Amikor már azt hinnéd...

Frankfurt után végre a megérdemelt nyaralás következett. A nyáron én már voltaren kenőcsöt látni sem szeretnék. Csak lazítok és szépen meggyógyul az achillesem. Kicsit bringáztam Bad Aussee-ben, kipróbáltuk a via ferrattat, majd egyet tekertem Krk-en, augusztus elején egy napos kiruccanás az Erz hegységben. Klassz volt minden.

már megint a Loseren
Ismerkedem a helyiekkel

irány a fal
Panorama tour Norbival

Közben az achillesem javulgatott, a berlin maraton meg közeledett, úgyhogy lassan tesztelni kellett  mit szólna a futáshoz. Rövid távok, laza tempó, sarkam bírta. Biztos ami biztos a neutrál cipők után most megint vettem egy Asics DS Trainert és ebben futottam, ez a típus eddig bevált.

Hosszúkat viszont még mindig nem tudtam futni, legkésöbb 10 km után már jelzett a lábam és nem akartam túl eröltetni. Ez bevált. Cserébe lemondtam az ambicióimról a versennyel kapcsolatban. Nyomok egy edzős hosszút, élvezem a maratont, elhozom a medált oszt szevasztok.

Itt jött a csavar a történetbe. Már január óta jelezgetett a bal térdem. Egyik zwift este kicsit keményre sikeredett. Pár nap után elmúlt, meg nem is... Ídőközönként azért jelzett, hogy nincs minden rendben. Ám az achillesem annyira vacakolt, hogy a térdem gondjai eltörpültek. Az ironmanen azzal pl. nem is volt semmi gond.

Egészen addig amíg el nem kezdtem újra rendszeresen futni. Egyre jobban fájt futások után. Basszus. Végül megint elő kellett vennem a voltarent...

Csináltam mindent amit lehet, felpolcoltam, jegeltem, kenegettem. Ennek ellenére minden futás után  fájt a térdem belső oldala. Verseny előtti szombaton laza 10 km volt a terv. 8 után meg kellett állnom úgy megfájdult elég hirtelen. Haza bicegtem. Csak éppen nem tudtam pihentetni, mert családi fesztiválozás volt nem akartam ünnep rontó lenni. Na ott már hajlítani sem tudtam, annyira fájt. Na szuper...

Hát akkor a maratonról ennyit. Egy héttel előtte...

Nem volt mese mostmáér doktorhoz kell menni. Persze ídőpont a maraton utáni hétfőre.

A Berlin Maratonról nagyon nehéz lemondanom.Talán ez a blogbejegyzésem átadja miért.

https://futonaplo.blogspot.com/2016/09/berlinen-at-keresztul-es-kasul.html

Ráadásul jött Balázs "Füsti" is a maratonra, erre pont most jönnek a problémák...

Pénteken felvettük a rajcsomagokat és a térdem megint jó volt, (=nem fájt) elkezdtem megint az induláson ábrándozni.


Szombaton kis bringás városnézés, utána összekészítettem a cuccaimat a versenyre, alles gut.  Majdnem. Estére megfájdult a torkom. Áááá. Legkésőbb itt végképp eldőlt, game over.

Hétfőn dokinál. A röntgen és tünetek alapján, első körben a diagnózis térdszalag sérülés. 6 alkalom fizió. Ha nem javul, akkor jöhet az MRT és további vizsgálatok...

Eddig két kezelésen túl. A terapeuta mondja, hogy a bal combomban az izomzat el van merevedve. Szerintük ez okozza a gondokat, a feszült izmok folyton ingerlik a szalagokat. Szeretném elhinni, hogy csak ennyi az egész, nem vagyok optimista. Már majdnem 3 hét eltelt, nem sportolok semmit és kicsit sem jobb.

Ja a torkom úgy bedurrant, hogy még most is vacakol, plusz augusztus vége óta az asztmám is visszatért a szabiról... szóval most úgy minden összejött.

What's next???

A frankfurti meló

2016 Challenge Roth, 2017 KnappenMan, 2018 ?? -> Ironman Frankfurt!

Regisztráció 2017 nyarán! Így meg is volt az extra motiváció a téli görgőzésekhez.
Tavasszal viszont az asztmás tapasztalatok miatt a duatlonokat, futóversenyeket dobtam. Később meg már nem nagyon jött össze megfelelő ídőpontban verseny, terveztem egy középtávot, de végül nem jutottam el rá. Így csak a május végi teamtriathlonon indultam. Lehet többet kellett volna versenyeznem idén...

Cserébe nyomtam az edzéseket. Többek között 400m-es rekortánon a keményebb futikat. Mert azt szeretem. :) Csak az achillesem nem... meg is adta magát a jobb oldali május elején. Bringán nem volt gond de a futás innentől elég korlátozott volt. Pedig pont, hogy a futásra szerettem volna kihegyezni ezt a versenyt. Az eddigi két hosszútáv alapján tudtam, hogy ha odateszem magam, tudok jobbat is futni. Bringán a téli virtuális versenyek többletet adtak a korábbi évekhez képest, ez meglátszott a tavaszi RTF-eken. Amivel nekem gondom van azok az extra hosszú tekerések TT-n. Engem nem TT bicajra teremtettek, az biztos. Az ülés problémák viszont ídén megoldódni látszódtak már ez is sokat segített. Összességében elégedett vagyok, mert ennél több nekem nem megy, amit lehetett lenyomtam. Ez 6200 kmt jelentett január óta. Futásból 800 km jött össze, aminek a nagyobbik részét az alapozó ídőszakban gyűjtöttem be. Úszásból a szokásos heti 2 alkalom volt, ez kb 143km-re volt elegendő. Hogy teljes legyen a statisztika. :)

Hosszú volt az út a versenyig, persze mindenki a hawaii kvalival jött. Már kezdett idegesíeni, mert szinte álszerénykedésnek tűnhetett ha elmondtam, hogy nem ez volt a fő célom amikor regisztráltam. Akkor főleg nem voltam olyan szinten, hogy ezt reális célként tűzzem ki magamnak. HA tavasszal számomra is meglepően jó formába lendülök akkor esetleg átváltok egy célzott támadásra. Na ez az achilles sérülésem miatt igazából ígyis úgyis elúszott. Végül olyan szinte jutottam, hogyha minden számban a legjobb fomrámat hozom, és esetleg egy két ember vissza mondja a hawaii indulást akkor esetleg, szerencsével meglehetett volna. Abszolút nem is izgultam a verseny előtt. Úgyis csak annyit lehet kipakolni a táskából amennyit beletettem. So what?

Az eseményekre visszatérve, hozzám híven 1 hónappal a verseny előtt még nem volt szállásunk. Végre jól jött, hogy a hospitality indusztrinak melózom, mert némi kapcsolat révén nevetséges áron szerváltunk szállást, reggeli inkluzíve, 5 csillagos biznisz hotelben Frankfurt központjában, nem messze a verseny helyszínétől.

Lassan minden sor mellé pipa került a listámon, úghogy péntek reggel a familit és a triatlon felszit bedobtam a kocsiba és lezúztunk Frankfurtba. Első útunk a regisztrációhoz vezetett.


Nem csalódtunk a felhajtásban, a város közepén elhúzott mellettünk egy ázsiai bringás csapat, FULL AERÓBAN, persze látszott rajtuk, hogy a 30+ fokban nincs nagy táv mögöttük. Regisztráció után láttuk lent sörözgetnek a Majna partján. Nesze neked Európa bajnokság. A show az megy. :)

Versenyeligazítás 1 óra csúszással a tűző napon, a befutó mellett épített lelátón. Hmmm. Érdekes megoldás, főleg egy "EB"-n. Ezzel szerencsére le is tudtuk a pénteki teendőket, irány a hotel és lazítás. Bicaj fel a szobába, még jó. Pókerarccal áttoltam a recepció előtt "oszt" csá. :D


Szombat reggel kipróbáltuk a szálloda medencéjét és a fitness termet. Sajna a jobb lábam eléggé vacakolt, teszteltem lazán egy fél órát. Lányoknak viszont tetszett az ismerkedés a futógéppel, jól szórakoztak.

Délutánra nem maradt más csak a depózás. Shuttle busz szervíz Frankfurt központból ki az T1 depóhoz. Ez jó volt. Bicajt leparkoltam, egyelőre minden cuccot a T1-es zsákba pakoltam, hogy majd a verseny reggelén felmálházom a paripát.





Vissza a városba, a szállodához legközelebbi shopping centerben meg is találtam a családomat :), ott meg is vacsoráztunk. Na igen az étkezések. Egy apartmanban tele toljuk a hűtőt és kész. Egy hotelben ez kicsit macerásabb. Ráadásul mekem kb. két óránként ennem kell, valamit, akármit, de lehetőleg mindig mást, főleg a verseny előtti napokon. :) Na ez így most nem volt kivitelezhető és ez nagyon hiányzott. Erre nem gondoltam előre, nem szerveztem meg jól. A jővőben ennek több figyelmet fogok szentelni.

Az ide oda szaladgálós része a "bulinak" nekem mecerás, cserébe a lányoknak ez a mini nyaralás nagyon bejött a "felhőkarcolók" között.



Közben el is érkeztünk a verseny reggeléhez.

Egy rettentő hosszú nap volt, nem csak fizikailag, de mentálisan is. A körülmények, szituációk, tapasztalatok, az egész nap alatt átélt érzelmi-fizikai kavalkádból megpróbálok valami értelmeset kihámozni... Még magam sem fejtettem meg teljesen, hogy miért úgy történt minden, ahogy. Talán nem is érthető miről vakerálok, 10:17-es ironman, 185km hosszú bringapályán 1500 méter szinttel, futás fasza kánikulában, hol itt a probléma.

Kezdem az elején. Stressz az vóót.

Kiszámoltam, 6:15 depózárás, 6:45 rajt. Elég 5kor a shuttle busznál lenni, 20 perc az út marad majd egy órám depózni, majd utána bemelegíteni stb... tervnek jó volt...

5 óra előtt nem sokkal már ott voltam a busz járatok helyszínén. A néhány várakozó helyett amit már messziről láttam, nem tudom konkrétan milyen hosszú volt a buszra várakozók sora, mert nem láttam el a végéig, de 100 méter minimum. Először elindultam a sor vége felé, közben kalkuláltam mennyi ídőm lesz depózni ha végigállom, semennyi! Így megfordultam és a sor legelejére bepofátlankodtam. Egyszerűen bunkónak kellett lennem. Egy ilyen volumenű versenyen rábízom magam a szervezőkre és ilyen szituba kényszerülök. Szerencsére tök normális volt mindenki. Talán túl optimista voltam az ídőtervemmel, lehet. Végül 5 perccel depó zárás előtt voltam kész a cuccaimmal. Jól kezdődik. Klotyó, sor, éppen bemegyek a vízbe már szólítanak ki minket, nem érdekel, még van 10 perc.

Az úszás gördülő rajtja viszont nagyon jó! Legszuperebb megoldás. Az 1 óra körüliekhez álltam be, úgy gondoltam inkább húzzanak meg az elején, minthogy ne legyen kire tapadni. Szerettem volna jobbbat úszni 1:05-nél (PB), az úszások alapján viszont nem igazán volt reális esély rá.

Végre eldürdült az a kib@@@@@@tt ágyú, és ahogy haladtunk le a vízhez a gördülő rajtnál, végre nem maradt már teendő, intéznivaló hátra.

Race on!

Az első pár száz méteren persze már megint agyaltam és paráztam, hogy nem e álltam mégis túl előre és bezúznak hátulról, de semmi gond nem volt. Csak annyi, hogy full intenzításban nyomtam.  Frankfurtban egyszer ki kell jönni a vízből, na itt csak tántorogtam annyira nem volt erőm, pulzusom meg az égben. Nekem sajnos nyomni kell ezerrel, hogy valami értelmezhető úszás ídő kijöjjön a végén. Azért innentől kicsit normalizálódott a helyzet és az már teljesen normál dolog nálam, hogy 3000 méter után már úgy rendesen tele volt a tököm az úszással. :)

A bányatóban kóvájogva, volt hogy keleti irányban úsztunk, ilyenkor  totálba vettük a felkelő nap "zsenge" sugarait! Esélytelen volt bármi nemű bójafélét megtalálni magunk előtt tartós látás károsodás nélkül. Így a pálya mentén kitett kissebb bóják mellett elúszva és a többi úszó alapján nyugtáztam az irányt. De sajnos ennek ellenére sikerült elúsznom rossz irányba az utolsó fordító bója előtt. Ezzel bele tettem még 50-100 métert biztosan a távba. Útólag sajnálom, mert 1:05:40-et úsztam! Nem reméltem, közben az 1:04 simán meg lehetett volna. Nem mintha bármit számítana, csak nekem annyiban, hogy eddigi legjobbamat úsztam volna papíron is ezen a távon. :)




Ki a vízből,  fel a bicajra és irány az autópálya :)). Az első pár kilóméteren ilyen városi autópálya szerűségen verettünk. A gördülő rajt miatt úgy képzeltem a bringa eleje is ilyen nyugis lesz, de tévedtem.
Bazi sok bringás és mindenki kereste a helyét ugye teljesen más tempójú emberkék zúdultak ki a pályára. Lehetetlenség volt 12 métert betartani mert akkor még most is a hátulról jövőket engedném előre... A pályabírók jól mérték fel a helyzetet, csak akkor nyúltak bele a dolgokba ha valaki meg se próbált a lehetőségekhez képest tisztán menni. Vagy aki barom módon tekert. Például az a csávó aki az engem előző bringást jobbról előzte és alíg fért el közöttünk. Na, őt egyből kisípolták és mehetett is a következő penalty boxba.



Ez a pálya... nekem kemény volt. Láttam milyen ídőket mentek magyat srácok  ( 4. és 8.-ok lettek M35-ben) le a kalappal. Ez a pálya engem ki-csi-nált. Lendületes, konstans tekerés itt nehezen kivitelezhető. Egyfolytában megtörve vagy kemény emelkedőkkel, vagy hosszú enyhe emelkedőkkel, na meg a szél, a lehető legrosszabb irányból fújt. A bicaj is, nem tudom mit állítottam el, (vagyis már tudom, szerintem túl magasra kerül az ülés) vagy csak a triatlon ruha vékonyabb szivacsbetétje miatt az ágyékomat végig nyomta az ülés, szar volt az egész. Ha nem lenne elég, 60 kilóméternél elkezdett olyan szinten fájni achillesem. Nem tudtam ,hogy most tovább tudok így menni, vagy meg kell álljak a kör végén? És ha most így fáj, tudok majd  egyáltalán futni? Mentem tovább és ídővel elmúlt, vagy csak ignorálta a szervezetem a fájdalmat.

Vártam a bringa végét mint a messiást (ez szokásos), de közben a lábamon járt az agyam, vajon mi lesz ha leszállok és rá kell állni,fájni fog? Hátha nem, és tudok jól futni...(peeeersze...)

Leugrottam a vonal előtt és ahogy a depóban futottam a bicajjal minden lépésnél szúró fájdalom válaszolt, na erről ennnyit. De legalább a bringa letudva. 5:22 alatt sikerült lenyomnom. 197 watt normalized power, az FTP-m 79-80 százalékán. Amúgy tisztán érzésre. De a számok alapján látom, hogy mindent beleadtam, amim csak volt. Én ennyit tudok. Ez van...


Kezemben a három gél, és egy életem egy halálom, nekiindultam egy tervezett, ekkor még nem is nehéznek érzett tempóban. Jobb lábam húztam kicsit, de már kit érdekel. Na ez az érzés nem tartott sokáig. Útólag összerakva szerintem egyik hiba amit vétettem a futás elején, hogy a meleget, plusz túző napot teljesen figyelmen kívül hagytam. Simán 30 mp-el lassabban kellett volna kezdenem a 4:20-4:30 asok helyett, először kivárni kicsit rászokni a futásra és csak utána ha van erő növelni a tempót.



7-8 kilómétertől kezdtem lassulni, nagyon szarul kezdtem lenni, minden bajom volt. Ám a legrosszabb, hogy teljesen elvesztettem fejben a fonalat. 10 kilóméter után már csak egy végtelen hosszú távot láttam magam előtt és el sem tudtam képzelni, hogy valaha a végére érek. Az tartott  csak futó mozgásban, hogy nem akartam gyalogolva még hosszabb ideig ezt a "szenvedést". Kellett volna valaki aki visszarángat a valóságba, a helyes irányba tereli a gondolataimat. Mondja, hogy energiahiány vagy mittoménmi. Sajnos a családom nem érti ezt ilyen mélyen, nem vágják milyen gödörbe tud kerülni az ember, a lányaim nyilván nem is érthetik, de a párom sem igazán, ők "csak" szurkolnak mint minden versenyen, gyerünk.., hajrá Papi...tapsolás stb, ami tök jó és tudom, hogy a legjobbat próbálják adni, de sajnos ez ma egyáltalán nem segített, sőt csak idegesített, hogy nem látják milyen nagy gondban vagyok. Nyilván a testemből indult ki ez a reakció ami ilyen lelkiállapothoz vezetett, de utólag nevetséges, hogy így is 10:17 es ídőt mentem. Igazából nem volt semmi veszve, ha nem engedem el magam, akkor mondjuk a problémákkal egyűtt is befuthattam volna talán 10 óra alá. Az ídei bringapályával, ebben az ídőben, arra büszke lettem volna. Érthetetlen. Ezért is utálom valahogy az egészet, ha csak rá gondolok. Kellett is egy hónap mire kezdem megérteni a dolgokat, feldolgozni és pozitív irányban tovább lépni a tapasztalatokból tanulva.

Harmadik körben jártam, amikor elfutott mellettem egy csaj. Nem volt extrém gyors és miközben néztem a könnyed mozgását az volt az első gondolatom, hogy na ez a kegyelemdöfés. Az ÉN (tervezett) tempómban, az én (amúgy) mozgásommal lenyom egy CSAJ!! (bocs de ott már minden civilizásiós illedelmesség lefoszlott rólam :)), Én meg vánszorgok mint egy rakás szerencsétlenség. Eközben elhaladt mellettem egy kerékpáros is...

