2019. szeptember 21., szombat

Crash course Ausztriában

Egy kicsit hosszabb élményleírás következik.

Kivettem pár extra nap szabit, ha már megint az Alpok az úti cél.

Szerda hajnalban irány Salzburger Land, azon belül Leogang. Délutánra már egy hegyi karikát terveztem, úgyhogy menni kellett. Egész jól leértem. Négykor már a montin ültem. Szerencsémre összefutottam Tim-el, aki ismerte a terepet, így hozzá csatlakoztam. Nem semmi "kissrác" volt. A Német U14 hegyi kerékpáros utánpótlás keret tagja.Épp itt nyaraltak, ő meg edzeget.

szar környéken egy vadidegennel
A falu meletti hegyre tekertünk fel, Hohe Asitz, 1762 méter. Mire az 1300 szintet megmásztuk, beszélgettünk edzéstől a szponzoráláson át a doppingig sok mindenről. Nagyon érett benyomást keltett.  Elvileg ő korosztálya legjobb lejtmenője. Ezt nem tudtam leellenőrizni, de úgy gondoltam a hegytetőn, hogy lefelé a single trailen jobb, ha előre engedem. Ekkor láttam őt utoljára.😃


Tim, a német MTB szakág reménysége :)
Komoly bringás környék Leogang.  Az egész hegyoldalból bike parkot csináltak. Single trailek, downhill pályák, amit csak akarsz. Fel sílift, le zúzás a hegyoldalban. Mindezt úgy, hogy a tájban észre sem veszed a változást. Tim fent ajánlott az én technikai (nem)tudásomhoz illő lájtosabb pályát (Hang man I és II), háát így is majd leestek a karjaim, mire leértem... de nagyon élveztem!

EPIC Bike Park Leogang
Viszont a napnak itt még  messze nem volt vége. Késő este irány Salzburg. Ha Ausztriában van valami akció, tuti, hogy BH-t sem kell noszogatni. Flixbusszal 7000!! Ft-ért eljött Salzburgig.  Itt felkaptam. Amint visszaértünk én már dőltem is be az ágyba, hosszú nap volt...

Csütörtökre kinéztük a környék legbrutálabb klettersteig-ját. A túrában volt 1800 méter szint. Ja és várható eső 15-16 órától...

Water is good my friend, water is healthy!
1800 méteren, már látható a menedékház

A túra elején szép ídő, a felhők távol. Mire elértük a belépőt a kletterre a felhők / köd persze már totál belepett minket. Úgyhogy egy mukkot sem láttunk az amúgy szenzációsnak igérkező kilátásból...

csak a szokásos pad... csak a szokásosan hozzá tartozó hihetetlen panorámával :)
Szemben a Nackter Hund még épp kikandikál a felhőből
Keresd a menedékházat! Schmidt-Zabierow Hütte, 1966 méter
Wilder Hund és a Nackter Hund klettersteig
Végre megtaláltuk a belépőt és kezdődhetett a móka!


Az XBOX Tomb Raider nevű szimulátorával készültem a feladatra😁
A kletter utolsó harmadára persze az eső is elkezdett esni, úgyhogy innentől egy kicsit paráztam. Főleg, hogy nem vagyok tapasztalt hegyi játékos.
Eső elől elbújva kis pihenő
De fokozott óvatossággal és mégjobban átgondolt lépésekkel csak felértünk a 2506 méteren levő Mitterhorn csúcsához.

2506 méter

Mitterhorn
Mostmár csak le kellett jönni... Lefele eső, köd, plusz az 1800 méter ereszkedés... Csúnyán elkészültünk, de főleg a combhajlító izmaink...


Viszont találkoztunk egy Alpesi szalamanderrel! Tők jó fej volt. Mostantól ő a kabala állatom! :D

Alpesi szalamander
Másnap jőtt is a brutál izomláz. Pont ez hiányzott a szombati húzósnak ígérkező montis akció előtt... 

A péntek pihi, este átgurultam Hinterglemmbe átvenni a rajtcsomagomat. Kicsit beszélgettünk a müncheni és bécsi kollégákkal, illetve a néhány ügyféllel akik szintén bevállalták ezt a ride-ot a cégünk színeiben.

