Na ez nem a Berlinben eddig eltöltött napjaim száma :).
Chris szervált apróhirdetésről jegyeket, így a Berlini 6 Napos Pálya-kerékpár versenyek utolsó napjára el tudtunk menni . Nekem nagyon tetszett a szórakoztatásnak és a sportnak ez az egyvelege. Látványos, izgalmas versenyszámok igazi sport-csúcsteljesítményekkel fűszerezve, mint például a legyorsabb kör, ahol 8 sprinter egyenként indulva 4 kör alatt a leggyorsabb mért kört próbálta elérni. 71 km/h feletti átlagtempót ért el a győztes. Elég brutál...
A váltóversenyek is érdekesek voltak. A 2 fős csapatok tagjai váltáskor egymást belendítve hozzák újra lendületbe. Hogy ebből nem lett tömegbukás az elején az igen zsúfolt mezőny ellenére sem... profik na. Ja igen és mivel a pályakerékpározás olimpia sportág, akadt is a nemzetközi mezőnyben többszörös olimpiai bajnoktól európa és világbajnokig sok élvonalbeli versenyző.
Fotót készítette Fanny Schertzer, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=17185268
A berlini a világ legrégebb óta megrendezett 6 napos pálya-kerékpár versenye, egy fotó 1909-ből
Készítettem pár felvételt én is a telefonommal, amiből egy rövid videót raktam össze. 2017-ben így festett a dolog:
Körben a folyosón büfék, bringaboltok standjai. A "küzdőtérre" is le lehet menni, szóval marha jó az egész ezért sem fulladhat unalomba az este.
Engem már maga a berlini Velodrome épülete is lenyűgözött. A sportág kapott egy ilyen nem szerény sport központot Berlinben. Nem rossz.
Berlin Velodrome
Éjjel ahogy jöttem ki éreztem fáj a torkom, rménykedtem csak a hangzavar túlkiabálásától. Nem jött be. Faszán lebetegedtem...torokfájás, megfázás... hétvégére teljesen elintézett a dolog. Szerencsére amúgy is laza hetet terveztem sportot illetően.
Most próbálok meggyógyulni, hogy végre kezdhessek rágyúrni a 4 hét múlva megrendezésre kerülő SISU Winterduathlonra. 2017 start there..., mint minden évben. Persze eddig mindig szívás volt, oldalgörcs, vádligörcs, netán mindkettő egyszerre... na majd idén! Hahaha....
Tubeless! Belső mentes gumik bicajra. Ez az új irány. Kissebb súly, kissebb gördülési ellenállás, brutális defekt védelem és alacsonyabb guminyomás használata. Ezek a főbb jellemzők.
Már agyaltam rajta egy ideje. A montiknál a legelterjedtebb egyelőre ez a technológia a defektvédelem és a guminyomás előnyei révén.
Először szétszedtem az gyári kerekeket, (féktárcsák és fogaskerekek le) és minden alkatrészt megmértem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezek a kerekeim, már a termék leírásban emlegetett szuper könnyű marketing dumához képest...
Megcsillant előttem a jelentős súlycsökkentés lehetősége, így végül rászántam magam a dologra. Könnyű felniszett + Tubeless. Kettő egy csapásra. Már egy éve kinéztem amúgy ezt a kerék kombinációt amit most megvettem.
Hoppá ez már így sem lenne rossz, ráadásul ez forgó tömeg. Komplett új kereket építettem, hogy a régit is még használni tudjam, illetve arra az esetre, ha eladnám a bicajt. Féktárcsák, Ashima ARO-08 mínusz 90 gramm, Shimano XT fogaskerékszett mínusz 130 gramm. Már majdnem -1 kg-nál járok.
A tubeless használathoz kell pár speciális cucc. Tubeless ready felnik, (megoldható egyes hagyományos felniknél is, én a gyáriak súlya miatt nem is kisérleteztem), szelepek, notubes ragasztószalag, tömítő tej.
Lőttem pár fotót, sőt még egy "fps" videót is rögtönöztem. De nem megyek át hogyan csináld megmondom a tutit, kattints ide oktató posztba. Csak megosztom, én hogyan csináltam. Ha valaki infó után kutat a témában, itt is talál némi médiát.
Notubes tubeless felni ragasztószalag
így néz ki a felni szűzen...
majd felni szalaggal leragasztva.
Ment könnyen a ragasztószalag felhelyezése. Ezután a szelepeket kellett a felnire felapplikálni.
Schwalbe tubeless szelepek
A szeleplyuknál fólia átvág
csak fel kell csavarozni.
Innentől videón folytatódik a történet. A gumi felszereléséhez szükség van a szokásos cuccokon kívül a tömítő tejre és egy kis szappanos vízre.
Gumiszerelés in first person shooter mód:
Ment simááán. Jessz! És a monti leadott több mint 1,2 kg felesleges vasat magáról. Most 11,24 kg-ot nyom menetkészen, ahogy lent látható. Nem rossz ez egy aluvázas 29es-től. Most akkor kezdek ÉN gyúrni a '16-os krossz szezonra. ;-)
Irány a cseh határhoz közeli Zittaui hegység. Berlinben reggel felvettem Christ, és 7-kor már indultunk is egy új kihívás felé. 24 óra mountainbikeozás 4 fős csapatban szombat 12 órától vasárnap 12 óráig. www.2much4you.de
A versenyt Németország legnehezebb 24 órás montis versenyeként hirdetik. Zittaunál nem is számítottam gyaloggaloppra, az Xterra World Tour német állomását is ezen a környéken rendezik és arról tudtam, hogy kimondottan nehéz.
Na de, 350 kilóméterrel és néhány órával később meg is érkeztünk. Jürgen és Kai már előző este leutaztak. Az autóból kiszállva azzal fogadtak, úgy hogy Jürgen tapasztalt montainbikeos, hogy a pályán van egy olyan lejtmenet, ahol ő tolni fogja a bicajt. Na bammeg, ez így kezdésnek jó hír, köszi, amúgy ja jó utunk volt. Nem is hagytam, hogy sokáig siránkozzanak nekem, elhajtottam őket, hogy a rajtig levő másfél órában van egyéb dolgom is mint pánikolni. Amúgy meg lesz ami lesz, minek előre majrézni.
Ja az ídőjárás kellemes volt, fél 11kor, amikor megérkeztünk, az autó hőmérője már 38,5 fokot mutatott. Brutál kánikula, a verseny alatt a kempingplaccon dekkolni komolyan rosszabb volt mint az erdőben tekerni...
Összedobtuk a bringákat átöltöztünk és már sétálhattunk is le a verseny le mans tipusú futós rajtára. Nekem tetszett, vicces volt. :) Jürgen kapta a feladatot, hogy elsőként induljon, ha már tegnap óta itt vannak és a pályát is bejárta, de annyira sokkolta az a bizonyos lejtő, hogy a rajtnál utolsó előttiként gurult ki a váltózónából...(Hozzá teszem az ő ötlete volt a kaland...)
A terv a verseny első szakaszában annyi volt, hogy mindenki egy kört teker, ismerkedik a pályával és így váltogatjuk egymást. 5,1 km, 150m szint, 2km-en átlag 8% emelkedés, gyors lejtők, singletrails, erdei utak, szóval minden mtb rajongó talált kedvére való pálya szakszt.
A menetek közötti kb. 1 órás várakozás a kánikulában nem volt a legideálisabb pihenő. A sátor alatt fullasztó meleg, kint tűző nap. A felhalmozott vízmennyiség látványosan fogyatkozott. Szerencsére a kedvenc kalapomat elhoztam, úgyhogy én általában kint ültem a napon a kemping székemben a kalapom árnyékában. A klíma jobb volt mint a sátor alatt...
Végre én következtem, elindultam és az agyam ezen a nehéz szakaszon járt. Párszáz méter után máris jött egy kavicsos kissebb sziklákkal tarkított lejtő ahol figyelni kellett milyen nyomvonalat választunk. Elsőre ez is parázós volt kicsit, de gondoltam csak nem erre gondoltak Jürgenék, azért ahhoz ez túl könnyű... Rövid single trail hasítás majd kezdődhetett az emelkedő. Na igen. Berlinhez képest az elsődleges különbség a komolyabb, folyamatos emelkedők hosszában rejlik :) Félúton voltak segítők akik permetezővel hűtötték a bringásokat, ez is fasza volt.
Végül felértem és jöhetett a könnyebbik fele a körnek, hahaha, amint ráfordultam a lejtőre máris tudtam miről beszélt Jürgen. De úgy voltam vele, hogy addig semmiképp NEM FOGOM TOLNI a bicajt amíg meg nem próbáltam a dolgot. Hát elsőre nem volt kellemes kaland. Megtapasztalhattam milyen az IGAZI mountainbikeozás. Lejtés amin fékezni nem igazán lehetett, közben 20-30 cm-es szintkülönbségek egy-egy kiálló kődarab mögött, létező összes talajdőlésszög, gyökerek hosszában keresztben, markoltam a kormányt keményen és lépésben csúszkáltam lefelé a bicajjal.
Hiába na, itt csak egy megoldás van, tapasztalni, tapasztalni és folyamatosan javulni. Hol fér el a pedál, mekkora az a gyökér amin már megcsúszik a kerék, milyen szögben milyen méretű akadályokon lehet átmenni, mennyire marad stabil a bicaj egy egy ugratás után vagy mennyit bír el első fék, hol kell e, szabad e fékezni, mekkora úthibát képes elnyelni a teló stb stb....
Másodjára már jobban ment és így javult körről körre a dolog, A kezdeti rettegő fékmarkolászásból a 24 óra második felére ezek a lejtők tetszettek a legjobban, ettől vált szórakozássá a dolog. Azon gondolkodtam utólag, hogy szenzációs mekkora potenciál rejlik a mountainbikeokban, mint kerékpár típus, hogy egy ilyen nehéz terepen,mint ezen a két rövid szakaszon tapasztaltam, ilyen simán átgurulnak és végső soron egy nagyon kiszámítható, könnyen egyensúlyban tartható geometria, kerék, teló kombináció ez.
Utólag sajnálom, hogy csak vasárnap kezdtem el kisérletezni a "futóművel". Miután puhábbra engedtem a gumikat (2 bár a 3,5 majd 3 bárról) és a telót is puhábbra állítottam, szinte kisimult alattam az addig zötykölődös, sok idegesítő huppanóval tarkított út. Csak úgy repültem át a terepen mintha ott se lett volna az előtte még annyira veszélyesnek érzett akadályok. Nagyon király volt. Így tovább sikerült gyorsulnom és végül vasárnap futottam meg a leggyorsabb körömet is, amivel kilógtam a sorból. Míg a legtöbben az első köreikben voltak a leggyorsabbak, én a vasárnap reggeli 13. körömben az összesen teljesített 16-ból. 14:51 ami az összesített körídőkben is egész jó helyezést jelentett. A verseny végére úgy érzem kezdtem belejönni a mountainbikozásba. :)
Este volt egy kissebb holtpontom fejben. Még 15 órán át tart, még csak most jön az éjszaka, azt sem tudom mi lesz hogy lesz, mennyire lesz nehéz lámpával a terep, mennyire leszek fáradt stb...itt dekkolok 350 kilómeterre Berlintől és olyan hülyeségnek tűnt az egész...
De éjjel sem volt semmi gond! Persze az eredeti tervvel ellentétben, hogy éjjel egymás után több kört fogunk teljesíteni, így juttatva egymást több pihenő ídőhöz, végül a szabályokban meghatározott minimumot választottuk, ami az óránkénti 1 teljesített kört jelentette. Így majdnem 4 óra alvás jutott mindannyiunknak.
Egy dolgot utólag nagyon sajnálok. Hogy éjjel nem készítettem videófelvételt. Szenzációsan jó volt a terep a fények. Jó lámpám volt, de a veszélyes lejtőknél építési lámpát tettek ki az erdő közepén. Ufó látvány volt minden. A hosszú emelkedőn az előttem tekerők piros ledei, némelyik villogva a sötétben, vagy hogy az amúgy korom sötét erdőben a távolban feltűnik egy sejtelmes fényes terület mintha csak egy ufó szállt volna épp le. :) Ezen kívül a veszélyesebb kanyarokban illetve út akadályoknál világítós neon zöld rudacskákat helyeztek el. Egyedi látvány volt. Nagyon élveztem.
Persze az idegrendszeremet egyik csapattag... tovább túráztatta, hogy ilyen nehéz a pálya, meg hogy nem lát a sötétben! Nonszensz, ez az apróság nem ugrott be, amikor huszonnégy órás versenyre jeelntkezik? Hát nem számított rá, hogy ilyen nehéz terep lesz. Én meg azt mondom csalódott lettem volna, ha egy berlinihez hasonló dombocska körül kolbászoltunk volna egy napon át, na annak nem lett volna értelme... Azt már félve jegyzem meg lefeküdt aludni mindenféle ébresztő nélkül, és ha én nem ezen agyalok és elalszok, akkor szépen kizártak volna minket a versenyből, mert 5 perccel az óra letelte előtt ébreszetttem, hogy akkor most mi a fax van??? Na de ennyi volt az össz negatívum illetve csapat surlódás az 1 nap alatt.
Végül elaludtam és a felkelő nap és gyönyörű táj kombinációjára ébredhettem vasárnap hajnalban. A táborhelyünk kilátása fantasztikus volt. Egy gyors reggelizés és kávé után folytadhatódott a móka.
A rendevény hangulata végig szuper volt, a kedvenc fotóm egy a magnóból erdő közepén zenét bömböltető segítővel a legnehezebb lejtőre fordulva:
Party hard or go home!
Természetesen, ha nem is éjjel, azért videót készítettem.
Komolyabb technikai defekt nélkül megúsztuk a kalandot. 1 láncszakadás Jürgen, 2 gumi defekt Kai, nekem pedig az első fékkarom rakoncátlankodott, de még tudtam vele fékezni, ha sporádisan is.
Egy srác viszont épp előttem szépen elrepült. A váltózóna utáni első komolyabb lejtőn megdobta hátsó kerekét egy kiálló nagyobb kő (rossz ívet választott). Az erőhatásokról annyit, hogy 2-3 jobbra balra ficánkolás után az egyik ilyen leérezésnél a gumija hangos durranással LEROBBANT a felniről. Innentől már nem volt esélye azonnal elvágodott a bicajjal. Számomra hihetetlen módon (már láttam magam előtt ahogy szanaszét töri magát) komolyabb sérülés nélkül megúszta a bokorba repülést. Szerencsére... És az egész verseny alatt nem is történt súlyos baleset. Szóval minden szuper!
A verseny utáni melegvízes zuhany volt az élményeim non plus ultrája. Legjobb momentum, de luxe! :)
Nem voltam fáradt az éjszaki szundikálásoknak hála. Chrissel mindent bepakoltunk a kocsiba, kajáltunk egy jót, majd jöhetett a vasárnapi utolsó etapom, a cél Berlin.
Konklúzió? A verseny honlapjának egyik bejegyzés címével búcsúzom:
Nem álltam meg a BIG 25 után sem. Csak valahogy nem jön az ihlet az íráshoz. Na de mostmár csak megpróbálok valamit "papírra" vetni. Egy hónap telt el mégis visszatekintve, sokkal többnek tűnik annyi minden történt. Legfőképp sokat bringáztam. 1 hónap alatt több mint 1000 kmt tekertem a lábaimba, ami nekem tuti eddigi maximum. Egyik oka, hogy belendültek az Radtourenfahrt-ok (német rulez :) ), szinte minden hétvégére jutott karika. A vízipatkányokkal is szerveztünk egy nagy közös tekerést. Erről a gurulásról egy rövid videót is készítettem.
Sokat fejlődtem erőnlétben a bringán, a hosszú tekerések alkalmával tapasztaltam igazán. 150 km-es karikák végén is még jó erőnléttel tekertem, ellentétben a tavalyi RTF-ekkel, ahol hasonló frissítés mellett is igen elfogytak a tartalékaim a végére. Szóval nem elég a megfelelő energia pótlás tekerés alatt, edzeni is sokat kell, hogy bírjuk a hosszú gyűrődéseket. :-)
Május végén jött az idei első triatlon versenyem, egy csapat verseny, A3K Teamtriathlon. Igazából ez az egyetlen verseny ahol az úszásra járó srácokkal egy csapatban, együtt versenyzünk a Berliner Wasserratten színeiben. Ezen kívül csak véletlenszerűen találkozunk egy egy triatlon versenyen, ahogy az egyéni tervek éppen keresztezik egymást.
A verseny maga jól alakult, a csapattársaimmal viszonylag hasonló erőnlétben voltunk, senki nem lógott ki nagyon egyik számban sem. Főleg a bringázás volt nagyon élvezetes. Persze előtte nagyon paráztam tőle a tavalyi bringás zakóm miatt. Kerék kerék mögött szorosan, brrrr, para! De a verseny előtt pár alapszabályt lefektettünk és ezt betartva teljesen probléma mentesen alakult a dolog. Főleg, hogy egyik srác is telikerékkel gurult, hát az kész ilyen kerekek mögött haladni. Van egy jellegzetes, elég hangos surrogó hangjuk. Egy igazi ipari céleszköz sporthoz. Zúgnak a telikerekek, előzgetjük egymást, jönnek a fordítók, próbálok a boják mellett nagyon szűken fordulni, ne veszítsünk ídőt. Közben szépen sorjában érjük utol a gyorsabban úszó (és váltó) csapatokat. Király volt, na! :)
Most hétfőn hirtelen felindulásból regisztráltam a hétvégi berlini
krossz triatlon versenyre. Két éve indultam már itt, megint egy kis
montizás, jó lesz!
A június végi középtávra (Werbellinsee triathlon) még mindig nem regisztráltam, és hülye leszek ha nem indulok... Holnap felnézek a honlapra, ha még bőven van hely akkor majd jővő héten a krossz triatlon után jelentkezek... Kicsit rossz ómen nekem a féltáv.
-2012: regisztráltam ugyanerre a versenyre, werbellinsee középtáv, erre zakóztam bringával, vállszalag sérülés, ki kellett hagynom.
-2014: regisztráltam pesti 70.3-ra, megint zakóztam a bringával és kb. csak a csoda miatt tudtam végül mégis elindulni.
Lehet hagynom kéne a féltávokat és jővőre az elképzeléseim szerint egyből hosszútávon menni. :-) Már ki is néztem egy jót, Schlosstriathlon Moritzburg, Drezda mellett rendezik.
Amúgy áá, nem vagyok babonás... vagy mégis??!
Jaaaa, júli első hétvégéjén 2MUCH4YOU! Egy 24 órás monti verseny, ahol 4 fős csapattal indulok. Körözgetés hegyi terepen és tetszőlegesen lehet váltani ki, mikor, mennyit teker a csapatból. 6 óra nettónál úgy érzem több fog rám jutni. :-) Ez egy új kaland idén, kiváncsi leszek, ilyet még nem csináltam.
De ez már a jővő... ha túlleszek rajta, újra jelentkezem :)
Az eredmény:
-még mindig nem tudom megfelelő látószögben rögzíteni a kamerát
-az ágak, gyökerek télen kiba csúszósak...
-túlságosan kicentizem a fákat...
-láncdefekt ami végérvényesen megállított már féltávnál. Hívhattam páromat a dzsungel közepéről, hogy: "Joee vagyok, lécci ments ki inneeen!"
Nem a fájl formátumra gondolok. Hanem Rad Touren Fahrten-ra. Ez lett volna a második tipped ugye? :)
Az RTF Németországban egy népszerű sportrendezvény formátum kerékpárosok részére. Kerékpáros egyesületek szervezik, és a szezonban szinte minden hétvégére jut egy egy ilyen tekerés.
Fő tulajdonságai, kritériumai az RTF-eknek:
-Nem verseny, nincs ídőmérés.
-enyhe forgalmú útvonalakon zajlik
-a teljes útvonal ki van táblázva. (kis feltűnő nyilakkal a kereszteződéseknél)
-frissítő állomások a választott távolságtól függően 2-4 darab
-több útvonal lehetőség 70-150 kilóméterig
-bárki részt vehet rajta
-a Kresz betartása kötelező, bukósisiak viselése kötelező, rajtszám viselése kötelező
-van valami pontozási rendszer is a megtett távolság függvényében
A nevével nem teljesen megegyezően, túra..., .ezeknek a gurulásoknak jellemzően sportos karaktere van. Versenybicajon kívül mást én nem is láttam, ennek ellenére természetesen túrabicajjal kényelmesen is bárki teljesítheti a távot.
Az első ilyen guruláson május első felében voltam. Autóval mentem a helyszínre, nagy nyűzsgés fogadott a Berlin melletti Bernauban. Készülődő emberek az autók mellett, öltözés bringa összeszerelés. Be a jelentkezési központba, 8 euróba került a részvétel, ami a frissítő állomásokat, a kitáblázott útvonalat tekintve barátinak tartok. Csak tekerni kell. :-)
Megtaláltam Chriséket, kitöltöttem jel. lapot, 8 juró, rajtszám megkap, a többiek már készen vártak, és az első bolyok egyikében megkezdődött a veretés. 1 órás indulási kapu van, csak kissebb csoportokban engednek a szervezők indulni, ne egyszerre özönljön ki száznál több bringás a forgalomba.
sorompót kaptunk
Először tekertem ekkora bolyban, tartottam is kicsit előtte, de végül nagyon jól működött a dolog. Egy relatív nagy csapatban (30-40 bringa) értünk ki Bernauból, és meg is indult rendesen a szekér, közel 40-es tempóban verettünk végig az első frissítő pontig (35km), nyomtam elől is, húztam a pelotont hahaaa :-). Ja igen, a 150km-es karikát vettük célba. A mi csapatunk 5 főből állt, innen én két srácot ismertem úszásról. 70 kilóméter után értük el a német-lengyel határt kijelölő Oder folyót. Eddig is nagyon szép utakon tekertünk. Jött a második frissítőpont. Innen a 150km-t választóknak egy extra karika volt kijelölve azon belül pár kilóméteren át az Oder folyó töltése mögötti bringaúton. Itt igen erős szembeszél fogadott minket. Közben egyre kissebb csaoportokra oszlottak a bringások. Ezen a részen 7-en tekertünk együtt, szigorúan libasorban szélárnyékozva. Jó volt ebben a forgóban tekerni. Rám került a sor, a 34-et is alíg tudtam tartani pulzusom meg az egekben és nem a boldogságtól. De ezzel a tempóval ezen a szakaszon így is bedaráltunk 2 nagyobb csoportot is.
3. frissítőponton Chrissel
A harmadik frissítőpont után és Bad Freienwaldéből kiérve jött egy hosszú emelkedős szakasz, itt megint egy nagyobb bolyjal haladtunk, aminek az elejében mentünk. Én épp elől. Basszameg ez a hegy menet engem kicsinál égtek combjaim de próbáltam nem nagyon belassulni elől. Erre Mark eltekert mellettem, mondja lazítsak majd fent találkozunk, peersze... Erre a barátja Andreas is megelőzött. És kezdtek ellépni. Köztük is kialakult egy kis távolság. Bakker, tiszta Alp de Huez élőben. Én meg csak nyomtam, próbáltam nem belassítani a csapatot mögöttem. Ismertem amúgy az utat, (motorral kicsit könnyebb volt megjárni) ezért nagyon megörültem amikor láttam, hogy nem kell a tetejéig tekerni hanem már előbb lekanyarodunk az erdőbe. Hátranézek, sehol senki! Hú tetszett, akkor nem voltam olyan béna a "hegyen". Dobogós lettem. :D
4. frissítőponton
A csapatunk az utolsó frissítőpontnál megint öszeállt. Itt már számolatlanul toltam a zsíros deszkákat befelé. :-) Az utolsó szakaszt megvariáltuk, az útmínőség jobb (mondták Markék) és mivel ez rövidebb is kicsivel mint az eredeti útvonal, nem bántam a dolgot! Itt már csak mi tepertünk, úgyhogy kézből spontán videóztam egyet.
145 kilóméterrel értünk vissza a start központba. Ekkora távot eddig még nem tekertem le egyben. Süti, kávé, csaó bambino, és már húztam is haza, mert várt még rám párszáz kilónyi kerítéskő emelgetés levezetésként...
Múlt héten is voltam egy RTF-en, ezúttal Chrissel. 153 kilómétert tepertünk le. Jóó edzés ez. Amikor csak tudok megyek a jővőben is.
