2015. április 1., szerda

Futás, mint ajándék (Berlin félmaraton 2015)

Minden egyes alkalommal amikor elindulsz futni, légy hálás, hogy megteheted. Azért is, hogy van szabadídőd. Hogy van szabadídőd amit csak magadra fordíthatsz. Akár olyan lényegtelen, haszontalan dologra, mint a futás.  Most felkaptad a fejed, hogy a futás nem haszontalan. Nem, egészségünk megőrzéséhez valóban hasznos. De a legtöbben nem ezért futunk. Azért futunk, mert szeretjük.

De mégis, mi lenne ha a szabadídőnket a kedvenc hobbink, ídőtöltésünk helyett arra fordítanánk, hogy másokon segítsünk. Ha a szabad ídejében mindenki azon fáradozna, hogy segítsünk a kiszolgáltatott gyerekeken, a nehéz helyzetben levő öregeken, fogyatékosokon...hogy az emberek az egész világon megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy ne kelljen egy gyermeknek sem éheznie. Mennyivel jobb hely lenne ez a bolygó az emberiségnek.

Mi itt Európában azt gondoljuk, ez a szabadság amiben élünk ez alanyi jogon jár. Sajnos a világ  legnagyobb részén ez egyáltalán nem így van. (És ne hidd, hogy Európában mostmár örökké így lesz)

Felfoghatatlan nekünk az a sok szörnyűség ami itt zajlik tőlünk mindössze pár száz, ezer kilóméterre, Afrikában vagy a Közel-keleten.
Vagy csak  nézzük az élet és munka körülményeket a távol keleten. Heti hat (hét??) napos munkahéten 10-12 órás munkaídőben készítik az emberek a hiper szuper csilivili futó cuccokat (is) éhbérért, hogy aztán a multik Európában busás haszonnal adhassák el nekünk.

Nehéz ezt realizálni, komolyan venni, hiszen minden olyan elvont és távolinak tűnik. És itt Európában nem is érdeke ez senkinek, hiszen csak nyugtalanságot szül. Nyugtalanságban meg nem pörög a gazdaság. Világos?

Szóval itt a jóléti társadalmakban minden kürölményt megteremtenek nekünk, hogy gondtalaul futkoshassunk.Természetesen a futás szót bármilyen más szabadídős tevékenységgel be lehet helyettesíteni.

Annál nagyobb elismerés érdemli azokat, akik azért dolgoznak, kelnek fel minden nap, hogy segítsenek ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Például az S.O.S. Gyermekfalu nemzetközi szervezetnél.

http://www.sos-childrensvillages.org/

Mozambik egyik SOS gyermekfalujából négy fiatal eljött, hogy lefussa a Berlin félmaratont. Nagyon kevés a 4 fiatal, de talán arra elég , hogy elgondolkodjunk a dolgokon. Róluk (is) szól az alábbi videó:


Weit gereist und vor der Tür: Der 35.Vattenfall BERLINER HALBMARATHON 2015 from SCC EVENTS on Vimeo.

Ja, hogy milyen volt az én futásom?
Először is nagyon nem tetszett az esős borongós ídő, hiszen én napsütésben szeretek futni. Ráaadásul a  6-9. kilóméter között csúnya szembeszél fogadott, ami kimondottan bosszantó dolog egy ilyen fontos napon. Én persze próbáltam nem megadni magam a szélnek, ami  annyira kivett, hogy a hátralevő 11 kilóméteren az önsanyargatás  kifinomult jóléti formáját választhatva, magammal küzdve futottam. Azért sikerült több mint egy percet javítanom a tavalyi, egyben legjobb ídőmön, így megkímélni magamat egy több napig tartó súlyos depressziótól. Jővőre is indulok, feltéve ha sütni fog a nap!

fotó: www.marathonfoto.com

Honlap:  http://www.vattenfall-berliner-halbmarathon.de/
Eredmények: http://results.berliner-halbmarathon.de/2015/
Futás log: http://tpks.ws/fZtQ

2 megjegyzés:

  1. Jelenleg "csak" 20 perccel tudsz jobbat, mint én, szedd össze magad :)
    Elképesztő, gratulálok !

    VálaszTörlés
  2. Mondom nem sütött a nap! köszi ;)

    VálaszTörlés