Stoneman Dolomiti Road - versenybringával a dolomitokban

Ciao a tutti!

Ha már az osztrák alpokba vezetett az utam,  megtoldottam egy extra karikával a Dolomitokba is. Drei Zinnen, a misztikus hegyormokat végre élőben is megcsodálhatom!

Stoneman Dolomiti Road, Gold verzió (1 nap alatt), verseny bringával 193 km, 5000 méter szint, 5 alpesi átkelővel.

Megérkeztem az olaszországi Sesto-ba, 1300 méteren fekszik és itt van a Stoneman egyik start pontja. 

A hotel mögött már fölém tornyosult a várva várt  "Hármas-hegyorom" vonulata. Mamma Mia! Ez nagy buli lesz!😍

Sesto és a Drei Zinnen

 

Bár a szervező azt tanácsolta, a lehető legkorábban induljak a várható autós,motoros forgalom miatt, 

8-kor indultam el, nem akartam hajnalban kelni. Volt ídőm a teljesítésre, a forgalom miatt úgyis csak egy töredéke lett volna jobb, ha egyáltalán.

 

Első 40 km easy rolling, laza túrázás Cortina d'Ampezzo-ba. Innen lendült be a buli. Két átkelő, Passo Falzerego majd vissza a Passo Giau-n át megint Ampezzoba.

Passo Falzerego elején felismertem az útat, ahol már sok sok évvel korábban a barátaimmal motorokkal jártunk.

2007

2024

 

Az átkelőkön Stoneman pecsételő van elhelyezve, igazolni a teljesítést. Alternatívaként fotó a pecsételőről is megfelelt.

 

Az első két hágón minden simán ment, kontrollált mászás, élvezetes lejtőzés. Passo Giau-n rengeteg motoros volt, alíg találtam meg a pecsételőt fent a parkolóban. Felfelé fotósok is lőttek a motorosokra és az arra tévedő bringásokra. 

Tutto fantastico 👌

Leérve Ampezzo-ba kezdtem érezni, hogy ez nem lesz séta galopp, miután a völgyben megcsapott a fülledt nyári meleg.

 

Innen tovább indulva ráadásul azt hittem, hogy ez már direkt a Drei Zinnen-hez vezet fel. Fenéket, ez csak egy köztes kis bukkanónak számító összekötő szakasz volt és a  neheze még csak ezután kezdődött.

 

Ez fejben sem segített.

Cortina d'Ampezzo... és a fotó ídőzítés 😅

 

De eljutottam a várva várt elágazásig és kezdődhetett a mászás a Drei Zinnen-en levő Auronzo menedékházhoz. Feldolgoztam magam a Misarina tóhoz, ez egy köztes fennsíkon terül el, elképesztő kulissza fogadott. Lefelé irányban jövet volt igazán lenyűgöző. A tó a szállóval és mögötte a völgy másik oldalén felemelkedő hegy vonulat. Ezt fotón nehéz visszaadni, monumentális volt.

Két hegyorom a háromból

 

Lago di Misarina, a másik irányból

 

Persze a megfelelőnek érzett frissítés ellenére is eléheztem a legmeredekebb, legmagasabban fekvő  útszakaszon. Előttem tornyosult a "Három Hegyorom" én meg csak álltam az út szélén és nem tudtam, hogyan küzdöm le a hátra levő pár kilómétert a menedékházig. Évek óta a Drei Zinnen-hez terveztem eljutni, erre pont a cél előtt sikerül így elkészíteni magam. Bár az átlag emelkedés sem volt gyenge,  12-13 fokos, a rámpák simán elmentek 18-20 fok felé is.

 

Kis pihenés útán csak felszenvedtem magam és szerencsére a fogadóház profi volt, tömeg turizmusra méretezve 😂, kiszolgáló restivel, benne minden finomsággal. Egy kényelmes, pihenős ebéd, egy finom kávé után a következő egy órában élvezetes lejtőzés várt rám. 😉

Rifugio Auronzo menedékház

önkiszolgáló étteremmel

Innen indulhatott volna egy gyalog túra

 

2300 méterről leereszkedtem 850-re Auronzo di Cadore-ba, ahonnan az utolsó előtti, ám az utolsó komolyabb hágó várt rám. Passo San Antonio. Újra jobban éreztem magam, az utolsó gélt azért még benyomtam és nekivágtam a hágónak. Átlag 10 fokos emelkedés, fordítóról fordítóra, a rinyagépet a fejemben kikapcsolva, monoton abszolváltam a hegyet. 

 

Innen, bár még egy hágó és némi táv is volt még hátra, tudtam, hogy bizony ez zsebben van! 5000 méter szint egy tekerésen!? Abszólút csúcs számomra. Az utolsó hágó átlag emelkedése 5 százalék, ami nem jelenthetett problémát fáradtan sem. Ráadásul közeledve a célhoz a fáradtságot egyre jobban felváltotta az endorfin. 😀

 

Drei Zinnen, "hátulról"

az utolsó hágón

Yesss!!😂

Visszaérve a célba, kedvesen fogadott a Stoneman Dolomiti szervezője, kérdezte, hogy, 

-Na, milyen volt a forgalom?

-A forgalom? Budapesten nőttem fel és Berlinben élek! Ahhoz viszonyítva ez kutya füle sem volt! 😂

De tényleg nem tapasztaltam sem bunkózást sem akaratlan veszélyeztetést. Teljesen ok volt. Én július elején, 2 héttel a csúcs szezon kezdete előtt voltam ott, talán emiatt is volt még bringával elviselhetőbb.

Stoneman Dolomiti Road, Gold!

 

Nagy szerencsém volt az ídőjárással. Pénteken érkeztem, szombaton teljesítettem a távot és vasárnap már esős ídőben indultam tovább Ausztriába. Egy héttel később a Salzkammergut Trophy MTB maraton várt rám 120 kilóméterrel és 3700 méter szinttel. 👋

Strava activity: https://www.strava.com/activities/11823057203

Stoneman honlap:  https://www.stoneman.it/