Triatlon technikák 4. Üléspozíció

Keresem, kutatom, a tuti ídőbringás üléspozicióóm... :-)

Ez a harmadik évem kerékpáron. Már amióta sportként űzöm a témát. Ídő kell, mire a törzs izomzat  alkalmazkodik, a láb izomzat átalakul ehhez a speciális mozgásformához. Nulláról indultam, és azt hiszem még nem vagyok az út végén. A fejlődésem és tapasztalataim függvényében rendszeresen próbálom finomítani, után állítani az üléspozicióm.

Rengeteg információ áll rendelkezésre az ideális üléspozicióról az interneten, vagy nyomtatott formában. Szakemberek segítségét is igénybe lehet venni, akik segítenek a beállításban. Aki rendszeres triatlonozásba vágná a fejszéjét, szerintem mindenképp tájékozódjon a témában és tudatosan dolgozzon az üléspozicióján.

A főbb szempontok a jó beállításhoz:
  -lehető legkissebb légellenállás
  -lehető legjobb erőleadás
  -"kényelem" hogy a lábizmokban maradjon tartalék a futásra

A legjobb összteljesítményt nyújtó kombináció megtalálása a cél.

Az ídőbicajok más váz geomátriával rendelkeznek mint a versenybringák. A legfontosabb különbség, hogy az ülés előrébb van. Ergó közelebb ülünk a pedál tengelyének függőlegesen vonalához. A versenybringák átlag üléscső szöge vázmérettől függően 71-73 fok. Ídőbicajoké koncepciótól is függően 76 foktól indul, vagyis a függőleges felé jobban közelít. (enyém pl. 78 fok).

Ezen lehet az ülés előre illetve hátra tolásával tovább finomítani. Versenybicajokhoz lehet kapni triatlon üléscsövet , aminek pont ez a célja, hogy radikálisan előrébb kerüljön az ülés, közelítve a triatlonos geometriához. Ha valaki versenybringával triatlonozik, célszerű a befektetés.

triatlon üléscső verseny biacjhoz

Minél függőlegesebb az ülés - pedál vonal, annál "hátrébb" pedálozunk a törzsünkhüz képest és annál könnyebb a mélyen előre hajolt aerodinamikus pozició. Tesztekkel is megmérték, hogy a tt geometria használatával jobb futóteljesítmény érhető el a kerékpározás után. A futáshoz szükséges lábizmokban több tartalék marad.

Emellett másik fontos jellemzője a TT bicajoknak az agresszív, mély kormány pozició illetve az ülés túlemelése. Vagyis adott méretben alapból az ülés jóval magasabban van a kormányhoz képest.

Nálam a három év alatt a kormány elérte a legalacsonyabb beállítási poziciót, miközben az ülésem egyre magasabbra került. Hiába van az ülésmagasságra is egy egyszerű beállítási szabály. Az is csak egy kiindulási alapot jelent. 

E folyamat alatt  leginkább előre és felfelé vándorolt az ülésem, ám most az utolsó hangolás után feljebb + hátrébb. A könyöklőm hol előre, hol hátra. Sokat variáltam. Érzésre nagyon jó beállítás lett, kényelem és erőleadás is király Rostockban egész jól partiban voltam a gyorsakkal és az abszolút 7. futó ídő toltam, ráadásul hogy az oldalgörcs egyáltalán nem jelentkezett, úgy érzem jó irányban vagyok.

Ha már megemlítettem az ülésmagasságot, kiindulásnak: A cipő nélkül a sarkunk nyújtott lábbal érje el a pedált.

Ezután jön, hogy meddig tudjuk a felsőtestünket előre dönteni anélkül, hogy az már akadályozna a tekerésben. Sokat számítanak az egyéni adottságok, kinél hol van a határ. Mindenkinek máshol lesz a legoptimálisabb kompromisszum. Megfelelő edzésmunkával ez csiszolható, ami profiknál (gondolom, hogy tuti) alap.

A könyöklő távolsága meg akkor ideális, ha a könyökünk nyugszik rajta (nem mondjuk az alkarunk közepe) és a felkarunk a függőlegeshez közelít, mindez lehetőleg egyenes hát mellett. 

Ráadásul, ha 1 paramétert állítunk, ez hatással van a többire. Vagyis jó eséllyel egyszerre több ponton is bele kell nyúlnunk a bicaj beállításaiba. Pl ülés feljebb kerül a könyöklőt is jó eséllyel hátrébb kell hozni. Szóval örök variálás. :)

A triatlont kedvelők ha eddig nem is, de legkésőbb idén biztosan hallottak Sebastian Kienle-éről. Egy félelmetes kerékpár splittel esélyt nem hagyva a többieknek megnyerte a 2014-es Ironman világbajnokságot Hawaii-on. Néhány perces úszó deficittel indult a többiek után és "szokásához híven" hamar utol érte és bedarálta az élbolyt. Úgy is nevezik emiatt, hogy "a Kienle expressz".

Az önjellemzése is jó: kerékpár profi, úszó és futó hobbikkal. :)

Találtam egy üléspozició elemző videót youtube-on, ahol más pro atlétákkal van összevetve az üléspoziciója. Nagyon érdekesnek találtam a videót, át is adnám a szót.



Eszméletlen ez a mély, vízszintes felsőtestű pozició.  Ilyet maximum országúti kerékpár versenyek ídőfutamain láttam (40-70km), nem egy 180km-es Ironman távon. Biztos vagyok benne, hogy kemény munka volt elérni ezt számára.

Érdekességképpen Lance Armstrong üléspoziciója TT bicajon. Neki ez jelentheti a tökéletes kombinációt, remélhetőleg nem tiltott szerekkel ellensúlyozza épp az extra dragot...



Ok, most vissza a való világba, ez (sajnos), vagy, MÉG! :-)), nem az én játszóterem.

Az idei Rostock triatlon előtt kislányomat megkértem lőjön rólam pár bringás fotót.
2014. Szeptember, így ülök jelenleg a bicajon.



Emlékszem 2012-ben még csak 5-10 perceket tudtam aeró pozicióban maradni ennél jóval lájtosabb üléspozició mellett. Ilyen gondjaim ma már szerencsére nincsenek. Örülök, hogy látom adaptálódik a testem a témához. Már amennyire...

2014-re az volt a célkitűzésem, hogy a bringázásra fektetem a hangsúlyt (ez sikerült is a számokat tekintve), de jővőre is ez a terv! Sok technika, erő fejlesztés, csak mínőségi tekerések.

A 2012-es Ironman 70.3 világbajnokságon fejtegette a szakkommentátor, amikor szintén épp Sebastian Kienle úgy dönt, hogy állva hagyja a bringás élbolyt:

"Mindenki arról beszél, ki, mennyi Wattot tud leadni, de nem ez számít. Az számít, hogy milyen gyorsan tudsz haladni! Ez nem a Watt számokon múlik. Ez erő és technika. Tökéletes technika is kell hozzá."



Ebben az irányban úgy érzem nagyobb a befektetés-megtérülés arány, mint észnélküli km gyüjtő tekerésekkel. Érdekel a téma amúgy is nagyon. 2015-ben tovább szeretnék fejlődni a triatlonban.

Let's rock! :-)

Megjegyzések