Az árok szélétől a Budapest 70.3 rajtjáig

   Hogy mindjárt a lényegre térjek, június 29-ét írtunk, ott ültem az árok szélén, esős ídő, fájt a vállam, csupa sár, csupa vér, fáztam, szóval ahogy kell egy rendes bringás zakó után. Az életem forgatókönyvébe váratlan csavart írtak, minden addigi tervem hirtelen lesöpörve az asztalról. Egy szituációban találtam magam, amivel ha tetszik ha nem, szembe kellett néznem.
   Hogy jutok haza, bicajjal mi lesz, vállammal mi történhetett, kórházba kell majd mennem? Először csak a közvetlen problémákon agyaltam.

    Lépésről lépésre kellett haladnom. Jó volt a meleg autóban a baleset helyszínéről hazafelé menni, jó volt haza érni, megfürödni, meleg ruhába felöltözni. Jó volt megtudni a kórházban a diagnózist. Mind egy-egy nehéz kérdőjellel kevesebb. Cserébe viszont azonnal jöttek újabbak a helyükre. És már a távolabbi terveim zugába dőlésein morfondírozhattam. Legjobban a budapesti 70.3 elúszását sajnáltam. Idén szerettem volna először középtávot menni. Erre épp idén ELŐSZÖR, BUDAPESTEN, a SZÜLŐVÁROSOMBAN rendeznek KÖZÉPTÁVOT, ráadásul a Wtc szervezésében. EGYÉRTELMŰ volt, ezt a versenyt nekem találták ki!  Erre....

laterale claviculafactur

   Diagnózis, kulcscsonttörés. Ez is végre pontot tett a már órák óta tartó agyalásra, amire az ügyeleten volt bőven ídőm. Ez a kulcscsontom már volt eltörve, ráadásul a szalagok is ezen az oldalon sérültek meg 2012-ben, úgyhogy eléggé paráztam, főleg a szalagok miatt. Mondhatni kicsit meg is nyugodtam amikor kiderült, hogy "csak" a kulcscsontom tört el. Jöhetett a műtét amire két nappal később került sor. Na ez megint két nap agyalás és sok kérdőjelt jelentett. Műtét, minimum 4 nap bent lét, mint lesz, hogy lesz, és hiába voltam betojva, ezen túl kellett esni... A műtét után már minden ok lesz, ez volt a mottóm, csak addig kell kibírnom. Ott helyrepofoznak, minden a végleges állapotába kerül és utána már csak meg kell gyógyulnia a sebeknek...

Július 1. Reggel hétre kellett bent lennem a kórházban. Éhgyomorral egy kórteremben több mint 5 órán vártam, mire sorra kerültem. Műtő előkészítő... innen már gyorsan ment, két lélegzetvétel a maszkból és már szundikáltam is...egy komoly méretű varrattal a vállamon ébredtem 3 órával később. Fotó, csak akkor kattints, ha bírod...
A kórházban minden terv szerint haladt. A mútét utáni napon már gyógytornán voltam. Nagy flash volt, hogy máris mozgathatom a vállam, karom.

Műtét utáni  gyógyulási terv.
  1-4 hét. a felkart 90 fok főlé mozgatni tilos . Terhelni, rátámaszkodni, nehezet emelni tilos.
  4-6. hét után óvatosan lehet megkezdeni a feljebb hajlítást és fokozatosan növelni az izomterhelést. 6. hét után lehet elkezdeni sportolni. 18 hónap múlva fémlap eltávolítás.

   Itt jött egy újabb kedves kérdőjel, amit előre "elfelejtettek" megemlíteni. A beültetett fémlappal nincs garancia arra, hogy a váll hajlékonysága megmarad és hogy mondjuk tudom e majd annyira hajlítani, hgy úszhatok is vele. 4 hétig várhattam ezután, hogy a megtudjam a következő másfél évben tudok e triatlonozni vagy sem...bakker. 

A hat hét jelentősebb momentumai így alakultak.
Júli  5.   Ki a kórházból, áááh végre,
Júli  15. varrat szedés, (után) fotó,
Júli  16. első laza görgőzés,
Júli  21. lábujjam lezúztam, 1 hétig megint semmi sport,

Júli  28. első laza futás, a héten négyszer futottam lájtos 8-12 km-eket. Utána sajna már csak kétszer futottam a versenyig.
Aug 11. első úszás, csak óvatos, gyógytorna szintű váll átmozgatás. Ez hihetetlen volt. Gyorsban is úsztam, nem fájt. Úgy éreztem az út végére értem. MEGGYÓGYULTAM!!!! Én magam is, de a többiek is csodálkoztak, hogy majdnem 6 héttel a műtét után már úszok. Nagyon jó volt...
Aug 14. második úszás, ugyanúgy csak átmozgatás, gyógytorna.
Aug 16. 20 km futás. pulzus szar volt, meg nagyon ki is vett, minden ok...
aug  17. 96km bringázás. Vállam bírta. Jól esett.
jól bírta a vállam a 3 órás tekerést
 Aug 18. harmadik úszás, neoprénben úsztam 1900 métert gyorsban. Ment és a vállam bírta.
              Eldöntöttem! Indulok a hétvégi versenyen.