Joe vazze... A csaj Daniela Ryf volt...  :)))

Aztán persze ahogy lenni szokott,az utolsó körben a cél felfogható közelsége már kitartásra bíztatott, és amilyen hülye az emberi természet, 35 kilóméternél az órámra tekintve már megint versenyzésbe kezdtem. hiszen ezt még 10:20 alá is behozhatom! Tiszta káosz... :)

És ki hitte volna, ezúttal sem volt végtelen a táv. Ráfordultam a célegyenesre, természetesen totál vegyes érzelmekkel. Csalódottan, mégis sikerélménnyel a célban. Fájdalommal a lábamban, de a megállás megkönnyebülésével. Végre a nyakamba akasztották a medálomat. Legalább ez a legalapvetőbb célkitűzésem sikerült. A finisher medálom nélkül nem jövök el Frankfurtból...




Volt egyszer egy Grundlsee

Hol volt, hol nem volt, nagyon régen, a múlt évtízed derekán egy magyar baráti társaság gondolt egyet és elhúzott motorozni Ausztriába. A szállásuk a festői szépségű Grundlsee tó feletti, hasonló nevő falucskában volt.
Grundlsee

sok sok lóerő

Grossglockner Panoramastrasse

A Losertől a Grossglocknerig bejárták e vidéket és szép élményekkel tértek haza a túráról.
Teltek, múltak az évek. A srácok alól azóta már rég kikoptak a motorok. Volt akinek az élete ráadásul olyan szerencsétlen fordulatot vett, hogy már csak saját erővel hajtott kétkerekűvel szeret közlekedni. Érthetetlen... Ugyanez a srác, 2017-ben úgy döntött, hogy ezúttal biciklikkel és futó cipővel felszerelkezve, ismét felkeresi Ausztria e eldugott szegletét, sőt, kibéreli ugyanazt az apartmant és megint eltölt itt egy kis ídőt. :)
Bömbölő felmálházva, vonóhorogra biciklitartó, ott a monti utazott, hátsó ülésen, "biztonságban" a versenybringa. Alkatrészek a bicajokhoz, szerszámok meg ami csak kellhet betárazva, kezdődhetett az egy hetes sportos nyaralás. Edzőtábor a'la Joe.
Hétfő hajnalban indultam és már kora délutánra le is értem Grundlseeba, így az első nap máris belefért egy kellemes bemelegítő karika. Irány a "legendás" Loser. Maga az alpenstrasse 8 km ahol átlag 9% az emelkedés, pont jó ízelítő volt ez egy Berlinben élő srácnak. Érdekes módon, anno motorral egyáltalán nem tűnt fel a gravitáció e őszintesége. :)
1. nap, Utazás és versenybringával fel a Loserre:


Loseren

Grundlsee
Ja igen, a vendéglátó néni reggelije, na meg a tálalás, ez már 12 éve is első osztályú volt. A kiadós reggeli jó alapot adott a sport programokhoz.
enyééém :)

2.nap: Az első teljes napomat egy úszással kezdtem.


strand avagy simán a tópart

Délután versenybringával irány a Tauplitzalm Alpenstrasse. Átlag 8% emelkedés a 10 kilóméteres útvonalon.



Tauplitzalm Alpenstrasse
Nem is látszik, hogy 1600 méterre tekertem fel.
Elég megerőltetőek voltak a hegymenetek. A táv nagyon lassan fogy felfelé. Vánszorognak a kilóméterek. Persze annál jobb érzés elérni  a célt, felérni a tetőre. Virtuális környezetben már tekertem fel nehéz hegyekre (Grossglockner, Alp de huez), a szimuláció elég jól fedi a valóságot. Itt leginkább a görgő fékjének a "finomsága" határozza ezt meg, hogy pl. alacsony pedálfordulaton is jól adagolja az ellenállást.

Ami nekem meglepő tapasztalat volt, az a lejtőzés. Hihetetlen gyorsan, szinte pillanatok alatt 70 km  óra fölé ugrik a sebesség a rövid hajtűkanyarok között is, itt nem csúszhat be hiba.Egy kis bovden huzal végén levő kisujjamnyi fékpofákon múlik szó szerint az életem. Nem is mertem maxra engedni a tempót, pedig szeretem a száguldást, de ez a közeg még ismeretlen volt nekem és nem is veszélytelen. Egyedül fent egy hegyen, duplán észnél voltam, itt mindenképp jobban / többet mérlegel az ember.

A profi bringások jutottak eszembe, akik általában ennél jóval durvább lejtőkön, iszonyat tempóban, teljesen a határokon egyensúlyozva zúznak lefelé néhány másodperc előny megszerzéséért. Elképesztő. A tévé képernyőjén át egy klassz, lendületes gurulásnak tűnik. De benne lenni, 100+ km per órával bringán, szakadék szélén, kanyarból kanyarba egyensúlyozva? Brutál!

3. nap: MTB Bad Mitterndorfba


Kellemes errefelé montizni. Inkább erdei autópályáknak nevezném. Murvás utak keresztül kasul a hegyeken. Már ha tudod merre kell menni. A táblákat követve valahogy, gyalogos ösvényeken kötöttem ki, ám azt gondoltam ez a montis útvonal amit a házigazda ajánlott, úgy tűnt a szavaiból egy bejáratott kedvelt út bringásoknak. Megyek megyek, kezd durvulni az emelkedés, 15% körül lépegetek és azon gondolkodtam, hogy most az osztrákok ilyen kemény bringások, vagy csak én vagyok ilyen puhány hogy nehéznek találom a kedvelt bringás útvonalat. Az emelkedés csak egyre durvult és a kavicsos talaj miatt  már le kellett szállnom és tolni próbáltam a bicajt, 18-20%os lejtőn felfelé...itt már az sem egyszerű. Más választásom viszont nem volt, mert itt lefelé biciklivel esélytelen lett volna kontrollálni a tempót. Szerencsére párszáz méter után kiértem az előbb említett széles murvás útra. Aha szóval csak letévedtem a helyes útról, így már minden világos... Szép tájakon jártam. Ezen a túrán videóztam is.



Este még egy lájtos futi, of course.



4. Nap Vissza a versenybringára és toltam egy hosszabb lájtos kört, "síkon". Már amennyire Felső-Ausztria  határán ez lehetséges. Utamba is akadtegy szelíd 23 fokos emelkedő. :)

odafelé a fékek égtek, visszafelé a lábizmaim :)

Hallstatt

Átgurultam Hallstatt-on. Biztos sokaknak ismerős a városka. Hallstatti tó és a sziklafal közé van beékelődve, emiatt nagyon jellegzetes és szép városka. Csak sajnos mára a turizmus ott fullba kezdte tolni a kretént.
A túrista buszok már az úton állva várták, hogy helyet kapjanak a buszparkolóban, a városka minden négyzetméterére kb 4 turista jutott, ebből minimum három ázsiai országból származott. Az infrastruktúra és a városka adottságaihoz ez az ember tömeg már szinte kezelhetetlen és elviselhetetlen volt. Szóba is hoztam a vendéglátóimnál és megerősítették, hogy valamit ott nagyon eltoltak. Az ott lakók hiába élnek meg jól a turizmusból, már elégedetlenek a körülményekkel mert  a városka szinte élhetetlenné vált a rengeteg turista miatt... Ez történik, ha egy bizniszt úgy igazán ész nélkül tolnak... Ezt leszámítva alles tutti. És 4 óra tekerés után egy jutalom fagyi is belefér, ugye? :)

Grundlsee a sarokból :)

A napnak még nem volt vége, délutánra terveztem megint egy uszit. Le is gurultam a tóhoz montival, ám csúnya felhők gyülekeztek. Vaciláltam mi legyen, mivel nem dörgött és villámlott (ekkor még) belebújtam a neóba és már csobbantam is.



Sajnos a vihar közben megérkezett és a baljós felhőket látva inkább nem hívtam ki magam ellen a sorsot, és kijöttem a vízből, túl jó célpont lettem volna a villámoknak. A természet viszont ilyenkor is lenyűgöző, egyszerűen nem tudok betelni ezzel a környezettel. Nincs igazam?

Grundlsee egy másik arca
 Kint álltam a bicajnál neóprénben, mit tegyek? Kezdjek átöltözni, jön az eső stb macera... ááá csak egy kilóméter az apartman. Fel a bringacipő és úgy ahogy voltam, neoprénben feltekertem. Ám neoprénben bringázni nem bölcs dolog, pillanatok alatt, főleg hogy felfelé kellett tekerni, áthevültem mint az állat. Poénnak egyszer ok volt. :)

swim - bike brick neoprénben :)
A napnak viszont még nem volt vége. Felvetettem a régi bandának is ezt a túra tervemet. Gyuszit nem kellett győzködni. Így is ismerem. :)  Pénteken meló sebaj, korábban lelépés, ugrás ÖBB gyorsvonatra, bicaj a vagonba, 23 órakor érkezés Salzburgba. Zsííír. Volt  még bőven ídőm az úszás után. Este 10-kor beröffentettem a sor 6-ost és legjobb gyér forgalom mellett, klassz kanyargós utakon zúztam a Salzburg pályaudvar felé. Grundlseetől ha jól emléksezem 70 km volt. Na, ott viszont hamar visszazökkentem a valóságba. Késő este nem túl meggyőző alakok lébecoltak a pá
lyaudvar környékén és méregettek ahogy én egyedül gyalog igyekeztem Gyuszi elé. Szerencsére nem volt késés már jött is Gyuszi kifelé, alles gut. Milyen király már. Lezsírozzuk én Berlinben ő Budapesten, hogy majd adott dátumon egy adott ídőpontban találkoznunk kell Ausztria egyik városában. És pár hónappal később percre pontosan a terv végrehajtva, pont úgy megtörténik ahogy elterveztük, marha jó volt. :)

5. nap: MTB karika Salzkammergut régióban Gyuszival.




Hallstattersee

visszaértünk a bázisra
 6. nap: Gyalogtúra fel a Trisselwandra

Mára egy lájtos napot terveztünk. Menjünk túrázni! Zsír! Nagyon király volt. Ez volt talán a hét legizgalmasabb programja. Nagyon élveztem. Gyuszi gyakorlott túrázó/mászó, ő otthon van ebben a témában. Én Garmin Edge 820-al, gyalogtérkép rajta, király, meg is van a navigáció vész esetére. Gyönyötű útvonalon mentünk felfelé. Út közben "A" pad mindent vitt.
csak egy pad, ja... megfizethetetlen panorámával...



Gyuszi játszik :)

Felértünk a tervezett úton, lepacsiztunk a kereszttel a Trisselwand hegy csúcsán.

fent





Fent kitaláltuk, hogy nem megyünk ám ugyanazon az úton vissza, inkább megpróbálkozunk egy másik őtvonalon lemenni. Innen volt igazán izgalmas a történet. Olyan ösvényt próbáltunk megtalálni, amit már jó ideje senki nem használt de a térképeken még jelölve volt. Gyuszi a hiperszuper Samsung 360 fokos kamerájával csinált is egy videót, ahogy (háti)zsákos Frodó(Joe) megy dzsungelben és macsétével vágja utat előre át keresztülkasul meg minden. :)



innen lesz húzós

A következő 700 méteren ereszkedtünk majdnem 300 métert, 38-40%-os lejtés. Fasza menet volt. Persze királyok voltunk csont nélkül elsőre minden útat megtaláltunk és egyben leértünk. Lent persze csobbantunk a tóban mielőtt a szállás felé vettük volna az irányt. :)

Este elmentünk ergy közeli kilátóhóz is. Sötét, eső, vihar. De azért megérte, így is jó volt a kilátás a völgyben pislákoló településekre.
Trisselsteinwarte kilátó a hegytetőn
kilátás Alt Ausse-re


nem volt tömegnyomor :))
7. nap: MTB karika és haza út.



Az utolsó nap kicsekkeltünk a panzióból és kinéztünk egy montis útvonalat BAd Mitterndorfból indulva. Hazafelé úgyis arra vezetett az útunk. Ídőjárás előrejelzés változékony ídőt mondott ám az esőradaron minden ok volt, így nem is sokat variáltunk, letettük a bömbit a falu közepén, fel a bicajra és irány a hegy. Minden jól is ment felfelé, max. szemerkélő eső semmi vész, a hegy túl oldalán lezúztunk a völgybe, itt egy lélegzet elállító katlanba futottunk bele, sziklák között egy patak és keresztbe kasul a hihetetlenül meredek út.
 
Die Öfen

Az alábbi vidón is megörökítettük (6. perctől).



Ám ahogy az a nagy Murphy könyvben meg van írva, amint a túránk legtávolabbi pontjára értünk és egy hegy állt mi és az autónk között, úgy igazán bedurvult az ídőjárás. Esett vagy 10 fokot a hőmérséklet és masszívan elkezdett esni az eső. Nem is mutatta semmi jelét az ídőjárás, hogy ez rövid ídőn belül esetleg jobbra fordulma. Mit tegyünk? Megint mászunk 1000 métert fel a hegyre vagy megyünk a kerülő úton vissza ami cserébe sík. Ídőben mindkettő ugyanannyi. Fasza... Én szarrá fagyva, Gyuszi meg a bringás erejével elkészülve, kb a túrára vette elő ez évben a bicaját először, elkezdtük gyűrni a kerülő úton a kilómétereket. Megmutatta az ídőjárás, hogy még relatív alacsony magasságban is hirtelen nagyon komolyra tud fordulni a helyzet. Számoltuk a kilómétereket és már én is a pokolba kivántam minden egyes emelkedőt ami az útunkba került, a sík útvonal ellenére is akadt bőven. Végül csak elértük azt az átkozott parkolót... Átöltözés, be az első pizzériába, így lassan normalizálódott a helyzet, meleg, energia megy be arcunkba... a végére ez sem egy eseménytelen nap lett. Ott már csak nevettünk az egészen. Mekkorát szívtunk... Ilyen is kell. Na de, be az autóba, és irány Budapest. Én is Magyarországra jöttem, eltöltöttem pár napot Pesten és csak utána indultam vissza Berlinbe.

Ez az egy hetes kaland felül múlta az elképzeléseimet. Nagyon jó nyaralás volt. Testileg és lelkileg is feltöltődtem. Az Alpok meg hát... simply the best! :)

A blog él és vírul ja és lesz Frankfurt Ironman is

Csak én írok az utóbbi ídőben keveset. Két éve pár dolog változott az életemben és emiatt nem marad annyi ídőm blog írásra mint szeretném. Egy egy poszt (ha nem is látszik rajtuk :)), hosszú órák  alatt születik meg. Ha mostanában a blogra írok az mindig késő estébe nyúlóan történik, mert nincs máskor ídőm rá. Emiatt is írok kevesebbet. Ha kevesebbet írok, kevesebbet forognak a gondolataim a blog körül, így még nehezebb csak úgy belekezedni egy új témába. Ördögi kör. Szóval kicsit most ritkábban írok, de a blog él, nincs nyugvó pályára téve, ha nem írok semmit, az csak azt jelenti, hogy edzek, versenyzek, nincs semmi különös,

swim-bike-run-repeat oszt annyi! :)

Legtutibb verseny idén Ironman Frankfurt lesz. Erről szól nekem az  ídei tél,  tavasz és nyár Július 8-áig.

Úgy döntöttem tavaly az asztmás "élményeim" után, hogy 2018-ban a kora tavaszi versenyeket kihagyom. A hidegre sajnos extrém érzékenyek a légutaim. Nem is a verseny a gond igazán, hanem a felkészülés rájuk.  Csak kell egy egy tempós veretés, résztáv stb... Március végén van a félmaraton. És a rendszeres, sok edzés a hidegben a fő probléma. Idén novemberben kezdtem szedni megint a gyógyszert (Junik spray 100 mikrogramm reggel, este) ezzel kontrollálva van a dolog úgy tűnik működik. A torkom így sem teljesen tönet mentes, de nem fajul krónikus köhögéssé a dolog és természetesen légzési problémáim sincsenek. Ennek is örülni kell!!! Látom, hogy ez ok idén minden nyugisabb, lehet így jővőre megint bevállalom a félmaratont.

De idén se Sisu, se Mountain challenge, se Berlin félmaraton.

Csak swim, zwift and run. :) Jó a zwift, de valahogy egy kemény edzésprogramig nem jutottam el rajta, inkább csak kényemre-kedvemre gurulgattam / gurulgatok. De lassan itt a tavasz és kint végre elkezdődnek a kemény bringás gurulások, RTF-ek. Már várom.

A hétfő pénteki úszások mellett márciusban szombatonként is megyek úszni. Még nincs olyan jó ídő kint, hogy inkább a bringa legyen a domináns, lehet megdobni az úszó formát és azt lehetőleg megtartani, netán tovább fejleszteni nyárra.

Szinte már tradició a tavaszi úszós videóm amin csekkelem az aktuális technikám.

2018:



Az áthúzás végét próbáltam fejleszteni idén, ha nem is mindig tökéletes már nem csapom le a végét úgy mint tavaly. Az aktuális fókuszom a láb technikán van, már nagyon katasztrófálisan kalimpáltam. Most gyakorlom, hogy egy kartempó egy lábcsapással úszom. Érzem, hogy hatékony de sokat kell még úsznom, hogy ez legyen az automatikus. Ja meg a vízfekvés is örök téma. De azt hiszem ott is rájöttem valamire. Nagyon homorítottam a hátamat, ezért süllyedtek le úgy a lábaim. Most próbálok lazábban felfeküdni a vízre. Jobb. Közben Norbi is wasserratte lett és ad jó tippeket úszáshoz, ez is király.

2018-ra tervezett bringás újításom a wattmérővel edzés. Van a versenyen és TT-n is, lehet tolni a precíz célzott programokat. És persze eggyel több kontrol lehetőség a hosszútávú versenyekre. Azt tapasztalom, hogy a Garmin Vector cycling dynamics program funkciója nem sok embert érdekel a vector wattmérőt használók között. Érdekes, én görgőn szinte csak azt nézem. Még mindig az a filozófiám, hogy a rendelkezésre álló szabadídőt a legjobban kell kihasználnunk a lehető legjobb mozgástechnikára, hatékonyságra törekedve. Ha csak az erőre koncentrálsz, fejlődni fogsz persze gyorsabb leszel. De ha fejlesztesz a technikádon is mellette, duplán nyersz.

Az erő elfogy a hatékonyság megmarad.

A rossz mozgás technika olyan mintha ballaszt súlyt vinnél. És minden extra súly extra energiát igényel. Ahelyett, hogy az amúgy is kevés (amatőr sportoló) erődet a minél gyorsabb előrehaladásba fektetnéd, a saját béna / nem optimális mozgásra megy el. A jó technika minden tempónál, bármilyen hosszan megspórolja neked az energiát. Viszont a rossz techinkával elégetett energiát nehezebb pótolni.

Ezért nagyon érdekes széámomra a Garmin cycling dynamics, mert pont a pedálozás hatékonyságát teszi mérhetővé.

Cycling Dynamics (photo copyright Garmin inc.)
Angol leírás: Garmin Cycling Dynamis

Próbálok minél egyenletesebb és tágabb tartományban pozitív erőt kifejteni a pedálra. A platform center offset adataiban nem tudom mennyi az adottsági korlát de szerintem simán lehet vele rossz lábtartást javítani.Esetleg a cipő-stopli beállítást optimalizálni.

Szóval nagyon jó feature. Amúgy bejön a cucc, a Vector 3. Minden tulajdonsága megvan ami egy szerintem up to date wattmérőbe kell. Mindkét lábat méri, részletes mozgás analízis, könnyen felszerelhető és könnyedén átszerelhető egyik bicikliről a másikra. Nagyon elégedett vagyok vele. Igazából nincs vele semmi, végzi a dolgát. Ahogy illik! Végre megint egy jó garmin cucc a 910XT után. (Az EDGE 820-al vannak gondjaim).

Így kezdődik el a Road to Frankfurt... :)

Zwift my life!


Teljesen rákattantam Zwiftre. Legeslegjobb, sport és videó játék egyben. Ez a kombináció nekem lett kitalálva. Kőkemény sport egy nagyon látványos fiktív világ útjain játék elemekkel kiegészítve, mint szintek, jutalmak, küldetések.

Watopia beach
Mi a Zwift? Egy internet alapú tréningszoftver szobai bringázáshoz amivel egy virtuális világban tekerhetünk. Mindenki aki belép a zwiftbe ugyanabba a virtuális világba kerül. Az utakon csak bringások száguldoznak. Tekerhetünk a barátainkkal, kollégainkkal, edző partnereinkkel. "Ride On!" -t nyomunk a velünk együtt tekerőknek, élvezzük a környezetet, élvezzük a szélárnyékot, élvezzük a kihívást ha egy gyorsabb bringás megelőz minket és nem szeretnénk lemaradni. De ez még semmi.

Zwiften részt vehetünk szervezett társas tekeréseken, válogathatunk edzésprogramok, edzéstervek közül, ám a legeslegkirályabb, hogy versenyeken is indulhatunk.

Szociális platform is, hiszen követhetünk zwiftes bringásokat a világ minden tájáról a Mobile Link segítségével. (Részletesen lentebb)

 A Zwifthez egyáltalán nem kell drága felszerelés. Legegyszerűbb kézi ellenállásos görgő, ant+ sebesség és pedálfordulat szenzor,  PC vagy Ipad és a minimum technikai környezet már meg is van (bringád remélem van). Létrehozol egy felhasználót a https://zwift.com-on, ugyanitt letöltöd a kliens szoftvert és már kezdődhet is móka. Erre a konfigra a Zwift egy teljesítménygörbét készített ami sebesség és pedálfordulat alapján közelítően saccolja a leadott teljesítményt. Ezt nevezik Zpower módnak.

Ha a bicajon van teljesítménymérő az már szinte tökéletes. így már a  versenyeken is korlátozás nélkül részt tudsz venni. A virtuális versenyekről lentebb.

Az élmény smart tréneren lesz tökéletes, itt a zwift szoftvere közvetlenül kontrollálja a görgő fékjét a realizmustól függően. Emelkedő, lejtő, szélárnyék...

Én teljesítménymérő és smart tréner keverékével használom a Zwiftet. Novemberben vettem egy Stages Ultegra wattmérőt a versenybringára. Ennek a segítségével +-2% pontosságú a teljesítménymérés, miközben a görgőmet (Tacx Genius Smart) a zwift vezérli. A Tacx Genius teljesítmény mérési pontossága +-5%-al van megadva, de tökéletes kalibrálás után is minimum 10%-al nagyobb teljesítményt mutatott a Stageshez képest. (Versenyhez mondjuk jó lenne :), de én hülye azóta powerméterrel megyek)
Stages Ultegra powermeter
Talán hét napig lehet kipróbálni a programot ingyenesen, utána 30 napos előfizetéssel lehet használni. Viszont bármikor szüneteltetheted az előfizetést. Tipikusan a téli hónapokban előfizetsz rá pár hónapig majd tavasztól őszig nem foglalkozol vele. Következő télen megint előfizetsz és ott folytatod ahol tavaly abbahagytad. 15 dollár havonta. Nem egy horrorisztikus összeg.
Zwift a watt/kg teljesítmény mutatót használja a bringások egymáshoz viszonyítására. Ezért fontos, hogy a profilodnál a valós adatokat add meg a magasság és a súly tekintetében. Ne félj. A Zwift a világ legultrakorrektebb  programja. A Zwift világában csak vékony vagy izmos bringások vannak. Itt senki nem kövér. Cserébe nem ritka 40+os bicepsz. ;-)

Egy 80 kg-os 320 wattot leadó bringás illetve a 60 kg-os és 240 wattot leadó bringás teljesen partiban van.  Mindketten pontosan 4 watt/kg teljestményt leadva tekernek fej fej mellett. Zöld.

Zwiftbe nagyon ügyesen beletették az addiktív játék elemeket. Megtett kilóméterek után szintet lehet lépni illetve jutalmakat lehet szerezni. Bringák, kerekek, ruházat. A biciklik között valós különbségek vannak. Ugyanazon az útvonalon az aeró bringák pl. gyorsabbak. A könnyű bringák számítanak ha szintes terepen tekerünk stb. Vannak külön küldetések amikkel szintén felszerelést lehet szerezni. A játék része is nagyon szuper.
13. szint jutalom: Zwift Aero Bike
A következő linkek nagyon hasznosak Zwiftel kapcsolatban.

https://zwiftinsider.com/
Itt gyakorlatilag minden infó fent van Zwiftről. Bicajok közötti különbségek, az elérhető szintek, jutalmak, játékmenet, tippek, trükkök , etikett stb, Zwift frissítések részletei...nagyon szuper.

https://zwiftalizer.com
Hasznos link technikai hibák megtalálásához, grafikus beállítások optimalizálásához.
Ide a zwift program által generált log fájlokat lehet feltölteni, amiből ez az internetes oldal kiolvassa a bluetooth, ant+ kommunikációs értékeket, megtalálhatod melyik szenzorral van gond esetleg, tanácsokat ad rossz jelmínőség esetére. A grafikus motor teljesítményéről is infókat kaphatunk frame rate min, max, average... grafikus tuning ugye... PC-re én is beújítottam már  egy aktuálisabb grafikus kártyát, hogy Ultra felbontásban is élvezhessem Watopia tájait. :-)

https://zwiftpower.com
Legfontosabb oldal! Itt talalhatóak a zwiften megrendezett versenyek hivatalos eredményei illetve a tervezett versenyek listái. Létre kell hozni egy profilet az oldalon. Ezt össze kell kapcsolni a strava felhasználóddal (ha nincs még, ide is regisztrálj, ingyenes) Ezek után részletes infókat is kapsz a verseny eredményeidről, teljesítményedről, ilyesmik.

https://play.google.com/store/apps/details?id=com.zwift.android.prod
Fontos kiegészítője a Zwiftnek a Zwift Mobile Link app. A Mobile link-en tudjuk a versenyeket/csoportos tekeréseket böngészni a kalendárban, itt láthatjuk az általunk követett más bringások tekeréseit. Zwiftezés közben a mobile linkről is tudunk üzeneteket  küldeni a "játékba". Mindenképp telepítsétek ha Zwifteztek.

A bringa versenyek brutálisak. Megtapasztalja az ember milyen lehet egy országúti bringa verseny legalábbis a fizikai nehézség tekintetében illetve még érdekesebb, taktikai szempontból. Támadások, sprint taktika, pacing, csoport taktika.

Szélárnyék. Zwift fizikai környezetébe a szélárnyék is bele van programozva. Elég realisztikus. Ha leszakadsz egy bolyról szinte esélytelen rá vissza kapaszkodni. Nagyon észnél kell lenni, egy pillanatra sem lehet bealudni. Elég egy kicsit elbambulni a bike computeren vagy lazára venni amíg iszol a kulacsból és már meg is szívtad.
Egyik első verseny amin indultam, fent van youtube-on live kommentátorral. A feeling szerintem átjön.



Eleinte a rajt utáni sprint és az emelkedőkön megindított támadások jelentették a legnagyobb kihívást. Három hónap után ezekbe a power sprintekbe belerázódtam, vagy inkább bele erősödtem.

Az év végén aztán sikerült az első áttörés! KnappenMan utáni második legnagyobb sikerélményem 2017-ben, hogy megnyertem első zwift versenyem, yeah!  :-))) Egy rövid sprint verseny volt (10,7km) és úgy alakult hogy az "A" kategóriás rakéták inkább másfelé tekergettek. Azért szégyenkeznem sem kell remélem. Győzelemhez az is elengedhetetlen, hogy rajthoz álljunk. :-). Nem számítottam rá, hogy nyerhetek, de végig az élbolyban voltam és a verseny végi sprintben is minden összeállt yeaaah! :-)

Pillanatkép egy versenyből
WBR 1 Lap Flat #PST
Az első versenyeken mit össze bénáztam, másfél kilóméterre céltól megindítottam a támadást aztán úgy mentek el mellettem az utolsó 400 méteren már mintha álltam volna. :-) Jó helyezkedés, kötél idegek, kivárni a megfelelő pillanatig (kb 300-400 méter a céltól), szélárnyékban maradni, ha van power-up annak a taktikus bevetése na meg a lábak. Majd a megfelelő pillanatban: ALL IN! 

Számomra a versenyzés adja a sava borsát Zwiftnek. Legszívesebben csak versenyeznék, de úgy szét csap egy egy futam, hogy esélytelen minden alkalommal versenyeken indulni. Vagyis inkább értelmetlen. A KISS versenyeken indulnak a legtöbben illetve itt a legerősebb a mezőny általában. Egyelőre egy Kategória "B" 4. helyezés a legjobban. A versenyek mezőnye teljesítmény alapján kategóriákba van csoportosítva, hogy minden indulónak élvezetes lehessen a versenyzés. Kategóriánként is értékelve vannak az indulók.

A = 4 w/kg és fölötte
B = 3.2 - 3.99 w/kg
C = 2.5 - 3.19 w/kg
D = 0   -  2.49 w/kg

 Amióta állóképességi sportot űzök nem produkáltam még ilyen magas pulzus és intenzitás értékeket mint amit a zwift versenyeken érek el. 50-55 perces verseny és 90+ TSS. Intenzitás kimaxolva. Edzés szempontjából is egy game changer a zwift. 

Pl, Lyonel Sanders neve ismerős? Tudjátok az a bénan futó csávó hol is láttam utoljára, ja megvan a Hawaii Ironman dobogóján. :-)

Ezek a legfontosabb dolgok talán. Rengeteg minden van még amiről lehetne írni,  de tudjátok mit, fedezzétek fel magatoknak ezt a virtuális világot. 

Ride on!