Ez egy ágyúgolyófutam!

 ...avagy Sisu winter duathlon 2015
...avagy It's showtime! (jelmagyarázat) :)

De komolyan. Idén már tudtam mi a dörgés ezen a versenyen. 120 elvetemült multisport fanatik bemegy az erdő mélyére ahol már senki nem láthatja őket, majd saját akaratukból szénné kínozzák magukat jókora laktát túladagolással megfűszerezve! 

2015-ben is a  Berlin Triathlon Szövetség által kiírt Berlin Cup sorozat első állomása a SISU, ezért is nagy az érdeklődés a helyi triatlon klubok részéről. Épp ez tetszik benne, a helyi triatlonos srácok közül a legtöbben itt vannak, vagyis kicsi a mezőny de sok az őrült. :-)

gyűlnek a bicajok a váltózónában

3 fő indulása kell egyesületenként a teljes értékeléshez, sajnos belefutott Steffen egy influenzába, így Sven és én képviseltük a "Berlini Vízipatkányokat". :) És persze a nőknél Charlotte. Aki még junior leányzó, és számomra nagyon szimpatikus, hogy ellentétben az ő tipikus korosztálybelieivel (huhh jól írtam?), inkább rendszeresen úszni jár és duatlon és triatlon versenyeken indul. Egy éve kezdett nálunk úszni és már a gyorsak között nyomatja, not bad!

Rajt. Annyira belém égett tavaly, ahogy megindultunk az elejével. Idén sem volt másképp! :)

rajt

Pillanatok alatt a maximum  95-97%-ára emelkedett a pulzusom. Nagyon kemény volt ez a mindössze 5 és fél kilóméter. Maximális tempót centizni terepen rohadt nehéz. Most tudatosult bennem igazán. Méterről méterre változik a talaj mínősége, lejtés, emelkedés... Aszfalton sokkal kevesebb változó van az egyenletben, stabilabban határra lehet tolni a terhelést. Az utolsó kilóméteren végül el is kellett engednem a tempóból,  annyira rosszul tűrtem már a laktátban vergődést, főleg, hogy arra gondoltam még csak most kell majd bringára ülni.

Panzerberg , a futókörön lefelé

Tavalyi beszámolóban írtam, hogy a krossz bicaj jó ídőben ideálisabb erre a versenyre és az ídőjárás jól alakult. Cross on! Nagyon élveztem a bringázást, nem éreztem megterhelőnek, főleg a futáshoz képest nem..., amennyit a lábaim engedtek én toltam. Körönként egy komoly hegymenet van a pályán, jól mentem felfelé, úgy tapasztaltam. :-)

Panzerberg, felfelé

Amikor a fotós lekési a nem hosszúra sikerült wheelimet! :)

Tavaly vaze 21-en skalpoltak meg a 21 kilóméteren. Idén ,az első körben megelőztek páran és ennyi volt. Több mint 4 percet javítottam a bringás ídőmön. Köszönöm Alp de Huez, Korzika, és a többi király tacx videó! De legfőképpen magamnak, hogy talán ért valamit ez a rendszeres görgőzés január és februárban. Szerencsére nem akadt meredek szitu a tekerés alatt, de a két komoly lejtőn ezúttal hagytam egy leheletnyi tartalékot. Bennem van még a nyári buktám... Megnéztem logban, így is 55-ös átlaggal hasítottam lefelé...  nem mintha számított volna hogy 55-el vagy 60-al kenődöm fel egy fára, vagy nyalom fel a talajt.

Az utolsó körben az emelkedőn elkezdett ugrálni a hátsó váltó. Csak ne most add meg magad, 2 kilóméterrel a vége előtt!! Többen is szakadt lánccal tolták vissza a bicajaikat a váltózóna felé. Szerencsére kíbirta a technika.

Jaa technika! A biomotor is akadozott. Harmadik körtől többször is legörcsöltek vádlijaim, de frankón!! Áááá, de a pedálba van rögzítve a lábam, áááá! Felfeszítettem a lábfejem, illetve a körönkénti kötelező leszállósdinál megmasszíroztam kicsit, bal, jobb, felváltva szívattak. Alíg tudtam a végén betolni a hülye bringacipőben a vasat a váltózónába. Sok volt nekik így hirtelen egymás utánban a panzerberg... (érdekes tavaly semmi ilyesmi nem volt)

Jajj vádlicskáim, óvatosan átlépjük ezt itt, nincs szaladgálás!

Ki a futókörre, persze az egész oldalam el volt merevedve, én ezt nem értem. Most éppen megint. Levegőt úgy ahogy tudtam venni és szerencsére nem láttam mögöttem senkit lőtávolban, nem kellett nagyon szenvednem. Mert hát nehogy már a végén a futáson előzzenek meg, inkább izomgörcsben halok meg a pálya szélén! :-))

Ezt a 3 kmt már megoldom. 1 kilóméterrel a vége előtt hátranézve már feltűnt egy futó, itt megnyomtam jobban, nehogy a vége legyen szoros. Szarul ment már az egész, de végül minden jól alakult. És végül 14. lettem. Hell, yeeeah! 9. az első futás után, 5-öt estem vissza a bringán és ezt megtartottam a végéig. Két dolgot szerettem volna idén megvalósítani. Javítani tavalyról úgy, hogy legalább az első 20-ban végezzek (tavaly 31.) és hogy a leggyorsabb vízipatkány legyek. (tavaly 2.) Mission accomplished! :-)

Jutalmam csúcsmínőségű izomláz a lábaimban, sőt, a parázós kormánymarkolászástól a karjaimban is. De két hét múlva folytatás, Fürstenwalde Cross duathlon. Berlin krossz duatlon bajnokság!

I'll be back! ;-)  

Versenyhonlapja: Sisu Berlin Winter Duathlon
Eredmények:       Classic táv (5,5-21km-3km)
Bringa log:          Strava
Még több  fotó:   RaD - Fotographie