   Irány Budapest! Annyit gondoltam rá, annyira  szerettem volna indulni, annyira rossz volt, hogy teljesen úgy volt, hogy ez ugrott. Őszintén, én erről már teljesen lemondtam. Erre mégis! Ennél jobban kicentizni nem lehetett volna a dolgot. Köszönöm a dokiknak, a családomnak, hogy minden ilyen jól alakult és minden segítséget megkaptam amit csak lehet ezalatt az ídő alatt. Ennél szerencsésebben nehezen alakulhatott volna a gyógyulásom. A kórházban megismert betegek történetei alapján még mázlistábbnak érzem magam. Nem olyan magától értetődő ez, hogy műtét és utána minden újra hip hop rendben lesz.

   Ok, akkor verseny, de ezzel a döntésemmel megint végtelen számú kérdőjel zúdult a nyakamba 5 nappal a verseny rajtja előtt!
   A repülőjegyem már a balesetem előtt megvettem. Eredetileg  július végén vittem volna haza a felszerelésemet, ami ugye az akkori kilátások miatt elmaradt. Ok, kézipoggyászban neoprén, cipők, sisak, stb...

De a legfontosabb teendő: Kell egy bicajt szerezni Magyarországon!

   Megkérdeztem mindenkit! Szervezőknek is írtam. Nehezen jött össze! Kaptam tippet kölcsönzésre is. Alap bicaj, horror áron. Köszi, hagyjuk. Kaptam ismerősökön keresztül több felajánlást is, végül úgy tűnt megvan a legjobb megoldás, hurrá. Kicsit később a friss infó, van egy kis bibi, a bicaj Veszprémben van...basszus! A többiekét már lemondtam, szuper... Riadó győri barátom, tudna-e segíteni. Ő hozta fel, örök hála, csütörtökön amikor megérkeztem, már anyukám előszobájában várt a piros-fekete, amúgy hölgy által használt Scott gépezet. :)
   Saját pedálokat hoztam, kutyacsontot is hosszabbra cseréltem és a legmélyebb pozicióba tettem. Próba körökön az üléspoziciót belőttem. Láncot kimostam, műszerolajjal kentem. Baumaxba és bicajboltba jártam csütörtök delutántól péntek délelőttig. :) Egy kis nyolcast a kerekekben leszámítva összeállt végül a dolog. A célnak megfelelt!

   Indulhattam a verseny helyszínére, regisztráció, verserny eligazítás, bike checkin. Regisztráltam, a bicaj még a csomagtartóban kint. Sétálgattam az expó sátrakban, látom shimano szervíz is van és szorgalmasan dolgoznak az űr ídőbringákon. Először le sem esett. Aztán végig gondoltam, ezt az ott látottakhoz képest "vacaknak érzett" bicajt is miért ne adhatnám le, nézzék át! Minden indulónak jár ez a szolgáltatás. Így is tettem! Gyorsan behoztam a gépet, mondtam a srácnak amikor rám került a sor, félig persze így viccesen, még nyolcas is van a felnikben (hátha ráharap.. :-), mire mosolyogva kitérően válaszolt, hát azt most sajnos nem tudják megcsinálni... Egy próbát megért! :-)) Viszont  a váltót nagyon szuperül beállította, tényleg vajként működött a versenyen! TOP!

shimano szervíz IM 70.3 expo sátor
    Jött az eligazítás. Kék zsák, piros zsák, fehér zsák, mivan?!? Sárga lap, piros lap, fekete lap. A szemetelés azonnali kizárás, ez korrekt. (sokan lemaradhattak erről mert a versenyen bőven hajigálták el a géles csomikat) Depóban a bringa mellett földön hagyni bármit is, tilos. Ez is korrekt! Felszerelés csak zsákokban, vagy bicajon, és öltözés csak a depó sátraiban engedélyezett. Ja, a pályán a pisi engedélyezett, csak sárga lapot kapunk érte, ok, semmi probléma :-)) Végül a majdnem egy órás eligazítás végére még több kérdőjel került a fejembe, mint azelőtt volt, na szuper!

   De végre betolhattam a bicajt a depóba. Ekkor kezdtem "megnyugodni". Innen már minden ismerős. Rutin meló. Nézem közel az én helyemnhez egy külön tartórúd, rajta Bahrein felirattal. Anno olvastam én is a floridai mizériáról, de ááá biztos nem ők jönnek, gondoltam van elég gazdag gyerek Bahreinben...ahogy késöbb kiderült, mégis a princék jöttek, személyesen.
   Összeraktam a felszerelésemet, és mivel igen hosszú a depó úgy döntöttem, most először a bicajon hagyom a cipőmet is. Nem akartam bringacipőben annyit futkározni...csak nem esek majd orra holnap az éles teszten...

race ready
    A depóban találkoztam Orbán (Kabóca) Csabával, aki látássérült hosszútávfutó, paralimpikon. Megszólítottam, váltottunk néhány szót. Nagyon tetszett, hogy megpróbálja ezt a kihívást is, egy tandem bicajt toltak épp a segítőjével a helyükre. Én is látássérült vagyok, az egyik szememre sajnos egyáltalán nem látok...

depó

    Így hagytam el délután a versenyközpontot. Végre! Minden a helyén! Elfogytak a kérdőjelek! Ha nem is az eredetileg tervezett formámban, de holnap reggel mégis elindulhatok életem első középtávú triatlon versenyén Budapesten. Előre csak annyit, nem csalódtam!

De ez már egy másik történet lesz... :-)

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy végül rajthoz tudtál állni. Szép színe volt a bicaj ülésének...;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak összejött. :) Meg tudom érdeklődni neked a pontos típust is ha érdekel!! ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése