Inkább horgásznom kéne? Berlin félmaraton 2017

Igaz ahhoz mindig korán kell kelni. Vagy nem? Ááá, mindegy, marad a futó verseny, évente az csak egy párszor van. Ráadásul a berlin félmaraton közel van és rajt 10-kor, zsír.

Bíztam benne, hogy jót fogok futni. A rajt utáni lökdösődés kicsit elvette a kedvem, nem értem a sok dzsogger miért tolakszik full előre az A rajtzónában... Első kilóméter full szlalomozás és para, hogy ne rúgjak fel senkit, de más se engem.

Aztán szerencsére letisztult a terep és felvettem az iramot. A pulzusom kicsit magas volt, próbáltam visszafogni magam de ez nem volt könnyű, mert kezdtek bolyok kialakulni és nem akartam megint 9 kilómétert egyedül szembeszélbe futni, mint tavaly... úgyhogy próbáltam felfutni, majd rajta maradni egy pár fős csapaton, lehet emiatt is alakult úgy a sztori ahogy...


Egyszercsak Norbi a duatlonról kiáltott rám a Brandenburgi kapu előtt, a felesége is futott. Mire feldolgoztam az infót már csak a kezemet tudtam a magasba emelni.



5. kilóméternél kezdett kicsit szúrni oldalam, mondom nee, futóversenyen még sosem volt gond. Nagy levegők, kiprésel stb, mégis egyre rosszabb, anyád!

6. kilóméternél volt az első frissítő pont itt megálltam próbáltam nyújtani, mély levegők stb... majd újra nekiindultam. Nem lett jobb. Futhattam talán 1 kilómétert, már összevissza lélegeztem, kapkodtam a levegőt mert nagyon szúrt oldalam. Megint megálltam séta, nyújtás stb... innen végképp vége volt annak a félmaratonomnak amit elterveztem. A móka aztán ismétlődött még vagy ötször a következő kilómétereken, séta, futás. Ha futottam is, már egyre lassabban. Kezdett nagyon elkeseríteni, hogy el sem akar múlni. Végig így?

Csajoknak megadtam az ídőpontot mikor számíthatnak rám a célban. Már azon agyaltam, hogy ha így megy tovább akkor valakitől az út mentén kérek egy telefont, hogy felhívhassam őket, hogy ne parázannak, nincs nagy gond, csak kések kicsit...

Közben vonszoltam magam tovább amikor egyszercsak...

Megelőzött egy embernagyságú tusfürdős flakon!

Áááá, megkaptam a kegyelem döfést! Lenyom egy tusfürdő a berlin félmaratonon... ezt az érzést senkinek nem kivánom! ;-))

Aztán amilyen gyorsan jött, a 12. kilóméter után párszáz  méter alatt úgyanúgy el is múlt a szúró fájdalom. Elkezdtem odalépni megint, érdekes módon majd két kilóméter kellett, hogy visszagyorsuljak 3:40-es tempó köré. Alá viszont már nem sikerült mennem. Nem tudom, hogy a verseny második felében amúgy is csak ennyi lett volna bennem, vagy egy ilyen malőr után már nem lehet csak úgy a verseny elejétől fenntartott kihegyezett tempóra visszagyorsulni?

Végre újra futottam. Minden ok, jókedv megint, előzöm a népet ezerrel. 15. kilóméter 1:01:02. Ok, 1:17-et már nehezen fogok futni :)), de igazítottam a terven és az új cél egy 4 perces kilóméter átlagon belüli célbaérés lett.

Egész jól is mentek a következő kilóméterek, hiszen kipihent voltam... hahaha...

Checkpoint Charlie utáni sarkon megint Norbi kiáltott rám! Futva lőtt pár képet is. Köszönöm innen is! :-)


Az utolsó kilóméterre így is elkészültem, Ez alapján úgy gondolom, hogy a malőr nélkül sem sikerült volna javítani a tavalyi ídőmön. Végül 1:24:10-el a célban, átlag: 3:59 perc/km. (Mini) mission accomplished... :) Lehet nekifutok idén még egy félmarcsinak. Jó lenne rendesen végig futni... Akár már május elején. BIG 25 Berlin, van félmaratoni táv is... meg is nézem hogyé adják...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése