Schorfheide-triathlon, a határok újra értelmezése

   Minden gyanútlanul indult. Remek nyári ídő és gyönyörű táj fogadott minket a Wolletzsee (tó) strandján, a verseny központjában. Elkisértek a lányok is, tudtam, hogy a strandon jól fogják érezni magukat amíg én a dombok között gyilkolom magam.

itt még mosolyogsz...

   Átvettem a rajtcsomagomat, rajtszám: 1 - József! Hoppá, na ki a fasza gyerek? Jaaa, hogy ABC sorrend, ááá :-)) Előkészítettem a váltózónában a cuccaim, megjött Chris is a Wasserratten egyesületből, akit szintén sikerült rábeszelnem az indulásra.  Beöltöztünk a neóba és vártuk a rajtot. Csúszott negyed órát, mert összedőlt az egyik sor bicikli állvány! A tűző napon neoprénben várakozni viszont nem igazán optimális. :)

Az úszás:

   Végre elstartoltunk, ám az úszás első 400 métere elég katasztrófálisra sikerült. A hideg vízben az orrom bedugult és sehogy nem találtam a ritmust a jó levegővételhez. A rajt utáni tülekedés is extra levegőt kivánt amit nem tudtam utánpótolni. Így háromszor váltanom kellett 1-1 csapás mellre, hogy egy kis extra levegőhöz jussak. Lassan aztán sikerült rendezni magam és a második 750 méteres úszókör már jobban sikerült. 27:39-es ídővel értem el a váltózónát.

hát ez nedves...még a szám is tátva maradt

A bringázás:

   Neo le, zokni, cipő, sisak, rajtszám, nem tűnt hosszú ídőnek és már indultam is a bringakörre. Illetve körökre! 6 kört kellett teljesíteni, 725 méter szinttel, a frisítőpont a bicikli és a futópályát is érintette, így minden körben volt lehetőség frissíteni. Úgy döntöttem nem viszek magammal kulacsot a bringapályára. Minden körben frissítek és kész.
   De a pálya! Ez maga volt a pokol! Fel, le, fel, le! Megállás nélkül, pihenni szinte semmi ídő nem volt a rövid ideig tartó lejtőkön. És ugye ott sem tangázni akartam. Nyomtam mindenhol. A melegben a legkisebb áttetelen való vánszorgáson a meredek emelkedőkön felfelé a pulzus ugye az égbe kúszott és a lépésben haladás miatt ráadásul a menetszél sem hűtött, kegyetlen volt. A második körben járva komolyan nem tudtam elképzelni, hogy fogok ezeken az emelkedőkön még négyszer feljutni. Ez a logból kiemelt kép talán segít elképzelni a terep nehézségét:

túl rövid ideig lehetett lefelé döngetni

    Ezt még megdobta a tűző nap is a szántások szélén, ahol a pálya egy-egy szakasza vezetett. Hogy ne csak panaszkodjak, lefelé csapatni király volt! De kellett is hozzá vér a pucában a fák között! Na ott senki nem is ért utol. Vagy lemaradt aki a felfelé szakaszokon rámjött, vagy én értem lefelé utol az elöttem haladót. Tudtam, hogy a lejtők az egyetlen esélyem a szintes tréningek hiányából adódó hátrányomat legalább részben ellensúlyozni

   Szorgalmasan ittam minden körben, igaz csak egy pohár folyadékot elkapva a segítőktől. Víz, izó, kóla, víz, izó, majd a hatodik körben fordultam be a váltózónába.

egyik körben már messziről kiáltottam, kóóólát! :)

   2 óra és 11 perc kellett a 41 km-es krossz terep teljesítéséhez! A duplája egy normál rövidtávú triatlon bringás ídőnek, kegyetlenül nehéz volt. Nagy megkönnyebbülés volt magam mögött tudni a bringázást. A váltózónában cipő, sisak le, futó cipő fel és indulhattam a három, egyenként 3,5 kilóméter hosszú futókörre. Azt gondoltam, a legnehezén végre túl vagyok...

  A futás:

   A váltózónát elhagyva egyből ittam egy pohár izót a fríssitésnél. Ezután csak kimentem és rakosgattam a lábaimat egymás után. Figyeltem az oldalamra nem kezd e el szúrni, és hogy a tempómmal ne feszítsem túl a húrt. Egyfajta "verseny komfort zónában" ptróbáltam futni az első kilómétereket.
Az tűnt fel, hogy a legkisebb emelkedő is rettentően megfogott. 1-2 km után fejben megint nagyon visszaütött ez a körözgetős szisztéma. "Még 2 szer itt", "olyan sokat", stb... Előztem pár embert ,de mivel többféle táv is volt plusz ez a körözgetés, nem tudtam kivel vagyok versenyben. Persze amint megláttam valakit, a józan mérlegelés után "hagyd, csak magadra figyelj", hamar jöttek a "csak meg kéne próbalni elkapni" gondolatok. :))

   A második kör elején csak 1 pohár vízet öntöttem a fejemre, nem ittam! Nem is értem. Persze éreztem is, az egész szám az ajkaim teljesen kiszáradtak, ilyet még soha nem is tapasztaltam. Csak érjek megint a frissítőponthoz. Az utolsó kör elején betoltam 2 pohár vízet és egy szelet dinnyével a kezemben indultam ki az utolsó csatára. Jól esett a pár harapás belőle, összeszedtem magam és próbáltam koncentrálni, hogy elérjem a célt. Itt láttam előttem még egy potenciális ellenfelet, aki először még nagyon messzinek tűnt, ám 1 kilóméterrel a cél elött sikerült beérnem és egy "demoralizáló tempóval" (gyök 3) elmennem mellette, hogy még véletlenül se jusson eszébe, hogy próbáljon rá válaszolni, mert akkor gondban lettem volna... :-)

   Ezzel az érzésre araszoló futással végül az abszolút harmadik leggyorsabb ídőt futottam, amiből arra következtetek, hogy ez a bringa terep mindenkit rendesen elintézett...10,5km, kb 120 méter szint, 50:21 alatt.

   Hatalmas megkönnyebülést és boldogságot éreztem a célben 3:33:36-es teljesítés után, hogy EZT meg tudtam csinálni. A futásommal sikerült 5 helyet javítva, a 22.-ről a 17. összesített pozicióra előre lépnem a 37 olimpiai távon induló közül. A mezőny eleje  az Xterra cross triatlon bajnokság montis gárdájából áll, ezért nem panaszkodhatom az eredményt illetően. :)

végre :)

Ez volt az élménybeszámoló. De talán lényegesebb, hogy mit szűrök le a versenyből:

-Úszás. Hosszabb bemelegítés kell a vízben, hogy jobban felvegye a testem az adott vízhőmérséklethez a ritmust. A bedugult orr talán a hirtelen hidegsokknak volt köszönhető (18-19 fokos volt a víz)

-Váltózóna. A váltózónában ezúttal túl hosszú ídeig bíbelődtem. Érdekes, nem éreztem így. Először 2:24 ami 30. ídő, illetve 1:33 ami utolsó előtti, 36. Ha az átlagos váltózónában töltött ídőket nézem, 1 perccel kellett volna gyorsabbnak lennem mindkét váltásnál. Ezen az apróságon 2 perc és pont 2 helyezés úszott el.

-Terep biciklizés. Leszállni a nyeregből csak leges legvégső esetben! A meredek emelkedőn leszállva úgyanúgy keservesen nehéz szétcsapott lábakkal tolni felfelé a bringát és jóval lassabb is mint kistányéron pörgetve. Akkor is, ha érzésre szinte állva pedálozunk. Csak ídőveszteség és nem kimél jobban.

-Frissítés. 3 és fél óra kemény sport csak folyadék potlással. A verseny idejét nem ellenőriztem tavalyról, nem számítottam rá, hogy 3 óránál hosszabb lehet. De mivel a verseny alatt nem éreztem, hogy egyszercsak fejbe vágtak volna, talán nem volt konkrét gond a frissítéssel. Mégis, a 3dl izó, 1dl kóla, 5dl víz és a 3 harapás dinnye a legoptimálisabb frissítésnek sem nevezhető 3 és fél órás versenyhez. Talán egy műzli, egy banán, vagy gél még bejátszhatott volna. Legalább megnyugtatni a testem, hogy van utánpótlás.

-Mentális kihívás. Főleg a körözgetések miatt. De: Nincsenek határaink. Csak mi állítjuk fel őket magunknak egyfolytában. Ez a tapasztalat (is) segít majd engem a jővőben.



Eredmények: Schorfheide-triathlon

A verseny után megfogadtam magamban soha többet nem jövök ide vissza, persze mostmár megint azon gondolkodom, hogy jővőre, egy célzott szintes felkészüléssel... :)

Készült sok fotó a szervezők részéről is. Amint közzéteszik őket, frissítem a bejegyzést. Érdemes lesz megnézni a képeket a terepről. :)