Szombat, 7 fok, eső, na ez a buli még el sem kezdődött de már durvul. :) Gyuszi is eljött a versenyre, ezúttal viszont csak nézőként illetve segíteni. Amúgy ő a rutinos montis maratonista, jó párszor megjárta már a Salzkammergut Trophyt.

ez várt rám

A verseny érdekessége, hogy egyszerre indul minden táv és menet közben eldöntheted, mész e tovább vagy megelégszel egy résztávval. Fenti ábrán látható.

Helikopter a rajtnál, zene, na meg eső és kis aggodalmas várakozás a rajtra, csak ezt a napot egyben megússzam. :)
 
21. World Games of Mountain Biking
még minden csilivili :D
Első pár kilóméter neutralizálták a körülméynek miatt, az első emelkedőn engedték el a mezőnyt
Végre elindultunk. Próbáltam az elején előre lépegetni, ott kevesebb eséllyel keveredek bajba. Az emelkedőn meg már nem volt gond, így az első rizikósabb részét a versenynek simán letudtam.

Az esőben átázott az amúgy csak széldzsekim. Feltekertünk az Asitzra és közben azon gondolkodtam, hogy csütörtökön még könnyebben ment ez a hegy. Köszi kletter, köszi Joe! :)

Viszont jött az első lejtmenet és majd lefagytam a bicajról. Pedig itt még egész "meleg" volt, négy fok. A hegy aljában felvettem az ujjatlan széldzsekimet is. Melegem ezután sem volt de egy kicsit azért segített a két széldzseki megfogni a hideg levegőt, legalább a felsőstestemen elviselhetőbbb volt a hideg.


A második hegy volt a leghúzósabb, 900 méterről fel 2100-ra. 1200 méter emelkedés, átlag 11 fok. De az utolsó 300 méter szint volt a legnehezebb, több részen 20 százalék feletti emelkedés, azt hittem soha nem érek fel! Gyuszi feljött sífelvonóval, ott fogadott. Készített is velem egy villám interjút...:)



Ezek után megint jött a megfagyás. Nem is tudtam, hogy itt van Európa egyik leghíresebb, legjobbnak tartott, flow-trailje amin zúztam lefelé. Hacklberg trail. A ködben viszont semmit nem láttam, a pálya meg hát dagonya is volt, figyelni is kellett, na meg fáztam is... ennek ellenére nagyon jó volt itt lefelé zúzni! Ezek a lejtők mindig meghozták a kedvet a folytatáshoz. Sokat küzdöttem fejben, hogy mi legyen, megálljak, rövidebbet menjek, vagy menjek majd tovább, és ha most tovább megyek meddig? 42, 58km-ig? De az elágazásoknál valahogy mindig a hosszabb távra kanyarodtam.


A harmadik hegy esett a legnehezebben. A lábaim már nem voltak toppon és megint jöttek a 20% -os emelkedések. Itt már le kellett szállnom és toltam felfelé a bicajt.Nem szeretem tolni versenyen mert ugyanolyan fárasztó mint tekerni.  Ám jól esett nagyon a lábaimnak, végre valami másféle terhelés. Kicsit így "pihentek" amíg a bicajt toltam.

Közben lelazult az ülésem is, meg kellett egyszer állnom rendbe tenni.

Innentől "már csak" két elviselhetőbb hegyen kellett áttekerni, 300 majd 500 méter szinttel. Mivel az utolsó hegyen azonban nem tudtam pontosan mennyi szintet kell még mászni, fejben már nagyon szét estem. Meddig kell még itt felfelé menni, b@ssz@+,  a lábaimnak, nekem, sok volt ez már. Célba akartam érni. Bőven elég volt ez így elsőre, ilyen szar ídőben főleg, na!


De minden véget ér és az emelkedővel is ez történt szerencsére. Innen volt még 5 kilóméter és már csak lefelé kellett gurulni. Ez megint feldobott, gyakortlatilag itt már tudtam, hogy megcsináltam. Yeeeah!

 Bekanyarodtam Hinterglemmbe, előttem a célkapu.

na ki a fasza gyerek 😂😂😂
Gyuszi elkapta a kb fél másodperces kerekezésemet, profi fotós! 😀
Teljes volt a paletta. Izgalom, küzdelem, jótékonykodás, újfajta sport kihívás, egy szuper élmény volt! Ahogy néztem, bőven 600 fölött regisztráltak a 80 kilóméterre. Szemlélteti a körülményeket, hogy végül csak 53-an mentünk végig ezen a távon. 42.-nek értem be.

Szerintem jövök jővőre is. Ennél a körülmények már csak jobbak lehetnek. Nagy valószínűséggel...

Alles wieder gut :)
a sporival elég sokszor összefutottunk a távon :)
még szerencse, hogy volt bicaj mosó. Itt magamat is le tudtam csapatni 😂😂
Vasárnap Gyuszit vittem Salzburgba, onnan én München, Nürnberg, Lipcse, Berlin. Nem volt egy eseménytelen 5 nap. Szerencsére semmi nem állított meg minket és egy darabban vissza értem a családomhoz. I love this game! :)

2019. szeptember 3., kedd

Hegyikerékpározni (nem csak) egy jó ügyért!


Szombaton rendezik az osztrák Saalbach-Hinterglemmben  a World Games of Mountainbiking bringás hegyi maratont. Amikor tavasszal olvastam róla a céges újságban, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Néhány éve már tervezgettem, hogy Ausztriában a Salzkammergut Trophy-n is el kéne indulni, úgyhogy kapóra jött!

Sőt, a munkáltatóm (Oracle) támogatja / felhívja a figyelmet egy osztrák alapítványra, amely a "pillangó gyermekek" kezelésével foglalkozik. Sajnos a név egy nagyon súlyos betegséget takar. Nagyon megdöbbentett, amikor részletesebben olvastam róla.

A betegségről (wikipedia cikk angolul): Epidermolysis bullosa (EB) - pillangó gyermekek


Röviden ez egy olyan bőr betegség, ahol a bőr ultraérzékeny és minden kis érintéstől azonnal megsérül és elsebesedik. Hiányzik a bőrből teljesen a kollagén. A felnőtt kor elérése is már siker. A test folyamatos küzdelme a sok sebbel, gyulladással elképesztő energiát emészt fel, ezért is maradnak nagyon alúl fejlettek a betegségben szenvedők.
Német bild újság cikke Danielről, aki a betegségben szenved (németül:  https://www.focus.de/gesundheit/news/daniel-masutt-aus-greimerath-von-der-tapferkeit-eines-schmetterlingskindes_id_10679963.html

A cégünk minden egyes megtett kilóméter után 1 eurót adományoz az alapítványnak: https://www.debra-austria.org

Kollégáinkkal együtt, ha minden jól "gurul", több mint 2000 eurót fogunk összehozni. Nem is volt kérdés, hogy a leghosszabb távot válasszam (ürügy) 80km-rel és 3600m szinttel. Az időjárás nem lesz optimális, de jó ídőben mindenki tud brigázni! 🙂

Holnap már el is húzok, hogy a verseny előtt még legyen egy kis ídőm a környékbeli hegyeket lecsekkelni. 


Természetesen az élménybeszámoló sem fog elmaradni! 

I'll be back!

2019. augusztus 25., vasárnap

Rostock triatlon 2019

Épp éledezem. Chrissel ma körbe tekertük Berlint versenybringával. Legalábbis ez volt a terv. 33 fok, szeles ídő (a kisbetüs amire az ember nem figyel eléggé ;-).
Chrisre 130km, rám 150km után csapott le a kalapács. Simán előfordul egy vasárnapi karikán is. :-)  Én inkább hazafelé fordultam, 186km lett a vége (225 helyett). Chris minden második benzinkútnál tankolt egyet és az eredeti útvonalon végigment.


Ezek után otthon bekapcsolom a tévét és... "ezek az őrültek" a Vueltán...  második szakasz, 200 km. Lesz még nekik hasonlóból 18... ááá, hagyjuk is. :-D

Jó volt a Rostock triatlon.

Két évvel ezelőttig Warnemündében rendezték, az nagyon feelinges volt. Átkerült most Rostockba a Warnow folyó partjára. Gondoltam menjünk és csekkeljük le milyen az új rendezés. A helyszín tök jó! Kellemesen csalódtam. Úszás a Warnow folyóban, szemben a teljes ipari kikőtő, van feelingje. A bringapálya volt Rostockban a gond a múltban leginkább. Most végre összeraktak egy végig lezárt pályát, cserébe viszont nagyon kanyargós, 4 kör, körönként kétszer Warnow alagút a folyó alatt. Szóval szint is volt. Nekem bejött ez a változatos pálya. Neuruppinban 20km oda, 20km vissza, oszt csá. :-)


Hol esett az eső, hol nem, szerencsére legalább nem volt hideg. Ilyen is kell. Nem vagyunk cukorból.

Talán ez az új helyszín egyelőre nem vonz még annyi embert mint e régi, végül 63-an voltunk az erdeménylistán olimpiai számon.

Verseny előtt toltam egy gélt, ennyivel ma be kell érnem.

Az úszásom az gáz volt. Leginkább azért, mert úgy éreztem, hogy tök jó tempót úszok. Erre, neóban 1:50p/100m-re jött ki az átlag, 1500 méteren... Ha például Frankfurthoz hasonlítom ahol több mint a dupla távot úsztam 1:42p/100m tempóval. Itt akkor egy 1:40 azért illett volna. Az két és fél perc különbség lenne ezen a távon!


 
 
Az idei, már szokásos combhajlító görcs presze utól ért vízből kijövet. Mi a fene ez, csak idén ám mindegyik trin... Itt szerencsére csak keveset buktam,  kb fél percet az ídők alapján.

Bringázás tetszett. A tervem annyi volt, hogy figyelek a wattokra, próbálom 4w/kg illetve kicsit fölötte tartani a powert. Már ahol lehetett, lásd pályarajz, 1 kör 10km. Ráadásul a vízes aszfalton észnél kellett lenni.


A kanyargós, gyorsítos, relatív szintes pálya a termetemmel biztosan kedvezett nekem. A harmadik bringa ídő ezt látszik igazolni. Frissítés gyanánt az izómat kortyolgattam a bicajon. Váltózónában csak pár bicajt láttam, sejtettem, hogy valahol 5-10 hely között mozgok. A versenyen váltósok is indultak.


A futás az én számom, ha nem görcsöl be oldalam akkor ott jó leszek! 4 kör, teljesen szuper volt a helyszín, ezt a parkot 2003-ban adták át a Nemzetközi Kert kiállítás helyszíneként. Az első körben megelőztem 3 sporit. Ilyenkor érzed, hogy hiába relatív kevés induló, ezek a srácok is azért jönnek, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el.  Nem azért, hogy téged direkt előre engedjenek. Szeretem ezt a fajta versenyzést fej fej ellen. Nem kell háborúzni meg verekedni. Egy kis küzdés a pályán aztán heppi a célban, egymásnak gratulálás, dumcsi, és egy szép élmény örökbe.


Körönként egy kis kólát ittam. Energetika ok volt. Az utolsó kör azért már kezdett kicsit nehéz lenni. :-) Ennek ellenére még tudtam fokozni a tempót. De ez már nem szült jobb helyezést. A célban meglep a szpíker, Jozef aus Ungarn harmadikként a célban. Kiráályság de jó. :) A legjobb futó ídőt is megcsíptem.


Az egész egy  nagyon jó élmény volt. Nem kell mindig Ironman. Sőt! Az már szinte csak egy olajozott marketing/reklám gépezet. Én csalódtam Frankfurtban. Pedig Európa Bajnokság vagy mi.

Legjobb példa Neuruppin. 24!!! euróból szerveznek nekünk triatlon versenyt, szuper feltételekkel, ajándékkal a célban. Szerintetek mennyi haszon maradhat 24 Euróból a szervezőknek, Németorszában? Garantáltam semmi, sőt, tuti állami támogatásra is rá vannak utalva. Mégis csinálják, szervezik nekünk, lökötteknek, csak hogy kergesse egymást pár kattant vízen, földön. Hétvégen, önkéntesekkel. Hát ez a triatlon illetve a sport szpirit. Itt nem a pénz van az első helyen, hanem valami, amiben hisznek. És ezért privát áldozatokat is hoznak. Maximális reszpekt.

Na de inkább vissza Rostockba. Ott volt famili, anyós, uncsitesó, szuper team voltunk :). Most remélem terjesztik jó híremet arrafelé. :-DD


Rostock triathlon

Eredmények


Idén még egy nagy kaland vár rám. Már tervezgettem pár éve, hogy egy alpesi MTB maratonon indulni kéne. Most! Szeptember elején irány Saalbach-Hinterglemm és a World Games Of Mountainbiking!

2019. augusztus 7., szerda

5 hét 4 triatlon - majdnem

Ugrás egyet visszafelé az ídőben. Május vége.

A tavaszi lendület már meg is ingott, volt  anyajegy/szemölcs eltávolítás, fog műtét, ballagás... Sportra lehetőség/ídő közel nulla...

De "mostanra" már nagyjából minden letudva (kopkopkop), úgyhogy elő kaptam a triatlon naptárat és a Berlin környéki versenyekre egyből regisztráltam is.

Ja, a fentebb említett fog műtét miatt a Spreewald duatlonon sajnos nem tudtam indulni május közepén.

Bemelegítésnek Norbival és Svennel zúztunk egy jót a számunkra szinte már kötelező A3K csapattriatlonon. Negyedikek lettünk. Újra és újra nagyon jó buli. Ez ugye nem váltó (csak az úszás), együtt bringa, együtt futás. Már tudom mit jelent az A 3 K. NDK-ban a triatlont sem lehetett ám burzsuj imperialista triathlon szóval illetni. Neem. Az alternatíva:

AUSDAUER - DREI - KAMPF ááááá

Mint hotdog helyett catwurst, zum beispiel. :-)

keresd a bénát(Joe-t)

ride on!

run on!

Na de, az igazi akció csak most kezdődött.

A terv!  5 hétvége, 4 triatlon!

Június 9. Crosstriathlon Berlin 1,1 / 28 / 7 km:

Jól kezdődött a buli, 4 nappal a rajt előtt sajnos lefújták a versenyt a szervezők. Ezt a triatlont így elég kényelmesen és rövid élmánybeszámolóval le is tudtam. Pont.:-)

Június 15. Spreewald triatlon, középtáv  2,2 / 84 / 20 km:

Irány Lübben. A duatlon kimaradt de a triatlonra jövök. Nem volt különösebb célom, csak egy jót triatlonizni, úgyhogy nagyon relaxed volt minden a verseny előtt.




Nagyon meleg volt, így neoprém nélkül úsztunk. Érzésre jól is ment az első két 750 méteres kör, ám itt az utolsó körre való partérintésnél, amint ráálltam a jobb lábamra, a combhajlítóm iszonyatosan begörcsölt. Félre botorkáltam a többi spori elől. Egyszerűen nem tudtam a görcsöt kilazítani, rohadtul fájt. Nagynehezen jobb lett, lesétáltam az utolsó körre még be sem mentem a vízbe, megint begörcsölt. Gondoltam, hogy itt a verseny vége? Szerencsére nem, de kiúszni újra a nyílt vízre, görcs veszéllyel, kicsit bizonytalan voltam. 4 perc késéssel aztán nekiindultam, és mivel a szemüvegemet a malőrnél levettem, az utolsó körön még háromszor meg kellett állnom igazítani, mert egyfolytában befolyt a víz...

Spreewald triathlon startjára várakozunk

Még jó hogy nem voltak ambicióim... Na irány a váltó zóna és let's ride. Ezúttal nem voltak aeró kerekeim, a teljes Zipp kollekciómat eladtam. Nem fogok ragasztott gumikkal vénember létemre már vacakolni. Jó lesz majd valami tubeless aeró cucc a jővőben, illetve talán jővőre! :)

Nem is ment rosszul a bicaj, leszámítva, hogy gond volt az oldalammal, egyre jobban szúrt, nem hogy elmúlt volna, ahogy korábban már bringán előfordult. A két körös bringázás első körének a végére már annyira szúrt, hogy fel kellett többször egyenesednem, majd a második kör elején kénytelen voltam megállni.
1 percet próbáltam ott tornászni jobbra balra, hogy jobb legyen majd megint elindultam. Éreztem továbbra is az oldalam, de tudtam rendesen levegőt venni legalább. Előzhettem vissza a 3-4 arcot akik közben elmentek mellettem. Második kör végére maradt kraft ez jó volt, végül 36km/h-s átlaggal lenyomtam a bringát (guruló átlag). Ez a problémák és a sima kerekek ellenére nem volt rossz.


De valami mégsem volt ok, mert a váltás után képtelen voltam 5 lépésnél többet futni egyszerre. Annyira fájt, szúrt a derekam, minden futó lépésnél egyre erősebben. Itt is csináltam mindent, nyújtás mély levegő és kombinációik de egyszerűen nem lett jobb. És séta közben is bele-bele nyilalt. 11 perc alatt eljutottam futva, sétalva, tornázva, remélve, hogy jobb lesz, az első kilómétert jelző tábláig  és mivel nem javult, sőt egyre rosszabb lett a helyzet, úgy döntöttem, nincs értelme tovább próbálkozni, most tényleg gond van.

Van amikor nincs értelme és inkább káros folytatni. Első triatlon versenyemet adtam fel és ez így is volt rendjén.

Szerencsémre volt masszázs a célban így mentem is hozzájuk. Felvázoltam a problémát és miután kimasszírozta a hátam szinte egy csapásra minden bajom elmúlt. Azt mondta valami blokád volt a hát izomzatban. Dobtam is egy kis jattot az életmentő műtétért. "Ránézésre" ugyanolyan tüneteket produkáltam mint Jan Frodeno Hawaii-on 2017-ben. El is neveztem Frodeno szindrómának. :-)

Heten indultunk a vízipatkányoktól ezen a versenyen, szóval a "személyes kudarc" ellenére is egy nagy élmény volt a többieknek még szurkolni és előtte utána együtt lógni. Szerintem jővőre is regisztrálok majd, hátha több szerencséval járok.

Június 22. Neuruppin triathlon 1,5 / 40 / 10 km:

Szintén jó meleg volt, neoprén tiltás, paráztam is mi lesz amikor kijövök a vízből. A helyzet itt annyival jobb, hogy egyszerre kell leúszni a távot part érintés nélkül.  Nem fogjátok kitalálni, dettó! Először egyik lábhajlítóm, majd ahogy ott botorkáltam a másik is begörcsölt. Úgy álltam-szenvedtem ott merev lábakkal mint akit éppen... nem is mondom mit csináltak vele :-))
Na de ez is elmúlt, viszont már vacogva ültem bringára....

A bringázás érzésre nem volt rossz de a tempó nem akart jönni amit szerettem volna. Így kb. mint tavaly 37,5 feles átlagot tekertem, amikor a bringa mozgásban volt. Sven is indult a vízipatkányoktól. A bringa fordítónál volt már több mint 4 perc előnye ez maradt is a bringázás végéig. Le is tettem róla, hogy ezt 10 kilóméteren be hozom. Merthát verseny a versenyben ugye :)

Persze fel nem adtam, ám a korlátaimat ismerve okosan kellett megoldanom a futást. Ugye gyakran előfordul, hogz bringára futáskor begörcsöl az oldalam. Ezért,semmit nem iszom a váltás után a futásra indulva, illetve nem indulok neki egyből teljes gőzzel, hanem az első 1-2 két kilómétert relatív kényelmesen lélegezve futom. Ebből az állapotból növelem folyamatosan a tempót. Be is vált. A kezdeti 4:05-os kilóméterek után kezdtek jönni a 3-al kezdődőek. Az egyetlen gélemet elhagytam, és amikor megláttam, hogy idén nincs kóla a frissítő állomáson csak víz, kicsit beparáztam, bírni fogom-e a tempót a végéig. Sven 2,5 kilóméter után még mindig jó 800 méter fórral futott szembe, esélytelennek tűnt a dolog. De azért egyre jobban nyomtam. :)

Én gyorsultam, ő viszont lassult, ami a dontő változás volt a képletben, így 1500 méterre a céltől mégiscsak sikerült befognom és a vízipatkányok közötti különversenyben átvennem az első helyet. Yess, ok!   Sven és én is harmadikok lettünk a korosztályunkban.

AK40
AK45
A váltózónában elvesztegetett 3 perc eléggé hiányzott a végén, így kiestem az első tízből is, 13. lettem.  Sven 14. Viszont, én futottam a legjobb ídőt a versenyen, 37:56, Jeeeah! Össz ídő: 2:16:41

Július 7, XTERRA Schorfheide Cross triatlon, 1,5 / 40 / 11 km:

Ez is rövid beszámoló lesz. Csúnya hasfájásba szaladtam bele péntek délután, és meg szombaton sem múlt el, így nem akartam, illetve nem lett volna értelme rajthoz állni. Kár, mert ezt a versenyt vártam a legjobban.

Így alakult ez a spontán triatlon széria. A kudarcokkal is jó móka volt. Megint sok élménnyel gazdagodtam.

Ám az évnek még messze nincs vége. A nagy kihívás az Alpokban vár rám szeptember elején. World Games of Mountain Biking
80 km-en 3678 méter szint mountain bike-al az Alpokbann. Jaaaj, mire vállalkoztam :-)

Most megyek hegyet építeni, mert Berlinben az nincs. A szintes edzés meg kéne, de kurv@'ra!!

Mostantól (Augusztus eleje) legalább szeretnék heti egyszer görgőzni némi szintet gyűjteni.

2019. augusztus 5., hétfő

Rostock félmaraton 2019

Nem is tudom hirtelen megmondani, mikor indultam legutóbb futó versenyen. De direkt nem is néztem meg, csak most miközben már a sorokat írom. 2017 szeptember, Berlin Maratonon. 2018-ban tavasszal az asztma téma miatt nem indultam a berlini félmaratonon, ősszel a térdem miatt szintén szkipeltem a Berlin maratont. Majdnem két év. Nem is tűnt fel.

És de jó, hogy relatív spontán 1 hónapja regisztráltam a rostocki félmaratonra. Suliban is még nyári szünet, úgyhogy családilag elhúztunk hétvégére Rostockba, strand, futás, satöbbi.

Hella Marathon Nacht Rostock a futórendezvény teljes neve, 7x7km-es váltó, iskolásoknak futás, félmaraton és maraton távokkal. A címéből adódóan késő délutáni és esti rajt ídőpontokkal.

Nem futottam a nyáron (sem) sokat, heti maximum háromszor kimentem leginkább 10km körüli távokra, hol gyorsabban, hol lazán, néha résztávozva. Számolgattam, és úgy  gondoltam 1:21 alá bejönni is már igen szép lenne tőlem most. (Hol van már az 1:17...) 

Félmaraton 19:55-kor rajtolt el a Warnow alagútnál, ahova az indulókat a városközpontból hajókkal vittek fel, ez jópofa adalék az élményhez. Mi Warnemündében voltunk, így ezt a részét kihagytam a mókának, egyből a rajtnál tett ki Angéla.

