Family affairs

Kisebbik lányom kinövi a 20 zollos bicaját, viccelődve mondtam neki, veszek neki mountainbikeot és akkor jővő nyáron együtt indulhatunk a Schorfheide krossz triatlonon. (Van mindenféle gyerektáv). Erre teljesen fellelkesedett. Kitaláltuk, hogy akkor arra edzeni is kell ám.

Úgyhogy edzünk. :)
Kedd, szerda, csütörtökön futás volt. 1 háztömb a táv. Kocogás, séta, futás, pihenő, kocogás...ahogy megy és jól esik. Lényeg, hogy élvezze. Még edzésnaplót is kezdett vezetni.

LTR : Lauf TRaining
FTR : Fahrrad TRainig
edzés napló

A vasárnapi családi bringázásunk bicikiedzés címen került be az edzésnaplóba. A kezdeti szúró törzs és kifulladások után, csütörtökön simán végigfutotta a távot, hiába mondtam többször is közben váltsunk kicsit sétára is. Nagy a lelkesedés. Úgyhogy nincs mese, csekkelnem kell a mountainbike kinálatot.

Én elvagyok "öregesen". Szeptemberben a jobb talpam egyre rosszabb lett, miközben a maratonra edzegettem. Ez azóta is kisért sajna. Szúr, fáj a futások után. Hol jobban hol kevésbé. Meg már ugró térdem is van, Snatchtől tudom. :) Gyakorlatilag a bal combfeszítő izmaim sípcsonthoz rögzítő szalagjai fájnak. Kicsit túlterheltem, a maratont ráadásul jóféle csillapítás mentes cipőben futottam ez is biztos rásegített a problémára. De a nyújtást is nagyon hanyagoltam... IDÉN! Pl a feszes izmok is okozzák ezt, hogy folyamatosan terhelés alatt vannak a szalagok. Úgyhogy megint nyújtok és talán jobb is lett kicsit a térdem de hullámzó. Ezt most vasárnap megtetőztem egy bringás zakóval. Versenybicajjal vízes avaron elcsúsztam, bal oldalam jól odavertem. A horzsolásokon kívül fáj a combom. Izom zúzódás. Szuuper! Ezért mondom öregesen, már mindenhol fáj, remek dolog ez a sportolósdi! :)

November 22-én megint maraton váltó az ex Tempelhof  reptér betonplaccán, alias Tempelhofer Freiheit-on. Wasserratten csapat összeállt, megint az első 12 kilóméter lesz az enyém. A héten próbálok majd valami értelmes futó edzésbe kezdeni de nem is tudom, miket kéne fussak, hogy felturbózzam magam. :)

Egyik alkalommal a 10 kilóméter 4:40-es tempóban nehezebbnek éreztem mint a maratont. Hogy futottam én bő egy hónapja 42 kilómétert 3:59-es km átlagra? Magam is csodálkozok. Ezért a múlt héten inkább a tempóra fektettem a hangsúlyt a mennyiség helyett. A forma megtartásához állítólag ez hatékonyabb is. Azért tudok stabilan 3:50 körül futni aeróbban ha akarok, szóval nem olyan vészes a helyzet, meglátjuk erről hova tudok majd feljebb lépni versenyen.

"A koromhoz képest jól nézek ki" - mondja a kéményeprő, és én is, hogy ezeket a kissebb sérüléseket leszámítva jókedvűen sportolgatok. Néha már görgőzök is. Hétvégéken mtb, krossz, versenybringa, ahogy kedvem van. Úszás ugye alap. De még egy nagy kihívás vár rám idén. Ki kéne vetetnem a kulcscsontomról a fémlapot... Műtét, altatás meg minden... ezen parázok. Ídőpontot kéne kérnem, december elején lenne legidálisabbb megejteni a dolgot. Ki is keresem az orvosi papírjaimat, és holnap ráállok a projektre!

3 megjegyzés:

  1. csupa jó és rossz hír egyben :)
    akkor az biztos, hogy ugrótérd? a másikat is megmondom mi, az a talpi bőnye :) ismerős gondok...:(

    a lányodnak pedig hajrá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz Doktor úr, minden világos. :) Átadom. :)

      Törlés
  2. A talpi bőnye se vicces, én fél évet szívtam vele 2010-ben. Jobbulást !

    VálaszTörlés