KnappenMan - just for fun

Az asztma gyógyszer hatott tavasszal, május végére szinte teljesen tünet mentes lettem. Június végén a gyógyszer szedését is abbahagytam. Ez a tünetmentességen kicsit visszavetett, de amúgy minden rendben van azóta is, kapok levegőt!

Ezért júniusban elkezdtem nézelődni, hogy hol indulhatnék hosszútávú triatlon versenyen. Nem akartam elvesztegetni egy évet hosszútáv nélkül. Kell a tapasztalat, főleg ha komolyabb céljaim is lennének a jővőre nézve. ;)

A KnappenMan XXL-re esett a választásom, a júniusi elhatározástól az augusztus végi rajtig volt elég ídő "kényelmesen" készülni rá. Sikerült jutányos áron átvennem a rajthelyet egy visszalépő indulótól, így az ár is szuper volt és nincs messze Berlintől, kb. 200 km. Alles top.

A tavalyi Challenge Roth-os felkészülésemhez képest a KnappenManra történő mentálisan egyáltalán nem, a rendezettségét nézve fizikailag sem volt igazán hasonlítható. (ez hasznos tapasztalat viszont) Persze jókat edzettem, meg nyomtam az ausztriai "privát edzőtábort", szeretnék írni egy bejegyzést róla, nagyon jó volt. De ídőbringán alíg edzettem. Főleg a hozzá szokás miatt fontos nekem. A verseny előtti héten elővettem és nyomtam rajta három korrekt karikát.

A verseny hetében hétfőn még nem tudtam, melyik városban van pontosan a verseny, mikor a rajt meg ilyenek. :)  Egyáltalám nem voltam ráfókuszálva. Örültem, hogy versenyzek majd, de a részletekkel nem foglalkoztam. Ráadásul egyedül mentem, túl feszes volt az ídőterv a családdal, vasárnap már indultunk kempingezni. Péntek reggel az utazás napján kerestem és foglaltam szállást jó 30km-re a verseny helyszínétől. Szerencsére volt még otthon elég gél a frissítéshez mert azt sem ellenőriztem ídőben...

A KnappenMan XXL-en az úszás két körös a Dreiweiberner See-ben part érintéssel,  majd a bringán hat kör a Scheibesee körül, végül négy kör futás a Dreiweiberner See-t megkerülvén. Nekem teljesen ok volt erre az alkalomra a körözgetés, ennyi belefér. Legalább adja magát a résztávra bontás.  Szombaton hosszú és középtáv, vasárnap a rövid és sprint táv összesen 1300 indulóval, ebből nyilván a hosszútáv volt a legszerényebb a maga 55 körüli nevezőjével.

Péntek este hat körül értem a verseny helyszínére. Nem egy gigarendezvény, de ez így nagyon jó is volt. Totál kedvesek voltak a regisztráción, a versenyeligazítás meg egy humoros arc tartotta, jó volt a hangulat.


Azért itt a verseny eligazításon már kezdtem érezni, hogy azért egy ilyen hosszú versenyhez nem kéne "csak úgy" oda állni lazán, mintha csak egy 2 órás olimpiai távon indulna az ember. Fejben rendesen ott kell lenni. (ki gondolta volna...) Kurva sok lesz az a 3,8km úszás, 180km bringa és a maraton egyszerre.

Másfelől nem volt nyomás rajtam. Nem akartam semmi különöset, nem volt célídőm vagy ilyesmi. Jöttem egy jót triatlonozni. A tervem ennyi volt: jó erőbeosztás, okos versenyzés.

A szállás a Pramberg széli vadász fogadóban egyedi volt, meg a pizza szervíz is bent a városban. Lényeg, hogy letudtam a dolgot, egyet aludni teljesen ok volt.



Irány a verseny, már reggel is meleg volt és esőt is csak délutánra mondtak. Ebből felhős-napsütéses bringázás és végig napsütéses futás lett. Király. Készülődés, rövid bemelegítő futás, neó fel és irány a rajtzóna. Bazze, kiba messze voltak a bóják. Úszás közben nem is csalódtam, első körnek azt hittem soha nem lesz vége.
KnappenMan XXL start (fotó: www.larasch.de)


Érzésre már az utolsó helyen úsztam úgy elhúztak előlem, nem láttam senkit. A farvízemen úszott valaki, mert néha a lábamhoz ért. Első kör végén a sétán megelőzött és lehet, hogy direkt, a második kört ő vállalta be elöl.


Néha mellé úsztam, de éreztem, hogy nehezebb és gyorsabb sem lettem, úgyhogy inkább "nem ugráltam". Valamiért 200 méterrel a vége előtt átváltott mellre, görcs vagy KO, nem tudom. Első kör fejben és testben is nehéz volt, erre a második kör közepén olyan könnyedén úsztam, tök jó érzés volt. Na de vége lett az úszásnak én ki a vízből kérdezem az embereket viccből, hogy vannak még egyáltalán mögöttem, vagy tényleg tök utolsó vagyok? De nem értették mit buborékol a csávó, vagy csak nem szeretik a béna favicceimet... :)
Úszás (legalább 4100m): 1:11:13 (18.) naja...

Viszont, ha mosolyogva tudsz kijönni a vízből egy hosszútávú triatlonon, az azt is jelenti, hogy testben fel voltál készülve az úszásra. Jessz. ;)
4100 méter? csak mosolyogni tudok... (fotó: www.larasch.de)

Neoprén lehúzásnál leszakítottam a kabala nyakláncomat, a lányaimtól kaptam Roth után a célban. Picsába. A triatlon sportágak szimbólumai voltak a medálon. Ott észre sem vettem, csak már itthon...
És az sem volt véletlen, hogy soknak tűnt az úszás, alsó hangon 4100, maximum 4300 méter volt 3800 helyett...

Még voltak bringák a váltózónában mikor beértem, jólvan annyira gáz akkor csak nem voltam, na irány a bringapálya. Persze itt is okos voltam, otthon nem volt kedvem rendesen átszerelni a kettes kulacstartót hátulra az egyes helyett, a hibrid megoldásnak a vége az lett, hogy lelazult az egész cucc és a teli izós kulacsom a második kör közepén elrepült a valhallába...a szerszámos kulacsot powertape-el biztosítottam, az szerencsére kitartott.

mosoly az már megint van, te bájgúnár... :) (fotó: www.larasch.de)

Egy frissítő állomás volt a bringakör végén. Páratlan körökön szelet banán, páros körökön izó kulacs csere. Vagyis 1 kulacs 2 körre volt elég, ~58km. Gél első 40 perctől kb. óránként egy. A fentebbi malőr miatt 2 kulacs ottani izót ittam, teljesen ok volt, szerencsére nem okozott meglepetést gyomromnak. Fejben? Háát számolgattam rendesen a köröket meg a kilómétereket. Két kör után már láttam, hogy rövidebb lesz a bringázás, ez tartotta bennem a lelket, "csak" 170 volt 180 km helyett, fejben sokat jelentett. Jött a nagy meglepetés az 5. körre fordulva, Norbi kiáltott rám a pálya széléről. Írta pár nappal korábban, hogy van kedve bringázni lehet, hogy lejön a versenyre. De nem számítottam rá, elég őrült. Ez jó volt nagyon, kicsit elterelődtek a gondolataim a hátralévő táv számolgatásáról. :)
Norbi photography :)

És nem lassultam be! Kurva jó volt. Persze volt inkvizíció fájt a seggem, fájtak a karjaim a könyöklőn, de fogyott is a táv! Rothon belassultam második körre igaz valamennyire a körülmények miatt is, feltámadt szél, de itt meg a log alapján full kontans végigtoltam, a váltózónát nem számítva pontosan 35 km per órás átlaggal. (34,8 km/h volt a mért átlag). Úgy érzem erre lehet a jővőben építeni. 1, inkább 2 km/óra átlag plusz hatalmas előre lépés lenne ídő eredményben. Kb. 8 percet jelent 1 km/h gyorsulás.
Bringázás (169km): 4:50:51 (7.)

Cserébe egyből éreztem futáson, hogy ez most nehezebben indul mint Rothon. Nem volt meg az a könnyedtség, mint ott.

Első pár kilóméteren itt is feszült az oldalam, nem görcsölt, de nem tudtam úgy levegőt venni, ahogy szerettem volna. Szerencsére elmúlt.

Négy frissítő állomás volt a futókörön. Mivel a bringán csak gélt toltam és izót ittam, a futáson tisztító kúrára tettem magam és az első körökben csak víz és gyümölcsök volt az étrendem a körönkénti 1 gél mellett. Ez már bevált rothon. Működött, de egy pont után az almát már hanyagolnom kellett, túl sok savat csinált. Maradt a dinnye és a banán. Ami nagyon tetszett, simán kis tálban sót tettek ki a frissítő asztalokra. Ujjat bele, rá víz és meg van a nátrium utánpótlás.  Egyszerű de nagyszerű! Aztán az utolsó körben, amikor már kábé minden mindegy volt, a sót kólával öblítettem le, na ott majdnem visszajött a cucc. :))

Abszolút nem tudtam, hol járok a mezőnyben. Reméltem a top 10-ben mozgok valahol, a bringán azért szépen előzgettem.