félmaraton start shuttle szervíz
Itt nincsenek rajtzónák, semmi stressz, a lassabb futók nem akartak előre nyomulni, nagyon kellemes volt a rajt előtti készülődés, várakozás. Simán előre tudtam menni pár perccel a rajt előtt. Kezdődhetett a móka. Az első kilóméter egyből trükkös le a Warnow folyót alulról átszelő alagútba, szóval az első 400 méter elég meredeken lejt, a második ugyanígy emelkedik. Okosan nem futottam el az elejét, felfelé is szép "lazán nyomtam".  Egy parkos részen futás (Nemzetközi Kert kiállítás területe 2000 akárhányból) után vissza az alagúton át és irány dél a városközpont a Warnow folyó mellett, lakó illetve parkos övezetben. A lakók kint a ház előtt, a kertben, partizás, szurkolás, "privát"  frissítők is itt ott, jó volt a hangulat. Olyan 3:40-3:50 közötti kilóméterekkel haladtam, 8 kilóméterig minden szuper, 10 kilóméter után kezdett érdeklődni a kardiovaszkulár - muszkulár szubszisztem, hogy nem lehetne hagyni ezt lassacskán? Hát most nem, bocsi! :D

Előttem két srác futott fej fej mellett szinte a rajt óta, lassan nyúlt el a táv közöttünk, gondoltam is hogy felfussak avagy hagyjam. Úgy döntöttem, mivel amúgy is bizonytalan voltam, hogy fog a második fele menni, inkább nyomom a tempómban és ha még 15-nél is lőtávolban lesznek akkor lehet agyalni.

Az ídőközben kb. 400 méteresre nőtt távolság 10 kilóméter után lassacskán, de biztosan elkezdett olvadni közöttünk. Az én tempóm továbbra is konstans volt. Királyság.

10 km, 37:33. Ez egész jó gondoltam, kis lassulással is meglehet az 1:20-al kezdődő ídő a végén. :)

www.larasch.de, 11km done
  All systems operating normally. Egyik háznál kólát tettek ki műanyag poharakban, a szervezők frissítő állomásain vízet és ízót biztosítottak. Kóla? Legkirályabb, már toltam is lefelé! Ez volt az egyetlen jelentős energia bevitelem a futáson.

15. kilóméterre a két srác futása egyénibe oszlott, egyiküket itt értem utól. Másikukat 16. kilóméternél és ő nem akarta egyből megadni magát. Szuper., gondoltam magamban, akartam egy stresz mentes félmaratont, ahogy esik úgy puffan, erre az utolsó 5 kilóméterre kezd élessé válni a helyzet és futhatom k ia belem. :D Szerencsére 2 kilóméter után már volt 100-200 méter fórom. 18. kilóméternél megláttam még egy futót előttem. Nem tudom, hányadik helyen álltam a versenyben, a rajt után nem olyan sokan futhattak el, úgy a 10-20. hely köré tippeltem magam. A tempó itt elég kemény volt, még mindig 3:45-3:50, próbáltam az üldözőm felé is leheletnyi előnyhöz jutni, és előre is nyomni kellett, hogy csökkenjen a táv közöttünk. Reméltem 20. km-re ott leszek és marad ídő támadni.

Sajnos utól is értem, úgyhogy meccselni kellett, én hülye... :-).

20. km 3:36 alatt. Leelőzőm. Nem hallom, talán pár métert elúztam? Jön egy hosszú emelkedő, próbálom nem túltolni, hát nem elfut mellettem a domb tetején? Bakker, tapadás! 20,5km! Scheisse, nem várok növelem a tempót, előzök. Lemarad? 300m! All in! Neeem, és sprintel mellettem el. Itt már nem tudok újabb fokozatot kapcsolni, el kell engednem. Be a célba kontrolláltan, nagy hangulat, zene, fények, buli, fanta. Gyorsan gratuláltam is neki, jó kis meccs volt. Utolsó kilóméter az emelkedővel is 3:33, már pirosban, leszabályzón ment a vége.

Így maradtam hát összetett hatodik! :-D  900-an értek be a célba.

Oklevél
"Aufgeklärt und die Bug in die See!"


Hiányzott a futó versenyzés, jó hogy indultam. A térdem is bírta, úgyhogy minden szuper volt.  I am sooo happy. Recovery on! :)

Verseny céljától 50 méterre, Rostock főterén királyság pizzázót lehetetlenség lett volna kihagyni utána.

Rendezvény honlapja: https://www.rostocker-marathon-nacht.com/