2020. április 23., csütörtök

Az évenkénti hosszú karikám

   Szeretek strandolni, úgyhogy nem volt mese, amint összeálltak a csillagok szeptember közepén (családom Rostockban, szuper ídőjárás) máris bicajra pattantam. Így végre tekerhettem is egy kiadósat a barkács aeróadommal. 

Terveztem egy új útvonalat, amivel 240 helyet csak 235 km a táv. 😂  (Blogbejegyzés 2015-ből: Bicajjal a strandra) Cserébe bevitt olyan susnyásba, hihetetlen. Igaz, szigorúan nézve teljesítette a tervezési kritériumot, hogy paved roads only. Ez egy érzésre körülbelül 1800-ban lerakott macskakőves utat jelentett a semmi közepén szántóföldek között, amit még a traktorok is elkerültek... Visszafordulni és kerülni nem volt kedvem, szerencsére kijutottam innen pár kilóméter után.

A bringa jól ment és kényelmes is.  Egy problémám szokott ezen a bicajon lenni, hogy 1 óra tekerés után elzsibbad a jobb tenyerem. Vagy ott nyomok el egy ideget vagy egy eret, de az is lehet, hogy az ülés pozíció miatt a hátam, vállamnál van a probléma kiinduló pontja. Ám érdekes módon ezen a napon megkímélt a kéz zsibbadás, aminek természetesen nagyon örültem.

Ez az új útvonal a Meklenburgische Seeplatten keresztül (az a sok tó között a lenti térképen) nagyon szép volt. Igaz, így betévedtem még elég kellemetlen homokos földutakra is a verseny bringával, ám ez nem zavart igazán, megoldható volt.

Úgy 100 km megtétele után letört az ülésre hátul rögzített dupla kulacstartó. Fasza... a kettő kulacsból egyik még tele volt. Kénytelen voltam a kulacsokat a bringapólóm hátsó zsebeibe tenni. A tartó meg ment az árokba...

180 km után már törzshelyem van ahol meg állok egy rövid technikai szünetre, hogy erőt gyüjtsek az utolsó etapra.


IM táv done

Ketyegtek tovább a kilóméterek és ezúttal megúsztam eléhezés nélkül. Jobban odafigyeltem a folyadék és energia bevitelre. Azért Rostockba érve már toltam előre az SMS-t, hogy a strandon szükségem lesz egy jéghideg cukorral teli kólára. 😋😁
 

job done
kóla done

Északabbra már csak hajózni lehet
Szerencsésen leértem és még a kólás álmaim is teljesültek. Kellhet több egy napra?


2020. április 1., szerda

Aeroad. Házilag.

Helló,

Remélem jól vagytok van kórság rendesen.

Dajcslandban is itthon dekkol az egész család. Ídőm most sincs sok a munka a család és a sport mellett, de már annyi mindenről szeretnék írni, hogy mostmár előkaptam a lantot.

Tavaly júniusban kezdődött a téma, miután eladtam a Zipp kerékszettemet, nézegettem az apró hírdetéseket, hogy valamit csak kéne szerválni helyettük, ha más nem áthidalóba.

Igazából a ragasztott gumik ideje lejárt, főleg triatlonban és úgy gondoltam, minél később próbálok megválmni tőlük, annál nehezebb lesz.

Tubelessre szeretnék a triatlon bicajon is átállni. Főleg a defektbiztosság miatt. Komoly kerekeket azóta sem vettem, és bár az idei szezon ugrott szinte egészen biztos, hogy DT Swiss ARC 1400 vagy 1100 62mm/80mm es szettet fogok végül venni. 

De vissza 2019 júniusába az apró hírdetésekhez. Egyszercsak felbukkant egy Cannondale Slice ami nekem is van, az én méretemben, 52mm-es Profile design karbon kerekekkel, 2x10 ultegra szettel, egész korrekt áron.

Hirtelen ötlettől vezérelve megvettem az egészet azzal a tervvel, hogz építek belőle egy aeró vázas versenybringát!

Lezsíroztuk a vételt, Berlin és HAmburg között félúton randiztam az eladóval. Első tulaj, számlával, eredeti kiegészítőkkel, plusz egy szépséghibával ami a fotókon nem tűnt fel és explicit nem említett, hogy a váz utólag át lett fényezve feketére... profi fényező csinálta de akkor is hülyeség. Na mindegy, elhoztam...

szajréval hazafelé

 A nyersanyagról pár fotó. Az ülés is megvan hozzá amit a vétel után a tulaj egyből lecserélt szóval az vadi új, Phyzik Arione.



A kormány és környéke elég ütött kopott, karcos. A csavarok a könyöklőnél szét rozsdásodva, összességében egy elég lelakott bicaj volt. Ebben az állapotban TT bicjnak biztosan nem vettem volna meg. Ahogy szedtem szét úgy esett ki még egy két csontváz a szekrényből, de szerencsére komoly probléma a bicajjal semmi nem akadt.

az emberi izzadtság korróziós ereje

innen nem sok használható cucc maradt meg
 Tuti már csak görgőzésre használta tulaj és az izzadtság teljesen elintézte a csavarokat, sőt gyanítom a felső kormánycsapágyat is az intézte el. Cserélnem kellett. Nem volt egyszerű kideríteni a megfelelő típust. Elsőre sikerült is rossz méretet rendelnem egy internetes oldal információi alapján...


Miután az alapvető mechanikai egységeket ellenőriztem, illetve ahol kellett cseréltem, rádobtam egy verseny kormányt ideiglenesen, hogy elkezdhessem egyáltalán hozzávetőlegesen kitalálni, milyen hosszú kormánytartó lesz a megfelelő méret.

A TT vázak rövidebbek egy adott méretben mint a verseny vázak, ezért itt még abban sem voltam biztos, vajon nem e lesz túl kicsi a váz nekem a verseny bringa konfiggal.

A másik bizonytalanság a geometria volt, hogy vajon versenybringaként hogy fog viselkedni ez a váz. Elég érzékeny lesz e, jól reagál majd az irányváltási impulzusokra, vagy esetleg nagyon érzéketlen lesz.  Plusz a merevség. A TT vázak alapból merevebbek mint a verseny váz.

Ezekre a kérdésekre csak az első gurulás után fogok választ kapni, miután  minden alkatrész a helyére kerül. Így anyagi vonzata is volt a kérdésnek. Vajon nem e kidobott pénz az egész amit ráköltök.

Szóval ezért is próbáltam kisérletezni egy ideiglenes kormánnyal.

fent Vtec VRC, középen a Cannondale slice 100-as kormánytartóval alúl a lábaim :)
A nagy tervem az volt, hogy bepróbálkozom egy kínai integrált aeró kormánnyal. Rizikós kicsit, de több száz euróért (márkás kormány) semmiképp nem akartam lutrizni.
Gondoltam megrendelem, megfogom, kipróbálom és ha nem kelt jó benyomást a dolog akkor inkább ezt a bukást bevállalom. Szóval 80  euróért vettem amazonról egy Toseek márkájú integrált aeró karbon kormányt, vagyis kormánytartó és kormány egyben. Ha jól emlékszem 240 gramm körül van a súlya.
A mínőség, amennyire meg tudtam ítélni rendben volt. Jó megmunkálás, kézzel tiszta erőből próbáltam hajlítgatni meg sem nyekkent. Ez egy kínai márkájú kormány, nem pedig egy márkás kormány kínai hamisítványa.  Ez a mínőség tekintetében nagy különbség lehet.  És ha amazonon megy akkor gondoltam egy bizonyos mínőséget meg kell ütnie. Röviden csak annyit, bevált.
A leghosszabb 120 mm-es verziót, 40 cm szélességgel rendeltem.




A legnagyobb kiadás a kiegészítőket tekintve nem is ez volt, hanem a 2x10-es Shimano Ultegra fék-váltókar szett. Ezek után kezdődhetett fék és váltó bovdenezés. Ekkor már bőven augusztus volt, eltartott majdnem egy hónapig mire ide ért a kormány.

Kicsit tartottam a bovdenek befűzésétől a kormány belsejébe, de ment könnyedén, gond nélkül.




Miután minden a helyére került és be lett állítva, egy teljesen feltűnés mentes tűz piros kormányszalaggal megdizájnoltam a témát.


A végeredmény.


Hogy milyen vele menni? Kur - va - jó ! :D  Ez a geometria nagyon szuper versenybicaj konfigban is. Nagyon jó, stabil, mégis nagyon jól kontollálható, jól reagál minden irányítási impulzusra. Minden várakozásomat felűl múlta az eredmény. Nem számítottam rá, hogy ennyire jól fog működni a dolog. 2019 hátralévő részében országúton csak ezzel, vagy a TT bicajjal mentem. A Votec ledegradálódott hegyi bringának. Abból itt Berlinben meg nem sok van...

Menetkészen a súlya (kulacstartó és pedálokkal) meg a nem éppen könnyű kerekekkel (1800gramm) mindössze 8 kg!

Egy kicsit modernebben, kicsit dizájnosabban 2x11-es váltóval egy Canyon Aeroad sokkal többe került volna használtam is.

Cannondale Slice tesók :)



2019. november 24., vasárnap

Őszi futó kalandok Berlinben - A Säger kupa

Minden év őszén rendezik Berlinben a Sägerserie-t, egy három terep futóversenyből álló sorozatot. Idén nem utaztunk el az őszi suli szünetben, így spontán jelentkeztem is rá.  Többféle távon lehet indulni, de mindegyik növekszik versenyről versenyre. Én a leghosszabb, "platinum"-on indultam. Ez 12km, 15,5km és 19,2km-es táv a három versenyre. Ugyanazon a pályán három, négy, az utolsón öt kört kell futni. Az első futás október 5én, majd minden második hétvégén a következő verseny.

A jelentkezéskor volt még két hetem az első versenyig, úgyhogy elkezdtem "edzeni". 😬  Résztáv, intervall, csak hogy szokjam a zúzást.😃

Az LG Nord futóegyesület szervezi a sorozatot, akiknek vannak igen eredményes futóik. Tavasszal és nyáron, amikor a Rehberge stadionban futok rendszeresen pár triatlonos társammal, az "lg nordosok"-al osztozunk a pályán. Ilyenkor élvezzük a könnyű atléták társaságát. Érdekes számomra ahogy például a mozgás  koordinációs gyakorlatokat végzik, vagy csak szeretem nézni amilyen eszméletlen tempókkal zúznak körbe a pályán, királyság.


És el is indulnak a Säger szérián szép számmal. Szerencsémre viszont a rövidebb távokon, mint késöbb kiderült.

Rajt egy atlétika pályán, majd be az erdőbe, és kezdődik a hullámvasút. Fel-le, rövid, ám meredek dombokkal.





Nem volt egyszerű futás, de összességében nagyon tetszett. Klassz volt az erdei futás. Alább egy pár impresszió a rendezvényről és a pályáról.





  

A futáson a rajt után az első párszáz méteren próbáltam nem elintézni magam, de aztán az első kör mindegyik futamon elég keményre sikeredett. A rövidebb távokon induló atléták húztak magukkal. Az első versenyen orientálódni sem tudtam ki van velem egy távon.

Az első kör végén, ahogy páran befutottak a rövidebb táv céljába, sejtettem, hogy az első helyen futok, hacsak nem futott el pár arc annyira, hogy az atlétika pálya körön sem látom már őket. Nem így történt és meg is nyertem az első futamot 2 perces előnnyel. Zsír

Majd a további versenyeket is. 😀 Ráadásul, mivel 2017 óta új távok vannak, új pályarekorddal is zártam a szériát. Jó móka volt. Pont jó volt őszre ez a futó kaland.

A győzelem örömére első alkalommal még a medálomat is gravíroztattam.


Säger kupa, összetett első három helyezett

Most a fókuszt eltolom a bringára, kezdődik lassacskán az indoor (zwift) szezon. :)

Honlap: https://saegerserie-berlin.de/

Eredmények: https://my.raceresult.com/114557/results?lang=de/#0_B816F5

2019. szeptember 21., szombat

Crash course Ausztriában

Egy kicsit hosszabb élményleírás következik.

Kivettem pár extra nap szabit, ha már megint az Alpok az úti cél.

Szerda hajnalban irány Salzburger Land, azon belül Leogang. Délutánra már egy hegyi karikát terveztem, úgyhogy menni kellett. Egész jól leértem. Négykor már a montin ültem. Szerencsémre összefutottam Tim-el, aki ismerte a terepet, így hozzá csatlakoztam. Nem semmi "kissrác" volt. A Német U14 hegyi kerékpáros utánpótlás keret tagja.Épp itt nyaraltak, ő meg edzeget.

szar környéken egy vadidegennel
A falu meletti hegyre tekertünk fel, Hohe Asitz, 1762 méter. Mire az 1300 szintet megmásztuk, beszélgettünk edzéstől a szponzoráláson át a doppingig sok mindenről. Nagyon érett benyomást keltett.  Elvileg ő korosztálya legjobb lejtmenője. Ezt nem tudtam leellenőrizni, de úgy gondoltam a hegytetőn, hogy lefelé a single trailen jobb, ha előre engedem. Ekkor láttam őt utoljára.😃


Tim, a német MTB szakág reménysége :)
Komoly bringás környék Leogang.  Az egész hegyoldalból bike parkot csináltak. Single trailek, downhill pályák, amit csak akarsz. Fel sílift, le zúzás a hegyoldalban. Mindezt úgy, hogy a tájban észre sem veszed a változást. Tim fent ajánlott az én technikai (nem)tudásomhoz illő lájtosabb pályát (Hang man I és II), háát így is majd leestek a karjaim, mire leértem... de nagyon élveztem!

EPIC Bike Park Leogang
Viszont a napnak itt még  messze nem volt vége. Késő este irány Salzburg. Ha Ausztriában van valami akció, tuti, hogy BH-t sem kell noszogatni. Flixbusszal 7000!! Ft-ért eljött Salzburgig.  Itt felkaptam. Amint visszaértünk én már dőltem is be az ágyba, hosszú nap volt...

Csütörtökre kinéztük a környék legbrutálabb klettersteig-ját. A túrában volt 1800 méter szint. Ja és várható eső 15-16 órától...

Water is good my friend, water is healthy!
1800 méteren, már látható a menedékház

A túra elején szép ídő, a felhők távol. Mire elértük a belépőt a kletterre a felhők / köd persze már totál belepett minket. Úgyhogy egy mukkot sem láttunk az amúgy szenzációsnak igérkező kilátásból...

csak a szokásos pad... csak a szokásosan hozzá tartozó hihetetlen panorámával :)
Szemben a Nackter Hund még épp kikandikál a felhőből
Keresd a menedékházat! Schmidt-Zabierow Hütte, 1966 méter
Wilder Hund és a Nackter Hund klettersteig
Végre megtaláltuk a belépőt és kezdődhetett a móka!


Az XBOX Tomb Raider nevű szimulátorával készültem a feladatra😁
A kletter utolsó harmadára persze az eső is elkezdett esni, úgyhogy innentől egy kicsit paráztam. Főleg, hogy nem vagyok tapasztalt hegyi játékos.
Eső elől elbújva kis pihenő
De fokozott óvatossággal és mégjobban átgondolt lépésekkel csak felértünk a 2506 méteren levő Mitterhorn csúcsához.

2506 méter

Mitterhorn
Mostmár csak le kellett jönni... Lefele eső, köd, plusz az 1800 méter ereszkedés... Csúnyán elkészültünk, de főleg a combhajlító izmaink...


Viszont találkoztunk egy Alpesi szalamanderrel! Tők jó fej volt. Mostantól ő a kabala állatom! :D

Alpesi szalamander
Másnap jőtt is a brutál izomláz. Pont ez hiányzott a szombati húzósnak ígérkező montis akció előtt... 

A péntek pihi, este átgurultam Hinterglemmbe átvenni a rajtcsomagomat. Kicsit beszélgettünk a müncheni és bécsi kollégákkal, illetve a néhány ügyféllel akik szintén bevállalták ezt a ride-ot a cégünk színeiben.

Szombat, 7 fok, eső, na ez a buli még el sem kezdődött de már durvul. :) Gyuszi is eljött a versenyre, ezúttal viszont csak nézőként illetve segíteni. Amúgy ő a rutinos montis maratonista, jó párszor megjárta már a Salzkammergut Trophyt.

ez várt rám

A verseny érdekessége, hogy egyszerre indul minden táv és menet közben eldöntheted, mész e tovább vagy megelégszel egy résztávval. Fenti ábrán látható.

Helikopter a rajtnál, zene, na meg eső és kis aggodalmas várakozás a rajtra, csak ezt a napot egyben megússzam. :)
 
21. World Games of Mountain Biking
még minden csilivili :D
Első pár kilóméter neutralizálták a körülméynek miatt, az első emelkedőn engedték el a mezőnyt
Végre elindultunk. Próbáltam az elején előre lépegetni, ott kevesebb eséllyel keveredek bajba. Az emelkedőn meg már nem volt gond, így az első rizikósabb részét a versenynek simán letudtam.

