2023. november 1., szerda

Üdv az Erz Hegységből

Itt van az ősz, itt van újra. De mint tudjuk, nincs rossz ídő, csak rossz ruházat, bringásból meg nekem úgy a legjobb van... (az évek :)), ezért boldogan vettem az irányt az Erz hegység felé, hogy négy napig semmivel ne kelljen foglalkoznom csak a bringázással. :)

Két éve szálltam meg Holzhauban egy éjszakára az Erzben, akkor olvastam a Blockline nevű biciklis túra útvonalról. Részletek a blocklineról itt: https://blockline.bike/

A CX bringámat hoztam el a túrára, tókéletes volt a terepre. A monti ide szerintem felesleges de ti is látni fogjátok.

 

Canondale Supersix Evo CX


 A Goprót feldobtam a bicajra és minden nap összdobtam egy rövid kis ízelítőt a túráról. A hegység, az útak, falvak, a tipikus erzi házak. Nagyon tetszett. A túra is nagyon jól sikerült. Végül csak egy nap kapott el eső. Egy biztos, ahogy Svarzi mondaná, I'll be back! (az erzbe bringázni) :)

 


    



 


 

 

2023. június 19., hétfő

Singltrek pod Smrkem

Natúr monti trail pályák Csehország északnyugati csücskében. 300 km Berlintől, elérhető közelség akár egy hétvégi kiruccanásra is!

Finom cseh ételek, sörök, szállások jó áron, szuper monti pályák, mi kell még? 

Június elején már másodjára voltam ebben az évben ott tekerni, ezúttal Norbival, így kiprobálhatta terepen az új montiját. Tavaly ha jól számolom 4 hétvégén voltam lent. :)

Egy éve én is beújítottam egy fully-ra. Első kézből használtan vettem újszerű állapotban.

Cannondale Scalpel Si SE 1

 

 A trail központ mellett további vendéglők, túrista házak közelében haladnak a pályák, ki van ügyesen találva. :)

 

Singltrek pod Smrkem

A pályák a cseh-lengyel határ mentén, minkét országon át vezetnek. Nagyon király. Tavaly egyik alkalomal a lengyel oldalon szálltam meg, épp ahol találok valami jót.


Stog Izerski hegyen a lengyel oldalon

Singltrek pod Smrkem egy nagyon klassz hely, nagyon szeretem, ha erre jártok mindenképp próbáljátok ki! A hegyeken is van lehetőség mndenfelé tekerni, nem csak a trailekben merülnek ki a lehetőségek.


Ízelítőnek néhány videó a pálya szakaszairól!

 







 

2021. május 25., kedd

Kyzr slx aeró kerekek

Nagyon tuti kerékszett a Zipp 808 - Zipp 900 szingós kombóm. Gyors, nagyon könnyű,oldalszélben is nyugis. A konstrukció kiváló.

De a szingós, ragasztott gumis megoldás egyre inkább paráztatott, nehogy versenyen defektet kapjak és ezzel a ragasztott gumival kelljen vacakolnom. Ezt a felnit szerelni... Mire a ragsztott gumi lejön, pótgumi fel,  reménykedni hogy a célig fent marad, brrr.

Szerencsére a tubeless technológia az aeró kerekeknél átveszi a terepet, így még 19 nyarán úgy döntöttem, amíg még érnek vmit a Zipp kerekek eladom és váltok tubelessre.  

Sikerült is, úgyhogy maradtam aeró kerekek nélkül. 

Már ekkor is hallottam a KYZR márkáról, ami mögött egy berlini srác cége áll. Kínai gyártás német összeszerelés. A mínőség teljesen jó, teszteken is jókat írtak róla,lényeges olcsóbb az elterjedt márkáknál, így 20 tavaszán úgy döntöttem, hogy megtámogatom a helyi céget :) és veszek egy aeró karbon tubeless kerék szettet. A honlapjukon a cseten érdeklődtem, személyesen a tulaj srác "fogadott" meg is állapodtunk. Pár nappal később el is hozhattam a szajrét.

A KYZR Elite SLX 60/88 kombóra esett a választásom. Szerettem volna triatlon verseny útán írni róla, de ennek a Koronavírus  járvány szépen keresztbe tett.

Egy rövid ídőfutamon mentem vele plusz itt párszor kivittem egy karikára. Teljesen szuper. Nem tudok semmi negatívumot mondani róla. Merev, stabil, könnyű, a tajwani agy is szépen forog. Oldalszélben nagyon szuper. Nem rángat, nem ideges. 

