Visszatértem Ausztriából és tekertem tovább. Triatlon és futó verseny továbbra is sehol. Berlini arcok kitaláltak egy alternatív megoldást vesenyzésre. Szerveztek egy spéci bringaversenyt ide Berlinbe, ráadásul a legmagasabb hegyére, ami történeteen az én edző hegyem. Arkengerge-t már olvashattátok korábbi bejegyzésekben.
KOM Berlin, 6 óra alatt a legtöbb kör és a legtöbb megmászott szintméter nyer. A versenyt szeptember utolsó hétvégéjére írták ki. A verseny hetében szerdán este kimentem egy kis intervallozásra a montival.
Igaz, hogy volt a történetben kesztyűre ragadt bogáncs amit nagyokosan menet közben akartam lerázni, a lényeg mégis az, hogy miután karcolás nélkül megjártam Ausztria legnagyobb trail parkját tapasztalatlan montisként, itthon, sima, tök egyenes, széles murvás úton 30 feletti tempónál úgy eldobtam magam, hogy (ezúttal a jobb) kulcscsontom megint jól eltörtem.
Ahogy az ütés érte a vállamat már tudtam,hogy nagy a gond, ...megint. Fel a bicajra és haza evickéltem egy kézzel. Itthon a tükörben is láttam, hogy nagy a baj...
Ide a közeli kórházba mentem, mert a legutóbbi kulcscsonttörésemnél jól mentek a dolgok.
Talán a korona vírus miatti kissebb műtőkapacitás, vagy csak simán rossz ídőpontot választottam egy csonttöréshez, de amikor az ambulens dokinő mondta, hogy ezt bizony műteni kell és talán pénteken (2 nap múlva) meg tudnak múteni, éreztem némi kételyt a hangjában. Másnap vissza már a baleseti osztályra, korona teszt stb. Itt a doki már úgy fogadott, hogy ezen a héten műtét esélytelen.
Sport révén van ismeretség az "UKB"-n Berlini Baleseti Kórházban, így keltett némi hamis optimizmust miután beszéltem a doki ismerőssel, hogy esetleg ott jobb esélyeim vannak, ám ott is olyan rossz volt a helyzet, hogy egy ilyen "apró horzsolással" szintén csak jővő héten kerülhettem volna sorra. Így maradt az A terv az a kórház legalább közel van nem bonyólítjuk túl.
Meg kell mondjam, nagyon bizonytalan érzés amikor otthon vagy egy törött csonttal és napokig várnod kell a műtétre. Hogy ott van egy defekt a testedben és konkrétan nem lehetsz biztos benne, hogy ez meg lesz oldva. Ezen felül bár mindenhol megnyugtattak, hogy egy hétig sem probléma a csontoknak ha nincs helyre téve, azért úgy tűnik a nem probléma és az otpimális az két igen eltérő eredményt adhat.
Kedden, miután hétfőn már egész nap műtétre vártam, végül megműtöttek. Pénteken már jöhettem is haza. Kifelé gyorsabban megy mint befelé... Eredmény:
Négy hét után a röntgen nem mutatott összeforrási jeleket, ezért paráztatott kicsit a doki. Talán ha nem 6 nap után műtik meg a gyógyulás jobb lett volna? És hogy miért van akkora hézag a csontok között, nem szakértő szemmel igazán ezt sem értem.
Aztán 8 hét után már látható volt a csont összeforrás a felvételeken, úgyhogy végre zöld jelzést kaptam.
Szóval eltelt talán 8 hét is mikor elkezdhettem kint rendszeresen futni illetve bringázni.Amit nagyon hiányoltam az a nyílt vízi úszás amire a nyár folyamán átálltam és heti két-három alkalommal a reggeli rutinommá vállt. Olyan jó kint a természetben úszni, ez egy tájvédelmi területen fekvő bányató. Ídén amint az ídőjárás engedi, visszatérek.
A vállam jó mozog stb. Másfél év múlva kiveszik a fémlapot és remélem egy életre három kulcscsonttőrés elégnek bizonyul.