Charlotte, a fiatal leányzó úszásról, aki a SISU Winterduathlonon indult, erre a versenyre is jelentkezett. Itt lakik nem messze, vittem én, így apukájának nem kellett őt Fürstenwaldéig fuvaroznia. Bicajok be hátra, go!
Esős, hideg ídő volt, a fő verseny távon 100 körüli induló állt a rajtácsra. A verseny és a terep is ismeretlen volt számomra. 1x 6kmes kör futás + 3x ugyanez bicajjal (18km) + 1 rövidebb futókör a végére (3km).
Idén ez a verseny első alkalommal a BTU (Berlin Triathlon Szövetség) által kiírt Berlin-Brandenburg Cross-Duathlon Bajnokság futama is volt.
Nem sikerült jó pozicióba helyezkednem a rajtvonalnál, tolakodni meg nem akartam. Rajt. A faluban még aszfalton haladtunk itt volt ídőm előre dolgozni magam. Befordultunk az erdőbe. Hááát ez valódi krossznak bizonyult. Sokszor sáros, csúszós, süppedős, avagy nedves avarral borított szűk ösvények, bőven szintes, rövid, annál meredekebb dombok formájában.
Elértük a legdurvább emelkedőt. A versenyeligazításon felhívták rá a figyelmünket, TILOS a lépcsőt használni. Köszi :-). Baromi meredek volt, próbáltam nem sétára váltani, de hát ez inkább valami felfelé ugrálósdi volt...szétcsapott rendesen és még 2 kilóméternél sem jártunk. A pozicióm jó volt a 7. helyen haladtam. De az első négy már ennyi ídő alatt is durván elhúzott...
foto: www.tv-fuerstenwalde.org |
A bajnokságban való értékeléshez mountainbikeal kellett indulni. A krossz bicajjal indulók ettől függetlenül is 1 perc ídőhozzáírást kaptak az elért idejükhöz. Tetszett ez a kiegyenlítettebb feltételeket segítő szabály.
Fel a bicajra, de már a faluban a betonon megelőzött két bringás, akik el is léptek az erdőben. Tudtam, hogy jönni fognak az erős bicajosok, én még távolról sem vagyok partiban ebben a számban.
Jött a "kedvenc" dombocskám megint. Ez volt a legrosszabb az egész versenyen. Alíg bírtam feltolni a bicajt. Örökkévalóságnak tűnt ez a 80-100 méter...baszki és ez még kétszer, gondoltam magamban...tele volt a tököm a duatlonnal :-))
foto: www.tv-fuerstenwalde.org |
Váltózónában venném le a bukót, nem megy. Eddig észre sem vettem, hogy az ujjaim a hidegtől teljesen elggémberedtek a bringázás alatt, semmit nem éreztem mit, hol nyomkodok épp. Hol az a kioldó gomb???? Elkezdtem végignyomkodni a szíj mentén. Katt. Huhh, cipő fel és már futottam is. A sporit megelőztem a váltózónában, de csak poziciócsere történt, közvetlenül rajtam volt. Tudtam, csak úgy van esélyem ha nem görcsöl megint le az oldalam. Megtettem amit lehetett, mérsékelt tempóval mentem, próbáltam lazán mozogni, jól lélegezni, nem feszülni stb... hiába! 100 méter után már éreztem, hogy elkezd szúrni. Nem hittem, el...
(Mostmár tényleg utána fogok ennek járni. Mindegy milyen bicaj, milyen táv, milyen ülespozició... valami oka kell legyen és meg kell oldani)
Srác persze azonnal ott is hagyott. Én a jobb kezemmel próbáltam masszírozni, nyomkodni futás közben a jobb derekamnál, csipőmnél az izmokat és valóban, pár száz méter és megint tudtam nomálisan levegőt venni, mozogni. Talán megúszom ennyivel, reménykedtem. Jött az erdő ahol felfelé utol is értem és megint elé kerültem. Ez ugye egy 3 kilóméteres rövidebb futókör volt, az erdőben a brutál emelkedő helyett ezúttal aszfaltra fordultunk és megint lefelé a versenyközpont felé vettük az irányt. Lejtőn futáson is tipikusan előjön nekem ez a probléma. Ahogy ezen agyaltam megint elkezdett szúrni. Srác szerintem nem értette mi van, mi ez a taktikázás, mert éreztem tökre belassultam, mégis jó 5-10 másodpercig még ott maradt mögöttem. Végül megindult. Pár másodpercet próbáltam odalépni, de egyből éreztem, hogy kész, ennyi volt. Beértünk a településre ahol egy versenybíró mellém gurult bicajjal, mondja nem kell sietnem nincs mögöttem senki már csak 400 méter.
Nem volt jó kedvem. Szúrjon mindenkinek az oldala, ne csak nekem, b@ssza+! :-)
Aztán ahogy áthaladtam a célvonalon, az egész egy csapásra egy eufórikus megkönnyebbülésbe váltott át. Kit érdekel már, mi volt, milyen nehéz volt. Egyből kerestem hol van a spori és jókedvűen, őszinte elismeréssel gratuláltam neki. A befutó után már egy remekül versenyző sporttársat láttam az előtte még gonosz ellenséggel szemben. :-)) Ilyen terep után meg pláne duplán örül az ember, hogy vége van. :-)
célban... |
Közben szállingóztak a többiek is be a célba. Érkezett Steffen. A helyi iskola volt a versenyközpont. Bementünk a tornaterembe, sütiztem és melegedtem, amíg vártuk Charlottét és Torstent. A verseny alatt, ha szembe találkoztunk mindig bíztattuk egymást. :-)
Charlottenak a korosztályában nem volt konkurrenciája, simán junior cross duatlon bajnok lett. Kúl. :-)
Charlotte |
Klaus mondja mindig, ahhoz hogy valaki eredményt érjen el, először is oda kell állni a rajtrácsra. Mindenki tudhatta, idén ez egy bajnoki futam. Akit ez érdekelt eljött és indult. Szóval én lettem a 35-39 évesek között Berlin és Brandenburg Cross-Duathlon bajnoka 2015-ben. Szép hosszú jelző, mást nyilván nem nagyon jelent. De önmagamnak ez mégis egy kedves kis visszajelzés, egy igazolás a sportolgatásomról, hogy ráadásul nem is csinálom annyira rosszul.
Joe |
A suli udvarán a bicajokat is le lehetett mosni. Amíg ezzel foglaltoskodtunk, jól lemaradtunk a bajnok avatásunkról. Azért a medáljainkat még ídőben bezsebeltük Charlotte-al és mint aki jól végezte dolgát indultunk is Berlin felé... ;-)
Verseny honlapja: http://www.tv-fuerstenwalde.org/
Eredmények: http://stoppuhr.net/_dateien/Ergebnislisten/ergebnisliste.php?WK=2015201
Landesmeisterschaft Cross-duathlon értékelés: http://stoppuhr.net/_dateien/Ergebnislisten/2015/_pdf/FuewaDu15-W5.pdf
Strava bike log: https://www.strava.com/activities/267999106
banyek, korrekt emelkedő. gondolom ellenőrizték, hogy ne a lépcsőt használjátok.
VálaszTörlésjó kis pörgős verseny volt és mák, hogy nem lakkcipőben mentél ;) :D
:))) makkos cipőn gondolkodtam, de mivel a tréningnacim nem suhogós végül nem azt vettem fel hozzá, szerencsére....
Törlés(ja, fent álltak)