Stoneman Dolomiti Road - versenybringával a dolomitokban

Ciao a tutti!

Ha már az osztrák alpokba vezetett az utam,  megtoldottam egy extra karikával a Dolomitokba is. Drei Zinnen, a misztikus hegyormokat végre élőben is megcsodálhatom!

Stoneman Dolomiti Road, Gold verzió (1 nap alatt), verseny bringával 193 km, 5000 méter szint, 5 alpesi átkelővel.

Megérkeztem az olaszországi Sesto-ba, 1300 méteren fekszik és itt van a Stoneman egyik start pontja. 

A hotel mögött már fölém tornyosult a várva várt  "Hármas-hegyorom" vonulata. Mamma Mia! Ez nagy buli lesz!😍

Sesto és a Drei Zinnen

 

Bár a szervező azt tanácsolta, a lehető legkorábban induljak a várható autós,motoros forgalom miatt, 

8-kor indultam el, nem akartam hajnalban kelni. Volt ídőm a teljesítésre, a forgalom miatt úgyis csak egy töredéke lett volna jobb, ha egyáltalán.

 

Első 40 km easy rolling, laza túrázás Cortina d'Ampezzo-ba. Innen lendült be a buli. Két átkelő, Passo Falzerego majd vissza a Passo Giau-n át megint Ampezzoba.

Passo Falzerego elején felismertem az útat, ahol már sok sok évvel korábban a barátaimmal motorokkal jártunk.

2007

2024

 

Az átkelőkön Stoneman pecsételő van elhelyezve, igazolni a teljesítést. Alternatívaként fotó a pecsételőről is megfelelt.

 

Az első két hágón minden simán ment, kontrollált mászás, élvezetes lejtőzés. Passo Giau-n rengeteg motoros volt, alíg találtam meg a pecsételőt fent a parkolóban. Felfelé fotósok is lőttek a motorosokra és az arra tévedő bringásokra. 

Tutto fantastico 👌

Leérve Ampezzo-ba kezdtem érezni, hogy ez nem lesz séta galopp, miután a völgyben megcsapott a fülledt nyári meleg.

 

Innen tovább indulva ráadásul azt hittem, hogy ez már direkt a Drei Zinnen-hez vezet fel. Fenéket, ez csak egy köztes kis bukkanónak számító összekötő szakasz volt és a  neheze még csak ezután kezdődött.

 

Ez fejben sem segített.

Cortina d'Ampezzo... és a fotó ídőzítés 😅

 

De eljutottam a várva várt elágazásig és kezdődhetett a mászás a Drei Zinnen-en levő Auronzo menedékházhoz. Feldolgoztam magam a Misarina tóhoz, ez egy köztes fennsíkon terül el, elképesztő kulissza fogadott. Lefelé irányban jövet volt igazán lenyűgöző. A tó a szállóval és mögötte a völgy másik oldalén felemelkedő hegy vonulat. Ezt fotón nehéz visszaadni, monumentális volt.

Két hegyorom a háromból

 

Lago di Misarina, a másik irányból

 

Persze a megfelelőnek érzett frissítés ellenére is eléheztem a legmeredekebb, legmagasabban fekvő  útszakaszon. Előttem tornyosult a "Három Hegyorom" én meg csak álltam az út szélén és nem tudtam, hogyan küzdöm le a hátra levő pár kilómétert a menedékházig. Évek óta a Drei Zinnen-hez terveztem eljutni, erre pont a cél előtt sikerül így elkészíteni magam. Bár az átlag emelkedés sem volt gyenge,  12-13 fokos, a rámpák simán elmentek 18-20 fok felé is.

 

Kis pihenés útán csak felszenvedtem magam és szerencsére a fogadóház profi volt, tömeg turizmusra méretezve 😂, kiszolgáló restivel, benne minden finomsággal. Egy kényelmes, pihenős ebéd, egy finom kávé után a következő egy órában élvezetes lejtőzés várt rám. 😉

Rifugio Auronzo menedékház

önkiszolgáló étteremmel

Innen indulhatott volna egy gyalog túra

 

2300 méterről leereszkedtem 850-re Auronzo di Cadore-ba, ahonnan az utolsó előtti, ám az utolsó komolyabb hágó várt rám. Passo San Antonio. Újra jobban éreztem magam, az utolsó gélt azért még benyomtam és nekivágtam a hágónak. Átlag 10 fokos emelkedés, fordítóról fordítóra, a rinyagépet a fejemben kikapcsolva, monoton abszolváltam a hegyet. 

 

Innen, bár még egy hágó és némi táv is volt még hátra, tudtam, hogy bizony ez zsebben van! 5000 méter szint egy tekerésen!? Abszólút csúcs számomra. Az utolsó hágó átlag emelkedése 5 százalék, ami nem jelenthetett problémát fáradtan sem. Ráadásul közeledve a célhoz a fáradtságot egyre jobban felváltotta az endorfin. 😀

 

Drei Zinnen, "hátulról"

az utolsó hágón

Yesss!!😂

Visszaérve a célba, kedvesen fogadott a Stoneman Dolomiti szervezője, kérdezte, hogy, 

-Na, milyen volt a forgalom?

-A forgalom? Budapesten nőttem fel és Berlinben élek! Ahhoz viszonyítva ez kutya füle sem volt! 😂

De tényleg nem tapasztaltam sem bunkózást sem akaratlan veszélyeztetést. Teljesen ok volt. Én július elején, 2 héttel a csúcs szezon kezdete előtt voltam ott, talán emiatt is volt még bringával elviselhetőbb.

Stoneman Dolomiti Road, Gold!

 

Nagy szerencsém volt az ídőjárással. Pénteken érkeztem, szombaton teljesítettem a távot és vasárnap már esős ídőben indultam tovább Ausztriába. Egy héttel később a Salzkammergut Trophy MTB maraton várt rám 120 kilóméterrel és 3700 méter szinttel. 👋

Strava activity: https://www.strava.com/activities/11823057203

Stoneman honlap:  https://www.stoneman.it/

Üdv az Erz Hegységből

Itt van az ősz, itt van újra. De mint tudjuk, nincs rossz ídő, csak rossz ruházat, bringásból meg nekem úgy a legjobb van... (az évek :)), ezért boldogan vettem az irányt az Erz hegység felé, hogy négy napig semmivel ne kelljen foglalkoznom csak a bringázással. :)

Két éve szálltam meg Holzhauban egy éjszakára az Erzben, akkor olvastam a Blockline nevű biciklis túra útvonalról. Részletek a blocklineról itt: https://blockline.bike/

A CX bringámat hoztam el a túrára, tókéletes volt a terepre. A monti ide szerintem felesleges de ti is látni fogjátok.

 

Canondale Supersix Evo CX

 A Goprót feldobtam a bicajra és minden nap összdobtam egy rövid kis ízelítőt a túráról. A hegység, az útak, falvak, a tipikus erzi házak. Nagyon tetszett. A túra is nagyon jól sikerült. Végül csak egy nap kapott el eső. Egy biztos, ahogy Svarzi mondaná, I'll be back! (az erzbe bringázni) :)

 

    

 

 

 

Singltrek pod Smrkem

Natúr monti trail pályák Csehország északnyugati csücskében. 300 km Berlintől, elérhető közelség akár egy hétvégi kiruccanásra is!

Finom cseh ételek, sörök, szállások jó áron, szuper monti pályák, mi kell még? 

Június elején már másodjára voltam ebben az évben ott tekerni, ezúttal Norbival, így kiprobálhatta terepen az új montiját. Tavaly ha jól számolom 4 hétvégén voltam lent. :)

Egy éve én is beújítottam egy fully-ra. Első kézből használtan vettem újszerű állapotban.

Cannondale Scalpel Si SE 1

 

 A trail központ mellett további vendéglők, túrista házak közelében haladnak a pályák, ki van ügyesen találva. :)

 

Singltrek pod Smrkem

A pályák a cseh-lengyel határ mentén, minkét országon át vezetnek. Nagyon király. Tavaly egyik alkalomal a lengyel oldalon szálltam meg, épp ahol találok valami jót.

Stog Izerski hegyen a lengyel oldalon

Singltrek pod Smrkem egy nagyon klassz hely, nagyon szeretem, ha erre jártok mindenképp próbáljátok ki! A hegyeken is van lehetőség mndenfelé tekerni, nem csak a trailekben merülnek ki a lehetőségek.

Ízelítőnek néhány videó a pálya szakaszairól!

 

 

Kyzr slx aeró kerekek

Nagyon tuti kerékszett a Zipp 808 - Zipp 900 szingós kombóm. Gyors, nagyon könnyű,oldalszélben is nyugis. A konstrukció kiváló.

De a szingós, ragasztott gumis megoldás egyre inkább paráztatott, nehogy versenyen defektet kapjak és ezzel a ragasztott gumival kelljen vacakolnom. Ezt a felnit szerelni... Mire a ragsztott gumi lejön, pótgumi fel,  reménykedni hogy a célig fent marad, brrr.

Szerencsére a tubeless technológia az aeró kerekeknél átveszi a terepet, így még 19 nyarán úgy döntöttem, amíg még érnek vmit a Zipp kerekek eladom és váltok tubelessre.  

Sikerült is, úgyhogy maradtam aeró kerekek nélkül. 

Már ekkor is hallottam a KYZR márkáról, ami mögött egy berlini srác cége áll. Kínai gyártás német összeszerelés. A mínőség teljesen jó, teszteken is jókat írtak róla,lényeges olcsóbb az elterjedt márkáknál, így 20 tavaszán úgy döntöttem, hogy megtámogatom a helyi céget :) és veszek egy aeró karbon tubeless kerék szettet. A honlapjukon a cseten érdeklődtem, személyesen a tulaj srác "fogadott" meg is állapodtunk. Pár nappal később el is hozhattam a szajrét.

A KYZR Elite SLX 60/88 kombóra esett a választásom. Szerettem volna triatlon verseny útán írni róla, de ennek a Koronavírus  járvány szépen keresztbe tett.

Egy rövid ídőfutamon mentem vele plusz itt párszor kivittem egy karikára. Teljesen szuper. Nem tudok semmi negatívumot mondani róla. Merev, stabil, könnyű, a tajwani agy is szépen forog. Oldalszélben nagyon szuper. Nem rángat, nem ideges. 

A következő "biztos" versenyem a Challenge Roth lesz 2022-ben. Addig viszont nem akartam várni, hogy írjak róla...

Alább egy pár fotó a szajréról.

Ha több infőt szeretnél, itt: https://kyzr.de/laufraeder/

Kulcscsont, naná

Visszatértem Ausztriából és tekertem tovább. Triatlon és futó verseny továbbra is sehol. Berlini arcok kitaláltak egy alternatív megoldást vesenyzésre. Szerveztek egy spéci bringaversenyt ide Berlinbe, ráadásul a legmagasabb hegyére, ami történeteen az én edző hegyem. Arkengerge-t már olvashattátok korábbi bejegyzésekben.

KOM Berlin, 6 óra alatt a legtöbb kör és a legtöbb megmászott szintméter nyer. A versenyt szeptember utolsó hétvégéjére írták ki. A verseny hetében szerdán este kimentem egy kis intervallozásra a montival. 

Igaz, hogy volt a történetben kesztyűre ragadt bogáncs amit nagyokosan menet közben akartam lerázni, a lényeg mégis az, hogy miután karcolás nélkül megjártam Ausztria legnagyobb trail parkját tapasztalatlan montisként, itthon, sima, tök egyenes, széles murvás úton 30 feletti tempónál úgy eldobtam magam, hogy (ezúttal a jobb) kulcscsontom megint jól eltörtem.

Ahogy az ütés érte a vállamat már tudtam,hogy nagy a gond, ...megint. Fel a bicajra és haza evickéltem egy kézzel. Itthon a tükörben is láttam, hogy nagy a baj... 

Ide a közeli kórházba mentem, mert a legutóbbi kulcscsonttörésemnél jól mentek a dolgok.

Talán a korona vírus miatti kissebb műtőkapacitás, vagy csak simán rossz ídőpontot választottam egy csonttöréshez, de amikor az ambulens dokinő mondta, hogy ezt bizony műteni kell és talán pénteken (2 nap múlva)  meg tudnak múteni, éreztem némi kételyt a hangjában. Másnap vissza már a baleseti osztályra, korona teszt stb. Itt a doki már úgy fogadott, hogy ezen a héten műtét esélytelen.

Sport révén van ismeretség az "UKB"-n Berlini Baleseti Kórházban,  így keltett némi hamis optimizmust miután beszéltem a doki ismerőssel, hogy esetleg ott jobb esélyeim vannak, ám ott is olyan rossz volt a helyzet, hogy egy ilyen "apró horzsolással" szintén csak jővő héten kerülhettem volna sorra. Így maradt az A terv az a kórház legalább közel van nem bonyólítjuk túl.

Meg kell mondjam, nagyon bizonytalan érzés amikor otthon vagy egy törött csonttal és napokig várnod kell a műtétre. Hogy ott van egy defekt a testedben és konkrétan nem lehetsz biztos benne, hogy ez meg lesz oldva. Ezen felül bár mindenhol megnyugtattak, hogy egy hétig sem probléma a csontoknak ha nincs helyre téve, azért úgy tűnik a nem probléma és az otpimális az két igen eltérő eredményt adhat.

 Kedden, miután hétfőn már egész nap műtétre vártam, végül megműtöttek. Pénteken már jöhettem is haza. Kifelé gyorsabban megy mint befelé... Eredmény:

 

Négy hét után a röntgen nem mutatott összeforrási jeleket, ezért paráztatott kicsit a doki. Talán ha nem 6 nap után műtik meg a gyógyulás jobb lett volna? És hogy miért van akkora hézag a csontok között, nem szakértő szemmel igazán ezt sem értem.

Aztán 8 hét után már látható volt a csont összeforrás a felvételeken, úgyhogy végre zöld jelzést kaptam. 

Szóval eltelt talán 8 hét is mikor elkezdhettem kint rendszeresen futni illetve bringázni.Amit nagyon hiányoltam az a nyílt vízi úszás amire a nyár folyamán átálltam és heti két-három alkalommal a reggeli rutinommá vállt. Olyan jó kint a természetben úszni, ez egy tájvédelmi területen fekvő bányató. Ídén amint az ídőjárás engedi, visszatérek. 

A vállam jó mozog stb. Másfél év múlva kiveszik a fémlapot és remélem egy életre három kulcscsonttőrés elégnek bizonyul.

Mountainbike túrázás Saalbach-Hinterglemmben

Ídén mindegyik versenyt törölték, ahol terveztem indulni. Az utoló remény a World Games Of Mountain Biking volt, és nyár elején, közepén még én is optimista voltam, hogy ez összejöhet, nagyon visszaszorult a vírus. Ám ahogy augusztusban megint felgyorsult a vírus terjedése, végül ezt a versenyt is kénytelenek voltak lemondani a szervezők.

Viszont tavaly annyira megtetszett ez a környék a bike trailekkel, a leogangi bike parkkal, hogy úgy döntöttem, ide vissza megyek megint bringázni.

Érdekes módon nem dúskált a környék szállás ajánlatokban. Arra számítottam, hogy a jelenlegi helyzetben bőven lesz kínálat. De például a panzió ahol tavaly szálltam meg, egyáltalán nem fogadott vendégeket. Egy ídős házaspár vitte a panziót, talán nem vállalják a rizikót.

Gyuszi is jött volna Magyarországról mint tavaly,  ám a szeptemberi határ lezárás ezt meghiúsította. :(

Végül találtam egy bomba jó szállást. Berghotel Seidl-Alm. Fent fekszik 1800 méter magasan a hegy tetején Saalbach és Leogang között. Árban az egyik legkedvezőbb ajánlat volt, ráadásul all inklusive. Így nem kellett kajáról gondoskodnom. Perfekt!! https://seidl-alm.com/en/home_en/ 

Egy privát út vezet fel a hotelhez. Egy sorompó fogadott, de telefon és már nyitották is. :)

 Egy ilyen hotelben azért kicsit speciálisabb az ügymenet, recepción csak korlátozott ídőpontokban van kiszolgálás, így miután felértem, várnom kellett "nyitásig". Addig körbe tekertem a közeli csúcsokat. Innen ez már csak pár száz méteres szint különbségeket jelentett. :)

Grosen Asitz, 1914 méter

Átvettem a szobámat, megvacsoráztam, ez a nap az utazással tökéletesen alakult. A full inklusive ellátást itt úgy kell érteni, hogy üdítő italok, kávé, tea egész nap, kaja reggeli, ebéd, vacsora. A legjobb, hogy az ebédet lehetett kérni túra csomagként. Így nézett ki egy "Lunch paket". Este 7től 9ig helyi sör ingyenesen.

a "lunch paket"

Az első teljsen napon Leogang felé vettem az irányt és egyik trailről a másikra jutva leértem az ismerős városkába. Onnan a tavaly már bejárt útvonalon másztam vissza a szálláshoz. Elég is volt ez a túra egy napra. Főleg, hogy van egy kimondott "Wurzeltrail" nevű gyökerekkel teli szakasz ami nagyon nehéz technikás terep volt. Van hova fejlődni montin az biztos.

Itt egy kis videós összefoglaló a napról. A megosztott videók a táj és a pályák jellegét hivatott bemutatni biztonságos(nak érzett) tempóban.

A következő napra terveztem a fő túrámat. Feltekerni a  Schattbergre 2100 méter magasra, onnan Európa egyik legszebb panorámatrailjén legurulni Hinterglemmbe, onnan pedig visszamászni a szálláshoz 1800 méterre. Az első lejtmenet máris két kék trailen vezetett lefelé.

Panorama-trail:

 

Majd a Monti-trail:

 

Feltekertem a Schattbergre.

 Majd jöhetett a várva várt Hacklberg-trail 

első rész:

második rész:

harmadik rész: (Buchegg-trail)

Visszaérve egy jég ideg kólával kiültem a hotel előtti pázsitra és csak élveztem a táj látványát az eseménydús nap emlékeivel.

 

Esténként felsétáltam valamelyik csúcsra a szállás mellett és megnéztem a naplementét.

 

Na és persze hallgattam a helyi dallamokat. A Grosser Asitz tetején... :D

Gyorsan elrepült ez a pár nap, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Biztos, hogy jővőre is visszatérek!

Az évenkénti hosszú karikám

   Szeretek strandolni, úgyhogy nem volt mese, amint összeálltak a csillagok szeptember közepén (családom Rostockban, szuper ídőjárás) máris bicajra pattantam. Így végre tekerhettem is egy kiadósat a barkács aeróadommal. 

Terveztem egy új útvonalat, amivel 240 helyet csak 235 km a táv. 😂  (Blogbejegyzés 2015-ből: Bicajjal a strandra) Cserébe bevitt olyan susnyásba, hihetetlen. Igaz, szigorúan nézve teljesítette a tervezési kritériumot, hogy paved roads only. Ez egy érzésre körülbelül 1800-ban lerakott macskakőves utat jelentett a semmi közepén szántóföldek között, amit még a traktorok is elkerültek... Visszafordulni és kerülni nem volt kedvem, szerencsére kijutottam innen pár kilóméter után.

A bringa jól ment és kényelmes is.  Egy problémám szokott ezen a bicajon lenni, hogy 1 óra tekerés után elzsibbad a jobb tenyerem. Vagy ott nyomok el egy ideget vagy egy eret, de az is lehet, hogy az ülés pozíció miatt a hátam, vállamnál van a probléma kiinduló pontja. Ám érdekes módon ezen a napon megkímélt a kéz zsibbadás, aminek természetesen nagyon örültem.

Ez az új útvonal a Meklenburgische Seeplatten keresztül (az a sok tó között a lenti térképen) nagyon szép volt. Igaz, így betévedtem még elég kellemetlen homokos földutakra is a verseny bringával, ám ez nem zavart igazán, megoldható volt.

Úgy 100 km megtétele után letört az ülésre hátul rögzített dupla kulacstartó. Fasza... a kettő kulacsból egyik még tele volt. Kénytelen voltam a kulacsokat a bringapólóm hátsó zsebeibe tenni. A tartó meg ment az árokba...

180 km után már törzshelyem van ahol meg állok egy rövid technikai szünetre, hogy erőt gyüjtsek az utolsó etapra.

IM táv done

Ketyegtek tovább a kilóméterek és ezúttal megúsztam eléhezés nélkül. Jobban odafigyeltem a folyadék és energia bevitelre. Azért Rostockba érve már toltam előre az SMS-t, hogy a strandon szükségem lesz egy jéghideg cukorral teli kólára. 😋😁
 

job done

kóla done

Északabbra már csak hajózni lehet

Szerencsésen leértem és még a kólás álmaim is teljesültek. Kellhet több egy napra?