Az esőben átázott az amúgy csak széldzsekim. Feltekertünk az Asitzra és közben azon gondolkodtam, hogy csütörtökön még könnyebben ment ez a hegy. Köszi kletter, köszi Joe! :)

Viszont jött az első lejtmenet és majd lefagytam a bicajról. Pedig itt még egész "meleg" volt, négy fok. A hegy aljában felvettem az ujjatlan széldzsekimet is. Melegem ezután sem volt de egy kicsit azért segített a két széldzseki megfogni a hideg levegőt, legalább a felsőstestemen elviselhetőbbb volt a hideg.


A második hegy volt a leghúzósabb, 900 méterről fel 2100-ra. 1200 méter emelkedés, átlag 11 fok. De az utolsó 300 méter szint volt a legnehezebb, több részen 20 százalék feletti emelkedés, azt hittem soha nem érek fel! Gyuszi feljött sífelvonóval, ott fogadott. Készített is velem egy villám interjút...:)



Ezek után megint jött a megfagyás. Nem is tudtam, hogy itt van Európa egyik leghíresebb, legjobbnak tartott, flow-trailje amin zúztam lefelé. Hacklberg trail. A ködben viszont semmit nem láttam, a pálya meg hát dagonya is volt, figyelni is kellett, na meg fáztam is... ennek ellenére nagyon jó volt itt lefelé zúzni! Ezek a lejtők mindig meghozták a kedvet a folytatáshoz. Sokat küzdöttem fejben, hogy mi legyen, megálljak, rövidebbet menjek, vagy menjek majd tovább, és ha most tovább megyek meddig? 42, 58km-ig? De az elágazásoknál valahogy mindig a hosszabb távra kanyarodtam.


A harmadik hegy esett a legnehezebben. A lábaim már nem voltak toppon és megint jöttek a 20% -os emelkedések. Itt már le kellett szállnom és toltam felfelé a bicajt.Nem szeretem tolni versenyen mert ugyanolyan fárasztó mint tekerni.  Ám jól esett nagyon a lábaimnak, végre valami másféle terhelés. Kicsit így "pihentek" amíg a bicajt toltam.

Közben lelazult az ülésem is, meg kellett egyszer állnom rendbe tenni.

Innentől "már csak" két elviselhetőbb hegyen kellett áttekerni, 300 majd 500 méter szinttel. Mivel az utolsó hegyen azonban nem tudtam pontosan mennyi szintet kell még mászni, fejben már nagyon szét estem. Meddig kell még itt felfelé menni, b@ssz@+,  a lábaimnak, nekem, sok volt ez már. Célba akartam érni. Bőven elég volt ez így elsőre, ilyen szar ídőben főleg, na!


De minden véget ér és az emelkedővel is ez történt szerencsére. Innen volt még 5 kilóméter és már csak lefelé kellett gurulni. Ez megint feldobott, gyakortlatilag itt már tudtam, hogy megcsináltam. Yeeeah!

 Bekanyarodtam Hinterglemmbe, előttem a célkapu.

na ki a fasza gyerek 😂😂😂
Gyuszi elkapta a kb fél másodperces kerekezésemet, profi fotós! 😀
Teljes volt a paletta. Izgalom, küzdelem, jótékonykodás, újfajta sport kihívás, egy szuper élmény volt! Ahogy néztem, bőven 600 fölött regisztráltak a 80 kilóméterre. Szemlélteti a körülményeket, hogy végül csak 53-an mentünk végig ezen a távon. 42.-nek értem be.

Szerintem jövök jővőre is. Ennél a körülmények már csak jobbak lehetnek. Nagy valószínűséggel...

Alles wieder gut :)
a sporival elég sokszor összefutottunk a távon :)
még szerencse, hogy volt bicaj mosó. Itt magamat is le tudtam csapatni 😂😂
Vasárnap Gyuszit vittem Salzburgba, onnan én München, Nürnberg, Lipcse, Berlin. Nem volt egy eseménytelen 5 nap. Szerencsére semmi nem állított meg minket és egy darabban vissza értem a családomhoz. I love this game! :)