A következő "biztos" versenyem a Challenge Roth lesz 2022-ben. Addig viszont nem akartam várni, hogy írjak róla...

Alább egy pár fotó a szajréról.










Ha több infőt szeretnél, itt: https://kyzr.de/laufraeder/

2021. március 23., kedd

Kulcscsont, naná

Visszatértem Ausztriából és tekertem tovább. Triatlon és futó verseny továbbra is sehol. Berlini arcok kitaláltak egy alternatív megoldást vesenyzésre. Szerveztek egy spéci bringaversenyt ide Berlinbe, ráadásul a legmagasabb hegyére, ami történeteen az én edző hegyem. Arkengerge-t már olvashattátok korábbi bejegyzésekben.

KOM Berlin, 6 óra alatt a legtöbb kör és a legtöbb megmászott szintméter nyer. A versenyt szeptember utolsó hétvégéjére írták ki. A verseny hetében szerdán este kimentem egy kis intervallozásra a montival. 

Igaz, hogy volt a történetben kesztyűre ragadt bogáncs amit nagyokosan menet közben akartam lerázni, a lényeg mégis az, hogy miután karcolás nélkül megjártam Ausztria legnagyobb trail parkját tapasztalatlan montisként, itthon, sima, tök egyenes, széles murvás úton 30 feletti tempónál úgy eldobtam magam, hogy (ezúttal a jobb) kulcscsontom megint jól eltörtem.

Ahogy az ütés érte a vállamat már tudtam,hogy nagy a gond, ...megint. Fel a bicajra és haza evickéltem egy kézzel. Itthon a tükörben is láttam, hogy nagy a baj... 

Ide a közeli kórházba mentem, mert a legutóbbi kulcscsonttörésemnél jól mentek a dolgok.

Talán a korona vírus miatti kissebb műtőkapacitás, vagy csak simán rossz ídőpontot választottam egy csonttöréshez, de amikor az ambulens dokinő mondta, hogy ezt bizony műteni kell és talán pénteken (2 nap múlva)  meg tudnak múteni, éreztem némi kételyt a hangjában. Másnap vissza már a baleseti osztályra, korona teszt stb. Itt a doki már úgy fogadott, hogy ezen a héten műtét esélytelen.

Sport révén van ismeretség az "UKB"-n Berlini Baleseti Kórházban,  így keltett némi hamis optimizmust miután beszéltem a doki ismerőssel, hogy esetleg ott jobb esélyeim vannak, ám ott is olyan rossz volt a helyzet, hogy egy ilyen "apró horzsolással" szintén csak jővő héten kerülhettem volna sorra. Így maradt az A terv az a kórház legalább közel van nem bonyólítjuk túl.

Meg kell mondjam, nagyon bizonytalan érzés amikor otthon vagy egy törött csonttal és napokig várnod kell a műtétre. Hogy ott van egy defekt a testedben és konkrétan nem lehetsz biztos benne, hogy ez meg lesz oldva. Ezen felül bár mindenhol megnyugtattak, hogy egy hétig sem probléma a csontoknak ha nincs helyre téve, azért úgy tűnik a nem probléma és az otpimális az két igen eltérő eredményt adhat.

 Kedden, miután hétfőn már egész nap műtétre vártam, végül megműtöttek. Pénteken már jöhettem is haza. Kifelé gyorsabban megy mint befelé... Eredmény:

 

Négy hét után a röntgen nem mutatott összeforrási jeleket, ezért paráztatott kicsit a doki. Talán ha nem 6 nap után műtik meg a gyógyulás jobb lett volna? És hogy miért van akkora hézag a csontok között, nem szakértő szemmel igazán ezt sem értem.

Aztán 8 hét után már látható volt a csont összeforrás a felvételeken, úgyhogy végre zöld jelzést kaptam. 

Szóval eltelt talán 8 hét is mikor elkezdhettem kint rendszeresen futni illetve bringázni.Amit nagyon hiányoltam az a nyílt vízi úszás amire a nyár folyamán átálltam és heti két-három alkalommal a reggeli rutinommá vállt. Olyan jó kint a természetben úszni, ez egy tájvédelmi területen fekvő bányató. Ídén amint az ídőjárás engedi, visszatérek. 


A vállam jó mozog stb. Másfél év múlva kiveszik a fémlapot és remélem egy életre három kulcscsonttőrés elégnek bizonyul.

