2011.10.16. 65. Liepnitzseelauf

Október közepe van, 2 fok volt reggel, a napi csúcsra is 10-12 fokot mutatott az előrejelzés. Szerencsére száraz, gyönyörű napsütés mellé. Nem tudtam milyen ruhában fussak, erdőben talán még hűvösebb lesz, a lehullott nedves levelek meg a terepet nehezítik gondoltam, így az edzőcipőt is elvittem és többféle ruhát, hogy majd a helyszínen döntök. Az erdő melletti kempingben volt a parkoló, mikor át akartam sétálni a rendezvény sátraihoz, begurult Matthias is a parkolóba, akit a motorozás révén ismerek, és idén tavasszal véletlenül találkoztunk épp ezen a futóversenyen. Teljesen függetlenül ő is idén kezdett el versenyeken futni mint én. Daniel, egy másik barátom, akit szintén a motorozás révén ismertem meg :), pár hete lezúzta magát a Sachsenringen, (Üdv a highsider-t repültek klubjában). Nem tört el semmije szerencsére, de a feneke, háta nagyon fájt, kék lila volt, 1 hete próbált futni, még nem ment, így sajnos ő most nem tudott itt lenni. Tavasszal ő invitált erre a versenyre. Jó kis motoros team lettünk volna :)

Tavaly még együtt a Sachsenringen,
remek ídőjárás volt (Langi zöld kawa,
én piros cbr, Matthias 600as kategóriában tolja,
de ő is ott volt)

  A Rajtszám sátorban dolgozó idősebb emberke megkérdezte, hogy "A verseny miatt jöttem  Magyarországról ide??", mert a HUN feliratot olvasta a jelentkezési lapomon az egyesület mezőben.  Matthias mosolyogva rávágta, hogy neeem, én utána már hiába próbáltam mondani, hogy persze naná! :)
  Megvolt minden a futáshoz, végül a nehezebb edzőcipőt, rövidnadrágot, ujjatlan trikót, fölé futópulcsit vettem fel és álltam a rajthoz. Jó lett volna a verseny cipő is, utólag már látom, kicsit sajnálom...

Nagyot szólt a startágyú :)

  Start! Első párszáz méter után a szerintem megfelelő bemelegítés ellenére is olyan erőltetettnek éreztem az egészet, egyből az a negatív gondolat fogott el, mindjárt megállok. Aztán persze elmúlt, én meg próbáltam az első bojban maradni, mert megnéztem a tavaszi verseny ídőeredményeit és az alapján elvileg tartani tudtam volna (az első 3-4 embert leszámítva) a bojt. Gyanús volt, hogy 2 km után vagy 15-en voltak előttem. Ekkor már keményen terepeztünk homokos talajon meredek emelkedők, lejtők nagyon nehéz volt.
A 3. kilóméternél néztem meg az ídőmet, 11 perc 42 mássodperc. Azannyát ez baromi gyors (4 perc alatt per km), meg is próbáltam egy kicsit visszavenni, tudtam ez egyértelműen nem az én tempóm, főleg ezen a távon és ilyen terepen! Az eredmény listán a végén be is igazolódott, hogy most több gyors ember állt rajthoz.
  3,5km-nél van egy 50m-es rész ami kb 15-20 métert emelkedik, ismertem tavaszról, most itt nem is próbáltam meg felkaptatni, hanem sétálva kapaszkodtam felfelé, baromi meredek, annyira kivett az első 3 kilóméter, tudtam felrobban a szívem ha ott futni akarnék. Felértem, felvettem egy fokkal kissebb tempót (érzésre) de csak küszködtem nem lett jobb. Melegem van vagy mi?. 6. km után jutott eszembe, le kell vennem a pulcsimat. Valahogy nem gondoltam rá, hogy konkrétan melegem lehet rövidnadrágban 7-8 fokban erdőben. Levettem a pulcsim futás közben, a derekamra kötöttem, és ugyanazzal a tempómmal, de tényleg 1 kilóméter után már jobb közérzettel nyomtam tovább.  2-en voltak előttem kb 50 méterre egy manusz triatlon cuccban, és egy nő. A meredek kapaszkodón ahol felsétáltam, ott előztek meg, utána 8 km-ig, az egyetlen frissítő pontig, kb maradt is a távolság közöttünk, hol közelítettem, hol távolodtam tőlük.. Ott a frissítő pontnál futás közben ittak egy kicsit, én a pohárral sétaltam 10 métert a kitett szemetesig, úgy éreztem többet ér az a kis ídő nekem, mint küzdeni futva. Így jobban el is léptek tőlem itt. Ezután leértünk a tó partjára, ahol a tó melletti kanyargós útón már szem elől tévesztettem öket. Mögöttem sem volt senki, innentől egy magányos futás volt. Tartottam a tempómat úgy éreztem. Elértem a 10 kilóméteres táblát, 42:06-ot mutatott az óra, amivel elégedett voltam, a kérdés az volt innentől, mennyit lassulok az utolsó 5 kilóméteren.  Végig figyeltem a tó melletti fák kiálló gyökereire, néha kifejezetten nehéz volt megtalálni a lépést közöttük. Nehéz terep volt, a 12. kilómétertől pedig megint homokosabb emelkedők és lejtők jöttek. A 13. km után valahol egy pár pillanatra elkalandoztak a a gondolataim, csak arra emlékszek konkrétan, hogy pont nem figyeltem magam elé, egyből el is vágódtam a földön, az előrelendülő lábam beleakadt egy kiálló fagyökérbe. A kezeim kicsit fájtak a leérkezéstől, amúgy semmi nem történt, összeszedtem magam és futottam tovább.  14. kilómétertől az erdőben a már kövezett sétányon egyre tőbb ember sétált, akik tapsoltak, bíztattak, nagyon jól esett, mert úgy éreztem már, hogy csak vonszolom magam. Persze azért tudtam, már csak 1000m, az már semmi, az erőt adott... (jó hosszú semmi volt) A lábaim fáradtak voltak, és energiám sem volt már, egyszóval nagyon el voltam készülve az erőmmel. Ekkor megláttam megint a manuszt magam előtt, akit a frissítő pont után veszítettem el a szemem elől . Kb 20-30 méterre volt előttem, tudtam nem érem be, nem is tudtam volna gyorsítani, de már az jó érzés volt, hogy nem futott el, tudtam tartani kb amit ő is futott. A nő nagyon szépet futott, 8 km után kezdett csak bele igazán, 1:02:54-el végzett, szép volt.
  A befutóban is bevált a HUN felirat az egyesület mezőben, mert a célvonal mögötti mikrofonos ember, aki kommentálta a beérkezőket mondta,  hogy nekem köszönhetően mostmár helyesen a:  65. NEMZETKÖZI Liepnitzseelauf-on értem célba :)
  A fáradtságom ellenére is sikerült mosolyt csalnia az arcomra, egyből mentem egy meleg teáért, 1-2 perc után már csak egy nagyon kellemes fáradtság volt rajtam, a testem megnyugodott, hogy ez nem a halálig tart ez a tempó, mostmár pihenhet :) 1:04:04- el értem célba, ami az utolsó 5 kilóméteren csak 1 perc lassulást jelentett az első két 5km-hez hasonlítva, szóval csak belülről éreztem annyira lassúnak magam, szuper! Kategória 4. Összetett 17. Az ídőeredményemmel szuper boldog vagyok, csak a dobogóra szerettem volna futni amit 13 másodperccel szalasztottam el, a srác előttem szintén M30 volt. Viszont ha előre tudom, hogy az én korosztályom, sem tudtam volna ennél 1 másodperccel is jobbat futni ma. Ez volt az én ídőm, megtettem mindent ez volt bennem! Bódottcság!
Érdekességképpen, a tavaszi Liepnitzseelaufon ezzel az eredménnyel kategória 3. és összetett 12. lettem volna. Sebaj, tavasszal ismét jövök Liepnitzseelauf!!
  Ja amit még meg akartam írni,  tavasszal is és most is nagyon fincsi gulyást lehetett enni, jól esett a futás után, gulyáságyúból tálalták, ezért már megéri ide jönni futni. :)

Eredménylista: Eredmények Ziel-zeit

Adatok:
Átlagtempó: 4:16 perc/km
Energia: 795Kcal
Átlag szívritmus 171
Maximum szívritmus 188
Szívritmus regeneráció:
célban: 176
30 mp: 154
1 perc: 136
1:30  :  133
2 perc: 123
3 perc: 117
 
A Sportstracker log nagyon rossz lett, nem talált jelet startnál, majd utána is végig hol volt hol nem, nem lesz ez így jó, az asics grand 10 is használhatatlan értékelésre és ez is...már gondolkodom, hogyan tudnék megbízható logokat csinálni. Azért belinkelem az útvonal látszik kb: