2014. április 22., kedd

Montis felfedező túra

   Kimentem tekerni a montival húsvét pénteken, itt munkaszüneti nap. A közeli építési föld lerakó telep kerítésén felfedeztem egy lyukat. Ki is használtam az alkalmat és feltekertem a környezetéből hegyként kiemelkedő domb tetejére. Ez után északnak vettem az írányt, nagy erdős terület fekszik Berlintől ebben az irányban. Itt meg egy mocsaras területre bukkantam, teljesen szürreális volt a környezet. Tetszett a sci-fibe íllő látvány. Szerencsére a gopro a zsebemben volt és bár eredetileg csak pár fotót terveztem készíteni, csak úgy kézben tartva csináltam pár videót is. Összeraktam a felvételekből egy rövid videóklippet. Minap épp a James Bond zene gyűjteményemben válogattam a címadó dalokat, így került a hangsávra a die another day... :)




Most már tényleg itt a tavasz, jó ídő, úgyhogy bringákat leporolni és hajrá!!!

2014. április 18., péntek

Egy futás képes..Nem! Selfie krónikája. :)

Erdőn mezőn
előttem az építési föld lerakó, avagy sitt-hegy
fel kéne rá futni...láttam minap van egy lyuk a kerítésben
...gondolatot tett követ
közel a csúcs :)
t.f. 113 komoly m :)
jó a kilátás
15 km kerülő után megint a "hegy" mellett
finító. 25km, 5:01, 75% pulzus

2014. április 8., kedd

A versenyeken kívül is van (futó) élet :)

   Márciusban nagyon jókat sportoltam. Tudtam futni (talpam rulez), az ídőjárás engedte a bringázásokat is, mindezt a stabil úszások mellett.

   A félmaratoni hónapokat visszakerestem, hogyan alakulatak 2013-ban illetve 2012-ben. Érdekes volt látni, ahogy évről évre sűrűsödik a kalendár a sportolásokkal. 2011-ben kezdtem el futni, abban az évben még nem trainingpeaksen mentettem adatokat.  Megnézhető viszont, a blog első 10 bejegyzése kb az első futásaimról szól, készülvén első nagy futásomra. :-) (2011 Berlin félm.)

2012 Március
2013 Március

2014 március

   Most a félmaraton utáni hetet teljesen lazára vettem. Erőnlétben jó vagyok, a vasárnapi versenyt számomra is meglepő módon, de szinte meg sem éreztem utólag. Másnap az úszáson is teljesen jól bírtam. A lábaimnak cserébe jó nagy megterhelés volt ez a kaland. Lépcső lefelé hatalmas kihívás volt 2 napon át. :-) De szerdán már bringára ültem és laza tempójú munkába tekeréssel kezdtem el bootolni a rendszert.

 A verseny előtti, márciusi futásokat (amik már a "felkészülésről" szóltak), így terveztem:
  -hosszú futások hétvégenként moderált tempóban (2 órákat terveztem, a duathlon miatt egy futás kiesett)
  -hétköznap erő állóképesség futások, és heti egyszer rövid anaerób terheléseket is beiktattam ezekbe a futásokba.

   Egészen biztosan szerepet játszott a formámban a két duathlonon való részvételem is. Ezek a rövid, de maximum intenzitáshoz közeli futások nagyon jól edzették a szervezetem már februárban, amivel növelték a terhelés kibírási képességeimet. Futás, bringa és ugye megint futás. És a végén is nyomni kell. Szuper dolog. :-)

   Most a futásból viszont kicsit leengedek, lazábbakat fogok futni és szeretnék többet bringázni, itt a jó ídő. Meglátom viszont, hogyan lesz ídőm, mert a ház körül most tervezek nagyobb teendőket. Emiatt sem terveztem egyelőre mást, talán majd május elején futok 25 kilómétert Berlinben.

   Az úszáson február óta már a gyors srácokkal úszok. Ez nagyon jól fejleszt és már tudom tartani a csoportban a tempót. Tegnap, többek között egy 3 x 400 méteres etapot nyomtunk 1:35-ös tempóra. Persze nem elől úsztam, de így ezt a tempót már tudom tartani úgymond kétségbesés nélkül. :-) Ennek nagyon örülök.

   Szóval tök jó minden, a többiek úszáson már többször hangot adnak aggodalmaiknak, hogy kezdek "nagyon veszélyes" lenni. Ez jobb motiváció, mint bármilyen dicséret. :-)

2014. április 2., szerda

Berliner Halbmarathon 2014

   Megint sikerült meglepnem magam egy szuper félmaratoni futással. Ha kérdezte valaki mire számítok, azt mondtam, hogy szeretnék jobbat futni mint tavaly. De volt egy titkos álmom is. Megcsinálni 1:20-on belül. Azért az már elég húzós tempó és a hosszú futások elmaradása miatt idén megint a sötétben tapogatóztam, vajon sikerülhet e.
pálya rajz
   A rajt utáni 9 kilóméteren szinte egyenesen futunk nyugati irányba. Itt még nem tudtam, hogy egy enyhe hátszélben futok. Csak repkedtek a kilóméter ídők. Az órám persze vacakolt, nem volt GPS jel, így ha elcsíptem egy km jelző táblát, olyankor kézzel nyomtam a részídőket. Viszont direkt nem néztem ilyenkor rá, nem akartam, hogy a tempó adatok befolyásoljanak, csak a verseny utánra akartam, hogy meglegyenek a részletes adatok. A pulzusomat viszont szemmel tartottam. Az első 5 kilóméteren még kicsit magas volt. 180 illetve felette. Az anaerób küszöböm inkább 177 környékén van. Tudtam, hogy penge élen táncolok, vigyáznom kell. Érzésre ok volt a hajtás. A Schloss Charlottenburgnál délnek fordulva a 9. kilómétert jelző tábla felé már kellemetlen szembeszél fogadott.
   A 10. kilóméter, 36:39-cel értem el.  (10 km: 3:40-es tempó) Hú eddig brutál jó. És ami reménykedésre adott okot, hogy a tavalyi futáson itt már a 9-10. kilóméternél eléggé szarul éreztem magam. Ezúttal még egyben voltam. Bőven az 1:20-as célídőn belül, itt próbáltam kicsit tudatosan is visszafogni magam. Készültem a nehezére, mert eddig mindig a 10-17. kilóméter közötti szakasz volt fejben és testben is a legnehezebb.
   Önmagamnak is érdekes most így visszaolvasni az akkori gondolataimat, mert a tempóban szinte kimutathatatlanok ezek az elemek.  Itt még reménykedtem, hogy majd az utolsó 9 kilóméterre, keleti irányba fordulva megszűnik a szembeszél. Nem jött be! Hamar összeraktam, hogy ez biztos tett pár másodpercet az első 10-esbe (hátszél), és hogy innentől naná, hogy duplán nehéz lesz. Kezdtem is számolgatni a hátralevő kilómétereket. Még 9, még 8, még 5 kilóméter, gyerünk, egyre nehezebbé vált a futás ami nem is javult ezúttal a végéhez közelítve sem.
   Most nem volt hullámvölgy, hanem egy folyamatosan egyre nehezebbé váló futás rajzolódott ki.  Próbáltam mindent beleadni, de nagyon nehéz volt. Eszembe jutott a pesti maraton is. Nem, nem hagyom, hogy megint elússzon amit elterveztem, gyerünk bakker, 3 kilóméter. Mint az esti futásokon az éles saroktól hazáig, csak egy 3 kilóméteres hajrá, gyerünk! Átkozott szembeszél, nagyon zavart fejben is,  és a 20. kilóméteren még két (nem túl meredek) hídra is fel kellett futni.
   Közeledett az utolsó kanyar, és ráfordulva a célegyenesre már csak kb. 250 métert kellett végignyomni. Messziről is le tudtam olvasam a cél táblát, még 1:18-at mutatott, igeeeen! A nagy zajban is meghallottam a kislányom  bíztató hangját a tömegből, intettem, de már jött is a célkapu, itt a vége, megcsináltam!! 1:18:42,  jeeeeah! :-)  (utsó 11 km: 3:48-as tempó)

Nyugi, nem akarok balhét. Csak a célvonalon szépen átfutni, senki nem lő...
Mindenki nyugodt marad! Csak szééépen áthaladok itt...
Beng! Beng! Hahahaaa, Joe-val nem lehet packázni... :-)

Verseny honlapja: http://www.berliner-halbmarathon.de
Eredmények: http://results.berliner-halbmarathon.de/2014
                      Jozsef Arnoth
Szívritmus log: http://tpks.ws/VJ1P

2014. március 26., szerda

Mountain Challenge Cross Duathlon

   Duathlon, futás, bringa, futás. Nem kell annyi cucc. Bicaj autóban, hátizsákban a felszi, meg van minden? Csekk, csekk, csekk... Ok, indulás.  Félúton... A bukó! Baxameg... Szerencsére a verseny helyszíne csak 20 percre volt otthonról, úgyhogy az extra kör ellenére is ídőben odaértem.

   A Mountain Challenge Cross duathlon a BerlinCup 2014 második állomása. Némileg szerényebb számú indulóval a Sisu Winterduathlonnál, de az elejét tekintve most is erős mezőny gyűlt össze.

   Kicsit tartottam a versenytől. Pontosabban a bringázástól. Sok helyen elég szűk csapásokon vezetett az út. Nem szerettem volna senkivel összegabalyodni, vagy egyedül odaverni magam, ne adj isten lesérülni. A merev villájú bicajjal terepen csapatni azért nehezebb mint egy MTB-kal. Nekem a jővő heti félmaraton a legfontosabb, ott szeretnék egy jót futni. Ezt a duathlont csak a Berlincup miatt vállaltam be. Itt elég csak célba érnem úgymond. Már kapunk szépen pontokat.

váltó zóna
    Felvettem a regisztrációnál a transzpondert és a rajtszámomat, kerestem egy helyet a bicajnak, majd elsétáltam beszélgetni. Megyek vissza bicajhoz, a mellettem levő helyre odatelepedett egy arc. Karbon, nagyon penge elől hátul rugós "fully" Mtb-kal, mellé kiterítette a nem kicsi törölközőjét elfoglalva még egy biciklinyi helyet ahova szépen pedánsan kipakolta a versenyre szükséges holmijait. Nem nagyon néztem mi minden van ott, csak amin megakadtam az a precízen elhelyezett comb kompressziós szárak bringázáshoz. Nyilvánvaló volt, hogy ha egy rövid távú duathlonon ilyen dolgokkal kezd majd váltáskor vacakolni, akkor a pályán nagy valószínűséggel nem kell tőle tartanom. :-) Ezzel szemben az én felszim úgy nézett ki, hogy egy gyűrött nejlonszatyorra rátettem a bringacipőimet. Nem néztem ki valami professzionálisan, alá írom. :-)

rajt
   2 kör futás (6km), 4 kör bicaj (19km), 1 kör futás (3km). A Sisu-n győztes és a második helyezett kilőtt a startnál, én ezúttal a hetedik helyen soroltam be. "Könnyedén" tudtam tartani a csoport tempóját magam előtt. Az első 600-800 méteren széles erdei "főúton" haladtunk. Ezután fordultunk be az erdő sűrűjébe ahol meredek emelkedőkkel és lejtőkkel megtűzdelt szűk ösvényeken kanyarogtunk. Az első emelkedőn úgy éreztem visszafognak és elindultam előre. Kicsit később már a 3. helyen futottam a két "nagyágyú" mögött akiket amúgy már nem is láttam, úgy elhúztak. Viszont elég volt csak egy pár lejtős veretés és a jobb oldalam elkezdett jelezni. Baze. Csak ne görcsöljek le durván. De mindjárt  itt az első kör vége. Legalább ezt ezen a 3. helyen akarom befejezni! (jó játék) Hallottam a közelítő lépteket de kontrolláltam az eseményeket. :-) Célvonalon át, egy leheletnyit kiengedtem a tempóból és a második kört végül a rajt utáni 7. pozición fejeztem be enyhe szúrással az oldalamban. 
lap 2, pos 5 :)

   Váltózónába be, nem voltam túl profi, mert kétszer is ittam cipőváltás közben, ídőt pazarolva, de ezúttal nem akartam a bringán magammal folyadékot vinni. Ennek ellenére a mögöttem jővő csak ídőben közelített meg, a 7. pozicióban maradva indultam el a bicajjal.

   Az első kör feléig kb. még érezhetően nehezebben ment, próbáltam kidolgozni magamból a futótempó következményeit. De lassan normalizálódott a helyzet és onnantól elég jól ment a tekerés. :-) Ami az aggódásomat illeti, szerencsére nem igazolódott be, egy meredek szitu sem volt. Like. Főleg, hogy a 4 kör alatt ezúttal csak 3-an előztek meg!!! Háhááá, jó döntés volt a cyclocross. Olyan tempó különbségekkel mentem el a montisoknak, dombra fel, dombról le, hogy én is csak pislogtam, ennyivel gyorsabb hogy lehetek. Hiába, sokkal könnyebb és jobban gurul a cross. Ami meg a hab volt a tortán, hogy aki előttem végzett az előző duathlonon a vizipatkányoktól, a bringapályán ezúttal ő sem tudott megfogni. Minden kör végén ott volt ezúttal is a kötelező leszállós, bringát tolós szakasz. Átérve ugrás fel, pedálokra csatlakozás és már lehetett is megint csutkára húzni a gázt. Hát ezt is csak most élőben próbáltam először. Első körnél még majdnem begurultam a bozótba de aztán körről körre egyre jobban sikerült. :-)

bringára dokkolás közben
   10. pozición fejeztem be a bringázást. Gondoltam ez jó lesz kiindulásnak, sőt! :-) Mivel teljesen jó állapotban éreztem magam, erős 3 kilómétert terveztem. El is kezdtem nyomni a tempót, de még a szélesebb erdei úton jött a valóság. 500 méter után úgy legörcsölt oldalam, mondom ilyen nincs. Miért??? Nem álltam meg. Próbáltam futni, nagyon bénán és érzésre lassan mozogtam. Az erdei kanyargós terepre beérve folyamatosann  néztem hátra a kanyaroknál nem e jön fel rám valaki. Optimalizáltam a tervem, ezt a 10. helyet el kéne menteni a célig. Sikerült... De az erőnlétem és az ídők alapján úgy érzem akár egy eggyel jobb helyezés is meglehetett volna. Ez van. Célba be, királysáááág!
Mert, -nem zakóztam bicajjal, -csak hárman előztek le a bringázáson, -és én lettem ezúttal a legjobb vízipatkány. Jeee! :-)
  
teázgatunk
   A félmaratonra gondolva ezúttal egy előre bemixelt Protein Recovery-t betoltam arcomba, ittam teát,  sütiztem. Egyre több ismerős arc van, akikkel szóba elegyedtem, megtrágyáztuk a verseny eseményeit, kinek hogy zajlott,  majd összeszedtem a cuccaim és boldogan tekertem a parkoló felé az erdőben. Minden jó ha vége jó. Jó móka ez a duathlon is. :-)

Verseny honlapja: Mountain Challenge
Eredmények: Duathlon classic

2014. március 11., kedd

Futás, Úszás, Cyclocross

   Megy  a futi, nem fáj a talpam. Király! De szürreális élmény egyelőre. Nem hiszem teljesen el még, hogy túl vagyok rajta. Ennek jegyében azért megpróbálok odalépni. Heti 2 - 3 óra óvatos futásról legalább heti 5 órányi futást szeretnék, hogy a március végi félmaratonra valamit még kihozzak a helyzetből. 2 hete jó volt, 5 és fél óra, bár igazi hosszú futás nem volt benne, másfél órás volt a leghosszabb. A bringázások és úszások mellett nem olyan egyszerű hetente ennyit futni számomra.De nem szeretném még erre a pár hétre sem hanyagolni a bringázást.

  Hétfőn úsztam a 400 méteres tesztet. 6:12. Ezzel nagyon elégedett vagyok. Ha az erőbeosztással, erőnléttel még (a mindenkori ídőtől föggetlenül) van is hova javulnom. Most is eléggé be estem 200 méter után. A részídők:

1. 100m: 1:26     2. 100m: 1:29       3. 100m: 1:38       4. 100m: 1:37

Heti indításnak egy ezúttal pozitív "csalódás" szuper volt! Lehet, hogy mégis lesz valami ebből az úszásból? ;)

 A hét második felére vendégeket vártunk. Csütörtök este rágódtam, pofátlanság e ha elmegyek futni...megbeszéltem velük, minden ok. :) Indulás után a dilemmám is hamar megszűnt, mennyi ideig fussak, mert a lábaim eléggé el voltak készülve. Előző este a görgőn egy másfél órás erő növelő tréninget toltam, majd a futás napján bringával tekertem melóba (ezeket is megnyomom). Úgyhogy futottam egy rövid tempósabbat. Péntek uszi, szombaton újra ment a matek, mikor tudok ellógni futni, jól is éreztem magam velük, de futni is szerettem volna! Végül jól alakult, flamandok révén és mivel a családfő pék-cukrász, ki is találtam, jöjjön egy special hungarian fast food, süssünk lángost!  Ki adtam az irányvonalakat és hogy akkor egy frankó kelt tészta rendel :D Én csak amióta No-ban élek próbálkozom vele néha házilag elkészíteni. Sajnos a tészta nekem soha nem sikerült olyan igazi könnyű, puhára. Mindig egy tömörebb tésztájú valami lett. Úgy is finom volt, csak hát nem az az igazi, mint amit a keresztúri piacon lehet kapni...De a szakembernek köszönhetően ezúttal tökéletes lett a tészta, átment a srác a tesztemen! :D A titok nyitja, legalább 20 percig gyúrni kell a tésztát, hogy átjárja mindenhol a levegő stb...és több folyadék (víz, tej) is kellett bele, mint ahogy én addig csináltam.
   Amíg a tészta kelt, én mehettem futni. :) Egy gyorsabb aeróbot terveztem, meg is lepődtem az első kilóméterek után a tempón, annyira jól ment a relatív könnyű erőfeszítéshez képest. Így a második felét gyorsulóra vettem.
   Ezek után otthon elszabadult a gasztróóó pokol. Torta, süti is készült, desszert a lángos utánra. HAHA!

High Quality Nutrition
   3 db lángossal megküzdöttem és persze a tortát sem hagyhattam ki. Háát ezek után az éjszaka első fele nem volt túl kellemes. De túléltem a dolgot és vasárnapra már szabadon tervezhettem. Először is futottam egy hosszabbat.

   De mást is akartam. Március 23-án megint krossz duathlon verseny lesz Berlinben. A bicajom amit városba használok, eredetileg egy Cyclo-cross bicaj. Amikor vettem (használtan) még nem is tudtam, hogy létezik ez a bringa kategória. Adja magát a bicaj, a múltkori versenytapasztalataim után úgy döntöttem, hogy most  megpróbálok ezzel indulni. Csak krossz gumikat kellett rá vennem és már készen is állt a kalandra!  (Challenge Grifo Pro)

   Beszarás amúgy... versenybringával az erdőbe. Nekem ez totál flash! De itt Berlinben, ahogy korábban is írtam... a montim 12,5 kg, ez inkább 9-10. Jobb aerodinamika (üléspozíció), kisebb ellenállás a kerekektől is, versenyezni jobb lesz.  Szóval bicaj kész, letöltöttem a bringa pálya GPX logját, hozzá egy navigáló programot telefonra (OsmAnd). Kezdődhetett életem első cyclocrossos kalandja a leendő verseny pálya bejárásával. A kamerát ilyen fontos eseményre nem hagyhattam otthon. Sajnos a kamera szögét már megint elrontottam... Azért megpróbáltam összerakni valamit az felvételekből:

Pálya bejáró videó

Ami a pályabejárást illeti, inkább körbejárásnak nevezném!  A végére azért sikerült összeraknom úgy, hogy a pálya minden szakaszát legalább egyszer bejártam. A verseny, ha az ídőjárás nem változik jelentősen,  menni is fog ezzel a vassal, nem kell ide (se) a monti.
a pálya
és amerre én jártam
Ezzel a vasárnapi kalanddal végződött a hetem. Jó volt.

"És semmi mást nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki." :)

2014. február 24., hétfő

Sisu Winter Duathlon - tri őrültek téli találkozója

EZ! MI? VOLT?!"  :-))

  Egy számomra teljesen ismeretlen verseny az biztos. (ez persze nem meglepő). Mint kiderült, a Berlin és környéki sport egyesületek triatlonszakosztályaiban sportolók egyik fontos versenye, a Berlin-Cup sorozat egyik állomása a Sisu Winter-Duathlon.
   Ránézve a távra, 5,5 km krossz futás - 21 km terep bringázás - 3 km krossz futás,  nem is tűnik húzósnak. Év kezdő kalandnak épp ideális lesz, gondoltam.  Az úszásról négyen is indultunk, egyik srác mondta, hogy így értekelést kap az egyesületünk a sorozatban, király.
   Ahogy már párszor írtam, itt ahol úszok, ez nem egy "igazi" teljesítmény orientált sportegyesület, csak az úszásról szól, ami a triatlon távokhoz optimalizált programból áll szabadídő sportolóknak. Szóval mondjuk egy SCC-vel mi köszönő viszonyban sem vagyunk. Ők szervezik például Berlin félmaratont, maratont... Junior, felnőtt, senior szakosztályaik vannak sportáganként, egy komoly sport egyesület, csak érdekesség képp írom. Nekik még külön duathlonosaik is vannak a triathlon mellett..., ahogy ezt a verseny utáni eredménylistában láttam...

   Én, a messziről jött ember, nem ismerek szinte senkit, sem a verseny történetét, nincs esély latolgatás, csak bíztam magamban, futni azért rövid távon csak tudok, most télen sokat bringáztam már,  montizások, görgőzések, optimista voltam, idejövök csitt-csatt, piff-puff, bimm-bumm, dirr-durr és majd biztosan valahol azért az elejében végzek a mezőnynek. A valahol stimmelt... :-)

E helyett...

Ez volt a rajt, nézzétek meg! Így rajtolunk egy kellemes év kezdő sporteseményen? Amikor még az ember épp csak kezdi a szezonra élezni a formáját. Normális? :)  Ez a fotó jól jellemzi az indulók nagy részére jellemző megszállottságot. Ez nem a hétvégi családi verseny volt ahol apuka elindul a trekking bike-al.  Kis létszám, de (majdnem) mindenki hardcore. Basszus! Na szuper... :-)


     Egy kicsit hátrébb, de én is ott vagyok. Annyi már a verseny előtt eljutott hozzám, hogy egy-két nemzetközi szinten is erős sportoló is indul a versenyen, de ilyen brutál indulásra nem számítottam. Nem tudtam hányadik vagyok, 1 km után kellett megmászni egy komolyabb emelkedőt, utána hosszú lejtő, de itt a testem már rég fürdött a laktátban, égett a mellkasom elég húzós volt a tempó. Egyik úszó társam elfutott mellettem a rajt után nem sokkal, nem tapadtam rá tudatosan, de aztán nem is távolodott el tőlem és úgy a 2. km-nél én futottam el mellette. Az utolsó kilóméteren gondolkodtam, úristen, mi lesz ebből érzésre szinte full gázon tolom. A különbség annyi volt, hogy mivel az 5,5 km után még nem a cél várt rám, hanem még a verseny kb háromnegyede, nem hajráztam a váltózónához közelítve. Ídőm 19:48. (3:36-os tempó). 10. hely. Az adatokat akkor persze még nem tudtam.
a borosta hány mp veszteség? :)
   Eddig ilyen futótempó és max 5 km után mindig vége is volt a versenynek, amiken eddig elindultam. Itt most nem engedhettem ki, koncentráltnak kellett maradnom, futottam tovább a bringához. Amíg felvettem a montis cipőmet, hárman már meg is előztek.
 
  A pálya 90%-ban jól járható kemény talajú erdei utakból állt. 4 kört kellett teljesíteni, körönként két jelentősebb emelkedővel. Ez a a pálya mindenképp a cross bringával indulóknak kedvezett. Hát jöttek is...és egymás után húztak el mellettem. Hamar befogott az úszó kolléga is a vadi új cyclocross bicajával, bezzeg most nem késett a DHL... :-D Hiába pörgettem a pedálokat,  az emelkedőkön a 12 és fél kilós súly,  a frankó kemény talajon meg a széles monti gumik is csak hátrányt jelentettek a keskeny kerekű, könnyű cyclocrossok ellen.. Mindenképp a cyclocross volt a legmegfelelőbb bicaj kategória erre a versenyre ezen a napon. (Volt itt már hó is, úgyhogy nem általános érvényű a dolog) Ez nem kifogás akar lenni részemről. Minden tiszteletem a versenyzőknek, hogy micsoda teljesítményt nyújtottak ezen a pályán. Csak ez az egyetlen pont ahol úgy érzem, egy pár perc elveszett az ídőmből a bringám miatt.

monti vs. cyclocross


   Számomra amúgy idegen ez a bicikli formátum, hogy versenybringa váz és kormány, csak rücskös gumikon. De azt is látom, hogy ez nem jóléti luxus a többieknél, hanem ezen a vidéken versenyekre egyszerűen ezek a legideálisabbak. Az alpokban nyilván megint más lenne a helyzet, csak hát mi Németország északi vidékén lakunk, ahol a berlini erdőben levő hosszú emelkedő a legnagyobb hegy...

ez végig felfelé 4 x, elég fárasztó volt azért
volt akit a technika ördöge ért utol
    Hát így telt a bringázás, a 3. körömben  kaptam meg az első lekörözést. Egyértelmű volt, hogy nem csak utolértek. Élmény számba ment látni a srácot micsoda lendülettel, tempóval és erővel húz el az erdőben az enyhe balos-jobbos kanyar kombinációban. Mintha csak egy rövid sprintet vágna...őrület. Kik ezek az ufók? És mi az a bohockodás amit én csinálok és eddig biciklizésnek gondoltam? :-)

   A kör végén volt egy egy kis technikai nehezítés, ahol egy 20 méteres szakaszon a bringáról leszállva kellett átmenni. Leugrani, át a vonalat jelző vékonyabb farönkön, futás, megint kis farönk. A bicajom meg mindig el akart repülni ahogy a hátsó kereket megdobta ez a farönk... Cserébe gyakorolhattam a "futva felugrani a montira" trükköt. :-)

10 pontos gyakorlat :-)
   Fogytak a körök, nyomtam amennyire tudtam továbbra is. Be a váltózónába, bicaj, bukó eldob, fel a futócipő és már folytatódhatott is a móka. 54:40, a 38. ídőt értem el a bringán. (21 helyet estem vissza)

    Jöhetett a 3 kilóméter futás. A tapasztalataim alapján mostmár óvatosabban indulok neki a futásoknak tekerés után. Egy kis ídőt kér a szervezetem, hogy "átváltson".  2 versenyzőt azért meg tudtam előzni. 2 kilóméter után éreztem, ahogy elkezd zsibbadni a jobb oldalam, jött a görcs. Gyerünk ne foglalkozz vele, már csak 1 kilóméter. Próbáltam nem belassulni, bár eleve jóval lassabb voltam, mint az első futáson. Befutottam, kész vége. 11:43. 19. ídő (3:54-es tempó)

A győztes
aki a pálya széléről bíztatja a beérkezőket, érkezik a második helyezett (5 perccel késöbb!!!)
   Nagyon jól esett a meleg tea a célba érkezés után. És bár nem nagyon kivántam, a gyorsabb regeneráció jegyében ettem egy tál főzeléket virslivel, amit a szervezők kínáltak minden indulónak. Nem is foglalkoztam az ídőmmel, tudtam semmi extra. A megszámolhatatlan :) bringás előzések után amiket kaptam, nem érdekelt annyira a téma. Jól elvoltam az úszó brigáddal, ment a viccelődés. Amikor indultunk haza, épp akkor osztották az okleveleket. Ok vigyük, akkor láttam. 1:26:11. 31. hely. Csak 31-edik, az igen. Ez a történet kicsit elgondolkodtatott aznap. Mit csinálok, mennyi befektetett energiával, miért. Nem negatív érzések, csak a valóság. Azt mondom kellett. Pont most. Hogy kicsit jobb képet kapjak magamról, egy-két komolyabb atlétával össze mérve magamat. Reálisabban látom magam és az ambicióimat a sportban. Szóval csak nyugi. Semmi feszengés. Talán a görgőzéseken túlzottan belelkesedtem. Persze előrelépés, 100km per hó helyett 400-at tekerni. De attól az még nem éppen sok. És ilyen tejesítményeket látva... Ráadásul az első helyezett is amatőr sportoló, aki age grouper kategóriában nyomja a duathlon világbajnokságon. (és volt pl. legjobb német a profikat is bele számítva 2012-ben...)

   Szóval a lényeg, hogy kevesebbet agyalok...  csak csinálom tovább és élvezem, ahogy eddig...   de...
Vissza térek! Ezt nyugodtan fenyegetésnek lehet venni! :-D  (Máris jobban érzem magam)

Nagyon komoly össz teljesítmény áll ezen a dobogón
Eredmények: SiSU Winter-Duathlon Classic 2014
A fotó galéria, ahonnan a bejegyzéshez válogattam: SiSU Triathlon Berlin fotók 
A fotók a SISU Berlin Triathlon Egyesület tulajdona.