2020. október 5., hétfő

Mountainbike túrázás Saalbach-Hinterglemmben

Ídén mindegyik versenyt törölték, ahol terveztem indulni. Az utoló remény a World Games Of Mountain Biking volt, és nyár elején, közepén még én is optimista voltam, hogy ez összejöhet, nagyon visszaszorult a vírus. Ám ahogy augusztusban megint felgyorsult a vírus terjedése, végül ezt a versenyt is kénytelenek voltak lemondani a szervezők.

Viszont tavaly annyira megtetszett ez a környék a bike trailekkel, a leogangi bike parkkal, hogy úgy döntöttem, ide vissza megyek megint bringázni.

Érdekes módon nem dúskált a környék szállás ajánlatokban. Arra számítottam, hogy a jelenlegi helyzetben bőven lesz kínálat. De például a panzió ahol tavaly szálltam meg, egyáltalán nem fogadott vendégeket. Egy ídős házaspár vitte a panziót, talán nem vállalják a rizikót.

Gyuszi is jött volna Magyarországról mint tavaly,  ám a szeptemberi határ lezárás ezt meghiúsította. :(

Végül találtam egy bomba jó szállást. Berghotel Seidl-Alm. Fent fekszik 1800 méter magasan a hegy tetején Saalbach és Leogang között. Árban az egyik legkedvezőbb ajánlat volt, ráadásul all inklusive. Így nem kellett kajáról gondoskodnom. Perfekt!! https://seidl-alm.com/en/home_en/ 


Egy privát út vezet fel a hotelhez. Egy sorompó fogadott, de telefon és már nyitották is. :)


 Egy ilyen hotelben azért kicsit speciálisabb az ügymenet, recepción csak korlátozott ídőpontokban van kiszolgálás, így miután felértem, várnom kellett "nyitásig". Addig körbe tekertem a közeli csúcsokat. Innen ez már csak pár száz méteres szint különbségeket jelentett. :)

Grosen Asitz, 1914 méter

Átvettem a szobámat, megvacsoráztam, ez a nap az utazással tökéletesen alakult. A full inklusive ellátást itt úgy kell érteni, hogy üdítő italok, kávé, tea egész nap, kaja reggeli, ebéd, vacsora. A legjobb, hogy az ebédet lehetett kérni túra csomagként. Így nézett ki egy "Lunch paket". Este 7től 9ig helyi sör ingyenesen.

a "lunch paket"

Az első teljsen napon Leogang felé vettem az irányt és egyik trailről a másikra jutva leértem az ismerős városkába. Onnan a tavaly már bejárt útvonalon másztam vissza a szálláshoz. Elég is volt ez a túra egy napra. Főleg, hogy van egy kimondott "Wurzeltrail" nevű gyökerekkel teli szakasz ami nagyon nehéz technikás terep volt. Van hova fejlődni montin az biztos.



Itt egy kis videós összefoglaló a napról. A megosztott videók a táj és a pályák jellegét hivatott bemutatni biztonságos(nak érzett) tempóban.


A következő napra terveztem a fő túrámat. Feltekerni a  Schattbergre 2100 méter magasra, onnan Európa egyik legszebb panorámatrailjén legurulni Hinterglemmbe, onnan pedig visszamászni a szálláshoz 1800 méterre. Az első lejtmenet máris két kék trailen vezetett lefelé.

Panorama-trail:


 

Majd a Monti-trail:

 

Feltekertem a Schattbergre.


 Majd jöhetett a várva várt Hacklberg-trail 

első rész:

második rész:


harmadik rész: (Buchegg-trail)



Visszaérve egy jég ideg kólával kiültem a hotel előtti pázsitra és csak élveztem a táj látványát az eseménydús nap emlékeivel.

 

Esténként felsétáltam valamelyik csúcsra a szállás mellett és megnéztem a naplementét.


 





Na és persze hallgattam a helyi dallamokat. A Grosser Asitz tetején... :D



Gyorsan elrepült ez a pár nap, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Biztos, hogy jővőre is visszatérek!

2020. április 23., csütörtök

Az évenkénti hosszú karikám

   Szeretek strandolni, úgyhogy nem volt mese, amint összeálltak a csillagok szeptember közepén (családom Rostockban, szuper ídőjárás) máris bicajra pattantam. Így végre tekerhettem is egy kiadósat a barkács aeróadommal. 

Terveztem egy új útvonalat, amivel 240 helyet csak 235 km a táv. 😂  (Blogbejegyzés 2015-ből: Bicajjal a strandra) Cserébe bevitt olyan susnyásba, hihetetlen. Igaz, szigorúan nézve teljesítette a tervezési kritériumot, hogy paved roads only. Ez egy érzésre körülbelül 1800-ban lerakott macskakőves utat jelentett a semmi közepén szántóföldek között, amit még a traktorok is elkerültek... Visszafordulni és kerülni nem volt kedvem, szerencsére kijutottam innen pár kilóméter után.

A bringa jól ment és kényelmes is.  Egy problémám szokott ezen a bicajon lenni, hogy 1 óra tekerés után elzsibbad a jobb tenyerem. Vagy ott nyomok el egy ideget vagy egy eret, de az is lehet, hogy az ülés pozíció miatt a hátam, vállamnál van a probléma kiinduló pontja. Ám érdekes módon ezen a napon megkímélt a kéz zsibbadás, aminek természetesen nagyon örültem.

Ez az új útvonal a Meklenburgische Seeplatten keresztül (az a sok tó között a lenti térképen) nagyon szép volt. Igaz, így betévedtem még elég kellemetlen homokos földutakra is a verseny bringával, ám ez nem zavart igazán, megoldható volt.

Úgy 100 km megtétele után letört az ülésre hátul rögzített dupla kulacstartó. Fasza... a kettő kulacsból egyik még tele volt. Kénytelen voltam a kulacsokat a bringapólóm hátsó zsebeibe tenni. A tartó meg ment az árokba...

180 km után már törzshelyem van ahol meg állok egy rövid technikai szünetre, hogy erőt gyüjtsek az utolsó etapra.


IM táv done

Ketyegtek tovább a kilóméterek és ezúttal megúsztam eléhezés nélkül. Jobban odafigyeltem a folyadék és energia bevitelre. Azért Rostockba érve már toltam előre az SMS-t, hogy a strandon szükségem lesz egy jéghideg cukorral teli kólára. 😋😁
 

job done
kóla done

Északabbra már csak hajózni lehet
Szerencsésen leértem és még a kólás álmaim is teljesültek. Kellhet több egy napra?


2020. április 1., szerda

Aeroad. Házilag.

Helló,

Remélem jól vagytok van kórság rendesen.

Dajcslandban is itthon dekkol az egész család. Ídőm most sincs sok a munka a család és a sport mellett, de már annyi mindenről szeretnék írni, hogy mostmár előkaptam a lantot.

Tavaly júniusban kezdődött a téma, miután eladtam a Zipp kerékszettemet, nézegettem az apró hírdetéseket, hogy valamit csak kéne szerválni helyettük, ha más nem áthidalóba.

Igazából a ragasztott gumik ideje lejárt, főleg triatlonban és úgy gondoltam, minél később próbálok megválmni tőlük, annál nehezebb lesz.

Tubelessre szeretnék a triatlon bicajon is átállni. Főleg a defektbiztosság miatt. Komoly kerekeket azóta sem vettem, és bár az idei szezon ugrott szinte egészen biztos, hogy DT Swiss ARC 1400 vagy 1100 62mm/80mm es szettet fogok végül venni. 

De vissza 2019 júniusába az apró hírdetésekhez. Egyszercsak felbukkant egy Cannondale Slice ami nekem is van, az én méretemben, 52mm-es Profile design karbon kerekekkel, 2x10 ultegra szettel, egész korrekt áron.

Hirtelen ötlettől vezérelve megvettem az egészet azzal a tervvel, hogz építek belőle egy aeró vázas versenybringát!

Lezsíroztuk a vételt, Berlin és HAmburg között félúton randiztam az eladóval. Első tulaj, számlával, eredeti kiegészítőkkel, plusz egy szépséghibával ami a fotókon nem tűnt fel és explicit nem említett, hogy a váz utólag át lett fényezve feketére... profi fényező csinálta de akkor is hülyeség. Na mindegy, elhoztam...

szajréval hazafelé

 A nyersanyagról pár fotó. Az ülés is megvan hozzá amit a vétel után a tulaj egyből lecserélt szóval az vadi új, Phyzik Arione.



A kormány és környéke elég ütött kopott, karcos. A csavarok a könyöklőnél szét rozsdásodva, összességében egy elég lelakott bicaj volt. Ebben az állapotban TT bicjnak biztosan nem vettem volna meg. Ahogy szedtem szét úgy esett ki még egy két csontváz a szekrényből, de szerencsére komoly probléma a bicajjal semmi nem akadt.

az emberi izzadtság korróziós ereje

innen nem sok használható cucc maradt meg
 Tuti már csak görgőzésre használta tulaj és az izzadtság teljesen elintézte a csavarokat, sőt gyanítom a felső kormánycsapágyat is az intézte el. Cserélnem kellett. Nem volt egyszerű kideríteni a megfelelő típust. Elsőre sikerült is rossz méretet rendelnem egy internetes oldal információi alapján...


Miután az alapvető mechanikai egységeket ellenőriztem, illetve ahol kellett cseréltem, rádobtam egy verseny kormányt ideiglenesen, hogy elkezdhessem egyáltalán hozzávetőlegesen kitalálni, milyen hosszú kormánytartó lesz a megfelelő méret.

A TT vázak rövidebbek egy adott méretben mint a verseny vázak, ezért itt még abban sem voltam biztos, vajon nem e lesz túl kicsi a váz nekem a verseny bringa konfiggal.

A másik bizonytalanság a geometria volt, hogy vajon versenybringaként hogy fog viselkedni ez a váz. Elég érzékeny lesz e, jól reagál majd az irányváltási impulzusokra, vagy esetleg nagyon érzéketlen lesz.  Plusz a merevség. A TT vázak alapból merevebbek mint a verseny váz.

Ezekre a kérdésekre csak az első gurulás után fogok választ kapni, miután  minden alkatrész a helyére kerül. Így anyagi vonzata is volt a kérdésnek. Vajon nem e kidobott pénz az egész amit ráköltök.

Szóval ezért is próbáltam kisérletezni egy ideiglenes kormánnyal.

fent Vtec VRC, középen a Cannondale slice 100-as kormánytartóval alúl a lábaim :)
A nagy tervem az volt, hogy bepróbálkozom egy kínai integrált aeró kormánnyal. Rizikós kicsit, de több száz euróért (márkás kormány) semmiképp nem akartam lutrizni.
Gondoltam megrendelem, megfogom, kipróbálom és ha nem kelt jó benyomást a dolog akkor inkább ezt a bukást bevállalom. Szóval 80  euróért vettem amazonról egy Toseek márkájú integrált aeró karbon kormányt, vagyis kormánytartó és kormány egyben. Ha jól emlékszem 240 gramm körül van a súlya.
A mínőség, amennyire meg tudtam ítélni rendben volt. Jó megmunkálás, kézzel tiszta erőből próbáltam hajlítgatni meg sem nyekkent. Ez egy kínai márkájú kormány, nem pedig egy márkás kormány kínai hamisítványa.  Ez a mínőség tekintetében nagy különbség lehet.  És ha amazonon megy akkor gondoltam egy bizonyos mínőséget meg kell ütnie. Röviden csak annyit, bevált.
A leghosszabb 120 mm-es verziót, 40 cm szélességgel rendeltem.




A legnagyobb kiadás a kiegészítőket tekintve nem is ez volt, hanem a 2x10-es Shimano Ultegra fék-váltókar szett. Ezek után kezdődhetett fék és váltó bovdenezés. Ekkor már bőven augusztus volt, eltartott majdnem egy hónapig mire ide ért a kormány.

Kicsit tartottam a bovdenek befűzésétől a kormány belsejébe, de ment könnyedén, gond nélkül.




Miután minden a helyére került és be lett állítva, egy teljesen feltűnés mentes tűz piros kormányszalaggal megdizájnoltam a témát.


A végeredmény.


Hogy milyen vele menni? Kur - va - jó ! :D  Ez a geometria nagyon szuper versenybicaj konfigban is. Nagyon jó, stabil, mégis nagyon jól kontollálható, jól reagál minden irányítási impulzusra. Minden várakozásomat felűl múlta az eredmény. Nem számítottam rá, hogy ennyire jól fog működni a dolog. 2019 hátralévő részében országúton csak ezzel, vagy a TT bicajjal mentem. A Votec ledegradálódott hegyi bringának. Abból itt Berlinben meg nem sok van...

Menetkészen a súlya (kulacstartó és pedálokkal) meg a nem éppen könnyű kerekekkel (1800gramm) mindössze 8 kg!

Egy kicsit modernebben, kicsit dizájnosabban 2x11-es váltóval egy Canyon Aeroad sokkal többe került volna használtam is.

Cannondale Slice tesók :)