Volt egyszer egy Grundlsee

Hol volt, hol nem volt, nagyon régen, a múlt évtízed derekán egy magyar baráti társaság gondolt egyet és elhúzott motorozni Ausztriába. A szállásuk a festői szépségű Grundlsee tó feletti, hasonló nevő falucskában volt.
Grundlsee

sok sok lóerő

Grossglockner Panoramastrasse

A Losertől a Grossglocknerig bejárták e vidéket és szép élményekkel tértek haza a túráról.
Teltek, múltak az évek. A srácok alól azóta már rég kikoptak a motorok. Volt akinek az élete ráadásul olyan szerencsétlen fordulatot vett, hogy már csak saját erővel hajtott kétkerekűvel szeret közlekedni. Érthetetlen... Ugyanez a srác, 2017-ben úgy döntött, hogy ezúttal biciklikkel és futó cipővel felszerelkezve, ismét felkeresi Ausztria e eldugott szegletét, sőt, kibéreli ugyanazt az apartmant és megint eltölt itt egy kis ídőt. :)
Bömbölő felmálházva, vonóhorogra biciklitartó, ott a monti utazott, hátsó ülésen, "biztonságban" a versenybringa. Alkatrészek a bicajokhoz, szerszámok meg ami csak kellhet betárazva, kezdődhetett az egy hetes sportos nyaralás. Edzőtábor a'la Joe.
Hétfő hajnalban indultam és már kora délutánra le is értem Grundlseeba, így az első nap máris belefért egy kellemes bemelegítő karika. Irány a "legendás" Loser. Maga az alpenstrasse 8 km ahol átlag 9% az emelkedés, pont jó ízelítő volt ez egy Berlinben élő srácnak. Érdekes módon, anno motorral egyáltalán nem tűnt fel a gravitáció e őszintesége. :)
1. nap, Utazás és versenybringával fel a Loserre:


Loseren

Grundlsee
Ja igen, a vendéglátó néni reggelije, na meg a tálalás, ez már 12 éve is első osztályú volt. A kiadós reggeli jó alapot adott a sport programokhoz.
enyééém :)

2.nap: Az első teljes napomat egy úszással kezdtem.


strand avagy simán a tópart

Délután versenybringával irány a Tauplitzalm Alpenstrasse. Átlag 8% emelkedés a 10 kilóméteres útvonalon.



Tauplitzalm Alpenstrasse
Nem is látszik, hogy 1600 méterre tekertem fel.
Elég megerőltetőek voltak a hegymenetek. A táv nagyon lassan fogy felfelé. Vánszorognak a kilóméterek. Persze annál jobb érzés elérni  a célt, felérni a tetőre. Virtuális környezetben már tekertem fel nehéz hegyekre (Grossglockner, Alp de huez), a szimuláció elég jól fedi a valóságot. Itt leginkább a görgő fékjének a "finomsága" határozza ezt meg, hogy pl. alacsony pedálfordulaton is jól adagolja az ellenállást.

Ami nekem meglepő tapasztalat volt, az a lejtőzés. Hihetetlen gyorsan, szinte pillanatok alatt 70 km  óra fölé ugrik a sebesség a rövid hajtűkanyarok között is, itt nem csúszhat be hiba.Egy kis bovden huzal végén levő kisujjamnyi fékpofákon múlik szó szerint az életem. Nem is mertem maxra engedni a tempót, pedig szeretem a száguldást, de ez a közeg még ismeretlen volt nekem és nem is veszélytelen. Egyedül fent egy hegyen, duplán észnél voltam, itt mindenképp jobban / többet mérlegel az ember.

A profi bringások jutottak eszembe, akik általában ennél jóval durvább lejtőkön, iszonyat tempóban, teljesen a határokon egyensúlyozva zúznak lefelé néhány másodperc előny megszerzéséért. Elképesztő. A tévé képernyőjén át egy klassz, lendületes gurulásnak tűnik. De benne lenni, 100+ km per órával bringán, szakadék szélén, kanyarból kanyarba egyensúlyozva? Brutál!

3. nap: MTB Bad Mitterndorfba


Kellemes errefelé montizni. Inkább erdei autópályáknak nevezném. Murvás utak keresztül kasul a hegyeken. Már ha tudod merre kell menni. A táblákat követve valahogy, gyalogos ösvényeken kötöttem ki, ám azt gondoltam ez a montis útvonal amit a házigazda ajánlott, úgy tűnt a szavaiból egy bejáratott kedvelt út bringásoknak. Megyek megyek, kezd durvulni az emelkedés, 15% körül lépegetek és azon gondolkodtam, hogy most az osztrákok ilyen kemény bringások, vagy csak én vagyok ilyen puhány hogy nehéznek találom a kedvelt bringás útvonalat. Az emelkedés csak egyre durvult és a kavicsos talaj miatt  már le kellett szállnom és tolni próbáltam a bicajt, 18-20%os lejtőn felfelé...itt már az sem egyszerű. Más választásom viszont nem volt, mert itt lefelé biciklivel esélytelen lett volna kontrollálni a tempót. Szerencsére párszáz méter után kiértem az előbb említett széles murvás útra. Aha szóval csak letévedtem a helyes útról, így már minden világos... Szép tájakon jártam. Ezen a túrán videóztam is.



Este még egy lájtos futi, of course.



4. Nap Vissza a versenybringára és toltam egy hosszabb lájtos kört, "síkon". Már amennyire Felső-Ausztria  határán ez lehetséges. Utamba is akadtegy szelíd 23 fokos emelkedő. :)

odafelé a fékek égtek, visszafelé a lábizmaim :)

Hallstatt

Átgurultam Hallstatt-on. Biztos sokaknak ismerős a városka. Hallstatti tó és a sziklafal közé van beékelődve, emiatt nagyon jellegzetes és szép városka. Csak sajnos mára a turizmus ott fullba kezdte tolni a kretént.
A túrista buszok már az úton állva várták, hogy helyet kapjanak a buszparkolóban, a városka minden négyzetméterére kb 4 turista jutott, ebből minimum három ázsiai országból származott. Az infrastruktúra és a városka adottságaihoz ez az ember tömeg már szinte kezelhetetlen és elviselhetetlen volt. Szóba is hoztam a vendéglátóimnál és megerősítették, hogy valamit ott nagyon eltoltak. Az ott lakók hiába élnek meg jól a turizmusból, már elégedetlenek a körülményekkel mert  a városka szinte élhetetlenné vált a rengeteg turista miatt... Ez történik, ha egy bizniszt úgy igazán ész nélkül tolnak... Ezt leszámítva alles tutti. És 4 óra tekerés után egy jutalom fagyi is belefér, ugye? :)

Grundlsee a sarokból :)

A napnak még nem volt vége, délutánra terveztem megint egy uszit. Le is gurultam a tóhoz montival, ám csúnya felhők gyülekeztek. Vaciláltam mi legyen, mivel nem dörgött és villámlott (ekkor még) belebújtam a neóba és már csobbantam is.



Sajnos a vihar közben megérkezett és a baljós felhőket látva inkább nem hívtam ki magam ellen a sorsot, és kijöttem a vízből, túl jó célpont lettem volna a villámoknak. A természet viszont ilyenkor is lenyűgöző, egyszerűen nem tudok betelni ezzel a környezettel. Nincs igazam?

Grundlsee egy másik arca
 Kint álltam a bicajnál neóprénben, mit tegyek? Kezdjek átöltözni, jön az eső stb macera... ááá csak egy kilóméter az apartman. Fel a bringacipő és úgy ahogy voltam, neoprénben feltekertem. Ám neoprénben bringázni nem bölcs dolog, pillanatok alatt, főleg hogy felfelé kellett tekerni, áthevültem mint az állat. Poénnak egyszer ok volt. :)

swim - bike brick neoprénben :)
A napnak viszont még nem volt vége. Felvetettem a régi bandának is ezt a túra tervemet. Gyuszit nem kellett győzködni. Így is ismerem. :)  Pénteken meló sebaj, korábban lelépés, ugrás ÖBB gyorsvonatra, bicaj a vagonba, 23 órakor érkezés Salzburgba. Zsííír. Volt  még bőven ídőm az úszás után. Este 10-kor beröffentettem a sor 6-ost és legjobb gyér forgalom mellett, klassz kanyargós utakon zúztam a Salzburg pályaudvar felé. Grundlseetől ha jól emléksezem 70 km volt. Na, ott viszont hamar visszazökkentem a valóságba. Késő este nem túl meggyőző alakok lébecoltak a pá
lyaudvar környékén és méregettek ahogy én egyedül gyalog igyekeztem Gyuszi elé. Szerencsére nem volt késés már jött is Gyuszi kifelé, alles gut. Milyen király már. Lezsírozzuk én Berlinben ő Budapesten, hogy majd adott dátumon egy adott ídőpontban találkoznunk kell Ausztria egyik városában. És pár hónappal később percre pontosan a terv végrehajtva, pont úgy megtörténik ahogy elterveztük, marha jó volt. :)

5. nap: MTB karika Salzkammergut régióban Gyuszival.




Hallstattersee

visszaértünk a bázisra
 6. nap: Gyalogtúra fel a Trisselwandra

Mára egy lájtos napot terveztünk. Menjünk túrázni! Zsír! Nagyon király volt. Ez volt talán a hét legizgalmasabb programja. Nagyon élveztem. Gyuszi gyakorlott túrázó/mászó, ő otthon van ebben a témában. Én Garmin Edge 820-al, gyalogtérkép rajta, király, meg is van a navigáció vész esetére. Gyönyötű útvonalon mentünk felfelé. Út közben "A" pad mindent vitt.
csak egy pad, ja... megfizethetetlen panorámával...



Gyuszi játszik :)

Felértünk a tervezett úton, lepacsiztunk a kereszttel a Trisselwand hegy csúcsán.

fent





Fent kitaláltuk, hogy nem megyünk ám ugyanazon az úton vissza, inkább megpróbálkozunk egy másik őtvonalon lemenni. Innen volt igazán izgalmas a történet. Olyan ösvényt próbáltunk megtalálni, amit már jó ideje senki nem használt de a térképeken még jelölve volt. Gyuszi a hiperszuper Samsung 360 fokos kamerájával csinált is egy videót, ahogy (háti)zsákos Frodó(Joe) megy dzsungelben és macsétével vágja utat előre át keresztülkasul meg minden. :)



innen lesz húzós

A következő 700 méteren ereszkedtünk majdnem 300 métert, 38-40%-os lejtés. Fasza menet volt. Persze királyok voltunk csont nélkül elsőre minden útat megtaláltunk és egyben leértünk. Lent persze csobbantunk a tóban mielőtt a szállás felé vettük volna az irányt. :)

Este elmentünk ergy közeli kilátóhóz is. Sötét, eső, vihar. De azért megérte, így is jó volt a kilátás a völgyben pislákoló településekre.
Trisselsteinwarte kilátó a hegytetőn
kilátás Alt Ausse-re


nem volt tömegnyomor :))
7. nap: MTB karika és haza út.



Az utolsó nap kicsekkeltünk a panzióból és kinéztünk egy montis útvonalat BAd Mitterndorfból indulva. Hazafelé úgyis arra vezetett az útunk. Ídőjárás előrejelzés változékony ídőt mondott ám az esőradaron minden ok volt, így nem is sokat variáltunk, letettük a bömbit a falu közepén, fel a bicajra és irány a hegy. Minden jól is ment felfelé, max. szemerkélő eső semmi vész, a hegy túl oldalán lezúztunk a völgybe, itt egy lélegzet elállító katlanba futottunk bele, sziklák között egy patak és keresztbe kasul a hihetetlenül meredek út.
 
Die Öfen

Az alábbi vidón is megörökítettük (6. perctől).



Ám ahogy az a nagy Murphy könyvben meg van írva, amint a túránk legtávolabbi pontjára értünk és egy hegy állt mi és az autónk között, úgy igazán bedurvult az ídőjárás. Esett vagy 10 fokot a hőmérséklet és masszívan elkezdett esni az eső. Nem is mutatta semmi jelét az ídőjárás, hogy ez rövid ídőn belül esetleg jobbra fordulma. Mit tegyünk? Megint mászunk 1000 métert fel a hegyre vagy megyünk a kerülő úton vissza ami cserébe sík. Ídőben mindkettő ugyanannyi. Fasza... Én szarrá fagyva, Gyuszi meg a bringás erejével elkészülve, kb a túrára vette elő ez évben a bicaját először, elkezdtük gyűrni a kerülő úton a kilómétereket. Megmutatta az ídőjárás, hogy még relatív alacsony magasságban is hirtelen nagyon komolyra tud fordulni a helyzet. Számoltuk a kilómétereket és már én is a pokolba kivántam minden egyes emelkedőt ami az útunkba került, a sík útvonal ellenére is akadt bőven. Végül csak elértük azt az átkozott parkolót... Átöltözés, be az első pizzériába, így lassan normalizálódott a helyzet, meleg, energia megy be arcunkba... a végére ez sem egy eseménytelen nap lett. Ott már csak nevettünk az egészen. Mekkorát szívtunk... Ilyen is kell. Na de, be az autóba, és irány Budapest. Én is Magyarországra jöttem, eltöltöttem pár napot Pesten és csak utána indultam vissza Berlinbe.

Ez az egy hetes kaland felül múlta az elképzeléseimet. Nagyon jó nyaralás volt. Testileg és lelkileg is feltöltődtem. Az Alpok meg hát... simply the best! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése