5 hét 4 triatlon - majdnem

Ugrás egyet visszafelé az ídőben. Május vége.

A tavaszi lendület már meg is ingott, volt  anyajegy/szemölcs eltávolítás, fog műtét, ballagás... Sportra lehetőség/ídő közel nulla...

De "mostanra" már nagyjából minden letudva (kopkopkop), úgyhogy elő kaptam a triatlon naptárat és a Berlin környéki versenyekre egyből regisztráltam is.

Ja, a fentebb említett fog műtét miatt a Spreewald duatlonon sajnos nem tudtam indulni május közepén.

Bemelegítésnek Norbival és Svennel zúztunk egy jót a számunkra szinte már kötelező A3K csapattriatlonon. Negyedikek lettünk. Újra és újra nagyon jó buli. Ez ugye nem váltó (csak az úszás), együtt bringa, együtt futás. Már tudom mit jelent az A 3 K. NDK-ban a triatlont sem lehetett ám burzsuj imperialista triathlon szóval illetni. Neem. Az alternatíva:

AUSDAUER - DREI - KAMPF ááááá

Mint hotdog helyett catwurst, zum beispiel. :-)

keresd a bénát(Joe-t)

ride on!

run on!

Na de, az igazi akció csak most kezdődött.

A terv!  5 hétvége, 4 triatlon!

Június 9. Crosstriathlon Berlin 1,1 / 28 / 7 km:

Jól kezdődött a buli, 4 nappal a rajt előtt sajnos lefújták a versenyt a szervezők. Ezt a triatlont így elég kényelmesen és rövid élmánybeszámolóval le is tudtam. Pont.:-)

Június 15. Spreewald triatlon, középtáv  2,2 / 84 / 20 km:

Irány Lübben. A duatlon kimaradt de a triatlonra jövök. Nem volt különösebb célom, csak egy jót triatlonizni, úgyhogy nagyon relaxed volt minden a verseny előtt.

Nagyon meleg volt, így neoprém nélkül úsztunk. Érzésre jól is ment az első két 750 méteres kör, ám itt az utolsó körre való partérintésnél, amint ráálltam a jobb lábamra, a combhajlítóm iszonyatosan begörcsölt. Félre botorkáltam a többi spori elől. Egyszerűen nem tudtam a görcsöt kilazítani, rohadtul fájt. Nagynehezen jobb lett, lesétáltam az utolsó körre még be sem mentem a vízbe, megint begörcsölt. Gondoltam, hogy itt a verseny vége? Szerencsére nem, de kiúszni újra a nyílt vízre, görcs veszéllyel, kicsit bizonytalan voltam. 4 perc késéssel aztán nekiindultam, és mivel a szemüvegemet a malőrnél levettem, az utolsó körön még háromszor meg kellett állnom igazítani, mert egyfolytában befolyt a víz...

Spreewald triathlon startjára várakozunk

Még jó hogy nem voltak ambicióim... Na irány a váltó zóna és let's ride. Ezúttal nem voltak aeró kerekeim, a teljes Zipp kollekciómat eladtam. Nem fogok ragasztott gumikkal vénember létemre már vacakolni. Jó lesz majd valami tubeless aeró cucc a jővőben, illetve talán jővőre! :)

Nem is ment rosszul a bicaj, leszámítva, hogy gond volt az oldalammal, egyre jobban szúrt, nem hogy elmúlt volna, ahogy korábban már bringán előfordult. A két körös bringázás első körének a végére már annyira szúrt, hogy fel kellett többször egyenesednem, majd a második kör elején kénytelen voltam megállni.
1 percet próbáltam ott tornászni jobbra balra, hogy jobb legyen majd megint elindultam. Éreztem továbbra is az oldalam, de tudtam rendesen levegőt venni legalább. Előzhettem vissza a 3-4 arcot akik közben elmentek mellettem. Második kör végére maradt kraft ez jó volt, végül 36km/h-s átlaggal lenyomtam a bringát (guruló átlag). Ez a problémák és a sima kerekek ellenére nem volt rossz.


De valami mégsem volt ok, mert a váltás után képtelen voltam 5 lépésnél többet futni egyszerre. Annyira fájt, szúrt a derekam, minden futó lépésnél egyre erősebben. Itt is csináltam mindent, nyújtás mély levegő és kombinációik de egyszerűen nem lett jobb. És séta közben is bele-bele nyilalt. 11 perc alatt eljutottam futva, sétalva, tornázva, remélve, hogy jobb lesz, az első kilómétert jelző tábláig  és mivel nem javult, sőt egyre rosszabb lett a helyzet, úgy döntöttem, nincs értelme tovább próbálkozni, most tényleg gond van.

Van amikor nincs értelme és inkább káros folytatni. Első triatlon versenyemet adtam fel és ez így is volt rendjén.

Szerencsémre volt masszázs a célban így mentem is hozzájuk. Felvázoltam a problémát és miután kimasszírozta a hátam szinte egy csapásra minden bajom elmúlt. Azt mondta valami blokád volt a hát izomzatban. Dobtam is egy kis jattot az életmentő műtétért. "Ránézésre" ugyanolyan tüneteket produkáltam mint Jan Frodeno Hawaii-on 2017-ben. El is neveztem Frodeno szindrómának. :-)

Heten indultunk a vízipatkányoktól ezen a versenyen, szóval a "személyes kudarc" ellenére is egy nagy élmény volt a többieknek még szurkolni és előtte utána együtt lógni. Szerintem jővőre is regisztrálok majd, hátha több szerencséval járok.

Június 22. Neuruppin triathlon 1,5 / 40 / 10 km:

Szintén jó meleg volt, neoprén tiltás, paráztam is mi lesz amikor kijövök a vízből. A helyzet itt annyival jobb, hogy egyszerre kell leúszni a távot part érintés nélkül.  Nem fogjátok kitalálni, dettó! Először egyik lábhajlítóm, majd ahogy ott botorkáltam a másik is begörcsölt. Úgy álltam-szenvedtem ott merev lábakkal mint akit éppen... nem is mondom mit csináltak vele :-))
Na de ez is elmúlt, viszont már vacogva ültem bringára....

A bringázás érzésre nem volt rossz de a tempó nem akart jönni amit szerettem volna. Így kb. mint tavaly 37,5 feles átlagot tekertem, amikor a bringa mozgásban volt. Sven is indult a vízipatkányoktól. A bringa fordítónál volt már több mint 4 perc előnye ez maradt is a bringázás végéig. Le is tettem róla, hogy ezt 10 kilóméteren be hozom. Merthát verseny a versenyben ugye :)

Persze fel nem adtam, ám a korlátaimat ismerve okosan kellett megoldanom a futást. Ugye gyakran előfordul, hogz bringára futáskor begörcsöl az oldalam. Ezért,semmit nem iszom a váltás után a futásra indulva, illetve nem indulok neki egyből teljes gőzzel, hanem az első 1-2 két kilómétert relatív kényelmesen lélegezve futom. Ebből az állapotból növelem folyamatosan a tempót. Be is vált. A kezdeti 4:05-os kilóméterek után kezdtek jönni a 3-al kezdődőek. Az egyetlen gélemet elhagytam, és amikor megláttam, hogy idén nincs kóla a frissítő állomáson csak víz, kicsit beparáztam, bírni fogom-e a tempót a végéig. Sven 2,5 kilóméter után még mindig jó 800 méter fórral futott szembe, esélytelennek tűnt a dolog. De azért egyre jobban nyomtam. :)

Én gyorsultam, ő viszont lassult, ami a dontő változás volt a képletben, így 1500 méterre a céltől mégiscsak sikerült befognom és a vízipatkányok közötti különversenyben átvennem az első helyet. Yess, ok!   Sven és én is harmadikok lettünk a korosztályunkban.

AK40

AK45

A váltózónában elvesztegetett 3 perc eléggé hiányzott a végén, így kiestem az első tízből is, 13. lettem.  Sven 14. Viszont, én futottam a legjobb ídőt a versenyen, 37:56, Jeeeah! Össz ídő: 2:16:41

Július 7, XTERRA Schorfheide Cross triatlon, 1,5 / 40 / 11 km:

Ez is rövid beszámoló lesz. Csúnya hasfájásba szaladtam bele péntek délután, és meg szombaton sem múlt el, így nem akartam, illetve nem lett volna értelme rajthoz állni. Kár, mert ezt a versenyt vártam a legjobban.

Így alakult ez a spontán triatlon széria. A kudarcokkal is jó móka volt. Megint sok élménnyel gazdagodtam.

Ám az évnek még messze nincs vége. A nagy kihívás az Alpokban vár rám szeptember elején. World Games of Mountain Biking
80 km-en 3678 méter szint mountain bike-al az Alpokbann. Jaaaj, mire vállalkoztam :-)

Most megyek hegyet építeni, mert Berlinben az nincs. A szintes edzés meg kéne, de kurv@'ra!!

Mostantól (Augusztus eleje) legalább szeretnék heti egyszer görgőzni némi szintet gyűjteni.