeredmény.

Hogy milyen vele menni? Kur - va - jó ! :D  Ez a geometria nagyon szuper versenybicaj konfigban is. Nagyon jó, stabil, mégis nagyon jól kontollálható, jól reagál minden irányítási impulzusra. Minden várakozásomat felűl múlta az eredmény. Nem számítottam rá, hogy ennyire jól fog működni a dolog. 2019 hátralévő részében országúton csak ezzel, vagy a TT bicajjal mentem. A Votec ledegradálódott hegyi bringának. Abból itt Berlinben meg nem sok van...

Menetkészen a súlya (kulacstartó és pedálokkal) meg a nem éppen könnyű kerekekkel (1800gramm) mindössze 8 kg!

Egy kicsit modernebben, kicsit dizájnosabban 2x11-es váltóval egy Canyon Aeroad sokkal többe került volna használtam is.

Cannondale Slice tesók :)