2019. szeptember 21., szombat

Crash course Ausztriában

Egy kicsit hosszabb élményleírás következik.

Kivettem pár extra nap szabit, ha már megint az Alpok az úti cél.

Szerda hajnalban irány Salzburger Land, azon belül Leogang. Délutánra már egy hegyi karikát terveztem, úgyhogy menni kellett. Egész jól leértem. Négykor már a montin ültem. Szerencsémre összefutottam Tim-el, aki ismerte a terepet, így hozzá csatlakoztam. Nem semmi "kissrác" volt. A Német U14 hegyi kerékpáros utánpótlás keret tagja.Épp itt nyaraltak, ő meg edzeget.

szar környéken egy vadidegennel
A falu meletti hegyre tekertünk fel, Hohe Asitz, 1762 méter. Mire az 1300 szintet megmásztuk, beszélgettünk edzéstől a szponzoráláson át a doppingig sok mindenről. Nagyon érett benyomást keltett.  Elvileg ő korosztálya legjobb lejtmenője. Ezt nem tudtam leellenőrizni, de úgy gondoltam a hegytetőn, hogy lefelé a single trailen jobb, ha előre engedem. Ekkor láttam őt utoljára.😃


Tim, a német MTB szakág reménysége :)
Komoly bringás környék Leogang.  Az egész hegyoldalból bike parkot csináltak. Single trailek, downhill pályák, amit csak akarsz. Fel sílift, le zúzás a hegyoldalban. Mindezt úgy, hogy a tájban észre sem veszed a változást. Tim fent ajánlott az én technikai (nem)tudásomhoz illő lájtosabb pályát (Hang man I és II), háát így is majd leestek a karjaim, mire leértem... de nagyon élveztem!

EPIC Bike Park Leogang
Viszont a napnak itt még  messze nem volt vége. Késő este irány Salzburg. Ha Ausztriában van valami akció, tuti, hogy BH-t sem kell noszogatni. Flixbusszal 7000!! Ft-ért eljött Salzburgig.  Itt felkaptam. Amint visszaértünk én már dőltem is be az ágyba, hosszú nap volt...

Csütörtökre kinéztük a környék legbrutálabb klettersteig-ját. A túrában volt 1800 méter szint. Ja és várható eső 15-16 órától...

Water is good my friend, water is healthy!
1800 méteren, már látható a menedékház

A túra elején szép ídő, a felhők távol. Mire elértük a belépőt a kletterre a felhők / köd persze már totál belepett minket. Úgyhogy egy mukkot sem láttunk az amúgy szenzációsnak igérkező kilátásból...

csak a szokásos pad... csak a szokásosan hozzá tartozó hihetetlen panorámával :)
Szemben a Nackter Hund még épp kikandikál a felhőből
Keresd a menedékházat! Schmidt-Zabierow Hütte, 1966 méter
Wilder Hund és a Nackter Hund klettersteig
Végre megtaláltuk a belépőt és kezdődhetett a móka!


Az XBOX Tomb Raider nevű szimulátorával készültem a feladatra😁
A kletter utolsó harmadára persze az eső is elkezdett esni, úgyhogy innentől egy kicsit paráztam. Főleg, hogy nem vagyok tapasztalt hegyi játékos.
Eső elől elbújva kis pihenő
De fokozott óvatossággal és mégjobban átgondolt lépésekkel csak felértünk a 2506 méteren levő Mitterhorn csúcsához.

2506 méter

Mitterhorn
Mostmár csak le kellett jönni... Lefele eső, köd, plusz az 1800 méter ereszkedés... Csúnyán elkészültünk, de főleg a combhajlító izmaink...


Viszont találkoztunk egy Alpesi szalamanderrel! Tők jó fej volt. Mostantól ő a kabala állatom! :D

Alpesi szalamander
Másnap jőtt is a brutál izomláz. Pont ez hiányzott a szombati húzósnak ígérkező montis akció előtt... 

A péntek pihi, este átgurultam Hinterglemmbe átvenni a rajtcsomagomat. Kicsit beszélgettünk a müncheni és bécsi kollégákkal, illetve a néhány ügyféllel akik szintén bevállalták ezt a ride-ot a cégünk színeiben.

Szombat, 7 fok, eső, na ez a buli még el sem kezdődött de már durvul. :) Gyuszi is eljött a versenyre, ezúttal viszont csak nézőként illetve segíteni. Amúgy ő a rutinos montis maratonista, jó párszor megjárta már a Salzkammergut Trophyt.

ez várt rám

A verseny érdekessége, hogy egyszerre indul minden táv és menet közben eldöntheted, mész e tovább vagy megelégszel egy résztávval. Fenti ábrán látható.

Helikopter a rajtnál, zene, na meg eső és kis aggodalmas várakozás a rajtra, csak ezt a napot egyben megússzam. :)
 
21. World Games of Mountain Biking
még minden csilivili :D
Első pár kilóméter neutralizálták a körülméynek miatt, az első emelkedőn engedték el a mezőnyt
Végre elindultunk. Próbáltam az elején előre lépegetni, ott kevesebb eséllyel keveredek bajba. Az emelkedőn meg már nem volt gond, így az első rizikósabb részét a versenynek simán letudtam.

Az esőben átázott az amúgy csak széldzsekim. Feltekertünk az Asitzra és közben azon gondolkodtam, hogy csütörtökön még könnyebben ment ez a hegy. Köszi kletter, köszi Joe! :)

Viszont jött az első lejtmenet és majd lefagytam a bicajról. Pedig itt még egész "meleg" volt, négy fok. A hegy aljában felvettem az ujjatlan széldzsekimet is. Melegem ezután sem volt de egy kicsit azért segített a két széldzseki megfogni a hideg levegőt, legalább a felsőstestemen elviselhetőbbb volt a hideg.


A második hegy volt a leghúzósabb, 900 méterről fel 2100-ra. 1200 méter emelkedés, átlag 11 fok. De az utolsó 300 méter szint volt a legnehezebb, több részen 20 százalék feletti emelkedés, azt hittem soha nem érek fel! Gyuszi feljött sífelvonóval, ott fogadott. Készített is velem egy villám interjút...:)



Ezek után megint jött a megfagyás. Nem is tudtam, hogy itt van Európa egyik leghíresebb, legjobbnak tartott, flow-trailje amin zúztam lefelé. Hacklberg trail. A ködben viszont semmit nem láttam, a pálya meg hát dagonya is volt, figyelni is kellett, na meg fáztam is... ennek ellenére nagyon jó volt itt lefelé zúzni! Ezek a lejtők mindig meghozták a kedvet a folytatáshoz. Sokat küzdöttem fejben, hogy mi legyen, megálljak, rövidebbet menjek, vagy menjek majd tovább, és ha most tovább megyek meddig? 42, 58km-ig? De az elágazásoknál valahogy mindig a hosszabb távra kanyarodtam.


A harmadik hegy esett a legnehezebben. A lábaim már nem voltak toppon és megint jöttek a 20% -os emelkedések. Itt már le kellett szállnom és toltam felfelé a bicajt.Nem szeretem tolni versenyen mert ugyanolyan fárasztó mint tekerni.  Ám jól esett nagyon a lábaimnak, végre valami másféle terhelés. Kicsit így "pihentek" amíg a bicajt toltam.

Közben lelazult az ülésem is, meg kellett egyszer állnom rendbe tenni.

Innentől "már csak" két elviselhetőbb hegyen kellett áttekerni, 300 majd 500 méter szinttel. Mivel az utolsó hegyen azonban nem tudtam pontosan mennyi szintet kell még mászni, fejben már nagyon szét estem. Meddig kell még itt felfelé menni, b@ssz@+,  a lábaimnak, nekem, sok volt ez már. Célba akartam érni. Bőven elég volt ez így elsőre, ilyen szar ídőben főleg, na!


De minden véget ér és az emelkedővel is ez történt szerencsére. Innen volt még 5 kilóméter és már csak lefelé kellett gurulni. Ez megint feldobott, gyakortlatilag itt már tudtam, hogy megcsináltam. Yeeeah!

 Bekanyarodtam Hinterglemmbe, előttem a célkapu.

na ki a fasza gyerek 😂😂😂
Gyuszi elkapta a kb fél másodperces kerekezésemet, profi fotós! 😀
Teljes volt a paletta. Izgalom, küzdelem, jótékonykodás, újfajta sport kihívás, egy szuper élmény volt! Ahogy néztem, bőven 600 fölött regisztráltak a 80 kilóméterre. Szemlélteti a körülményeket, hogy végül csak 53-an mentünk végig ezen a távon. 42.-nek értem be.

Szerintem jövök jővőre is. Ennél a körülmények már csak jobbak lehetnek. Nagy valószínűséggel...

Alles wieder gut :)
a sporival elég sokszor összefutottunk a távon :)
még szerencse, hogy volt bicaj mosó. Itt magamat is le tudtam csapatni 😂😂
Vasárnap Gyuszit vittem Salzburgba, onnan én München, Nürnberg, Lipcse, Berlin. Nem volt egy eseménytelen 5 nap. Szerencsére semmi nem állított meg minket és egy darabban vissza értem a családomhoz. I love this game! :)

1 megjegyzés:

  1. Ez kemény baszki, még olvasni is brutális! Gratulálok a teljesítéshez, majdnem 6 és fél órát pirítottad a témát igen szar körülmények között, le a kalappal!

    VálaszTörlés