De csak róttam a köreimet, volt is elég bajom magammal, nemhogy a többieken agyalni. Mivel éreztem most nehezebb a futás, így azt a koncepciót agyaltam ki, hogy minden frissítő állomáson megállhatok, sétára váltok, rövidke pihenőt adva így magamnak, erő gyűjtés a következő két és fél kilóméterre majd futás tovább. Tök jó volt így. A harmadik körtől ezek a rövid célok tartották bennem az erőt, hogy ne váltsak sétára. Már nem a köröket számoltam, hanem a frissítő állomások számát :) Tabu volt sétára váltani, akármennyire is szerette volna minden porcikám. Emellett, mivel végig aszfalton futottunk, tudatosan próbáltam egy lábakat kímélő futó mozgást felvenni, már amennyire lehet..., Rothon nagyon fájtak a lábaim már a futó táv felénél. Ez is működött, vagy sem, mindenesetre a lábaim jobban bírták.  És a frissítő állomások között végig realatív konstans tempóval mentem, a harmadik körön voltam minimál lassabb, csak ott kúszott ki a 4-el kezdődő kilóméterekből a tempóm. (a tisztán futó kilóméterek). Végre eljött az utolsó kör és azt láttam az órámon, hogy a további enyhe lassulás helyett megint néggyel kezdődnek a kilóméterek, hoppá megy ez még!
utsó kör, több mosoly itt már nem megy... :) (fotó: www.larasch.de)
Itt, úgy 7 kilóméterre a céltól kezdődött el az igazi "iron man". Megláttam előttem egy srácot szintén 3 karszalaggal.  Szigorúan elmentem mellette rá se néztem. :) 1 kilóméterrel később még egy spori! Volt egy fordító rész, ahol egymással szemben futottunk. Gratulált, mennyire bírom még, én meg közben kiabáltam rá, hogy "Gyerünk, utolsó kör!" Nagyon sportszerű volt mindenki. Nekem volt szokatlan ez a kommunikatív légkör. Én a versenyen csak magammal vagyok elfoglalva. Már előző körben is volt egy srác akit egy frissítőállomásnál értem utól, gratulált milyen jól bírom. Akkor még csak annyit mondtam, hogy messze még a vége. De itt már csak 4 kilóméter volt hátra! Pozitív energiává vált át az eddigi küzdés. Az úszás, a k**va hosszú bringázás és 37 km kemény futó kilóméter mind mögöttem.
És jöttek a 4:40-es kilóméterek. Gyakorlatilag utolsó frissítő állomásnál (az utolsó a célegyenesben volt), vagyis két és fél kilóméterre a végétől feltűnt előttem még egy srác akivel egy körön voltam. Nem volt kegyelem. :) Elmentem mellette, csak annyit szólt, túl gyors a tempó.
Ésszel kell csinálni a hosszútávot, itt nem lehet vagánykodni. A türelmem, a jó erőbeosztásom, a futó taktikámnak meglett a jutalma. 3 futót előztem meg az utolsó körben, közülük kettő az első két körben gyorsabban futott nálam, vagyis ott még távolodtak...

A cél előtt egy néző rám kiáltott: -Második vagy! Vissza szóltam, hogy azt nem hiszem. Jött a cél. Senki nem is szólt semmit, csak a nevemet keverték össze Johannes-el (később le esett miért, futáson végig ő volt a második helyen. Egészen az utolsó előtti frissítőpontig... ;) na de végre a célkapura fordulhattam, finisher medál, boldogság.
Futás (41km): 3:25:40 (3.)

Célídő: 9:33:07

Sikerült "terv szerint" teljesítenem második hosszútávú versenyem. Erőmet jól beosztva, nem stresszelve, a körülményekhez jól alkalmazkodva (frissítési stratégia bringán, futó taktika). Sok hasznos tapasztalatot szereztem. Az eredményem "csak" egy nagyon szép bónusz a végére, ami még jobban megszépítette ezt a kalandot. Ahogy fekszem a citromos sörömmel a fűben, hallom  a szpíkert, mondja a nevem, én lettem a második! Mivan? Mégis csak én? Áááá! :D Második helyezés egy triatlon versenyen? Ráadásul hosszútávon! Na neeee... Eszem-faszom megáll!!

2. helyezés vazze, és a mosoly megint a régi, teee... :)))

A rendezvény honlapja
Eredmények
Finisher klip
GPS logok: Úszás, Bringa, Futás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése