25km a berlini aszfaltba égetve

   Szikrázó napsütés és nyüzsgés fogadott az Olimpia stadion elött. Miután bementem a rajtszektoromba, kivel találkoztam? Maik-al, akivel eltévedtünk a Liepnitzseelauf-on. Lepacsiztunk és váltottunk pár szót. Gondolhattam volna, hogy ez nem  jó előjel... :-))
  

   A Berlin félmaraton után elkezdődött a bringázás is, így csak heti 1-2 alkalommal futottam áprilisban. Ezek inkább nyugis, illetve hosszabb távok voltak, nem voltak igazán lendületes futásaim. Így nem tudtam, mi lesz a tempómmal.

Foto: Thomas Wenning

    Ment jól. Az első 10km eltelt dráma nélkül, miközben figyeltem is rá, hogy ne fussam el. Győzelmi oszlop, Brandenburgi kapu, csak árnyékot találni a melegben okozott némi problémát. A 10. kilóméteren 39:20-nál haladtam át.

   Egy kis csiki-csuki után a pálya visszafelé fordult. Meleeeg volt, minden frisstítőponton öntöttem is a fejemre egy pohár vízet. De ahogy a tűző napon egyedül futottam az ízzó aszfalt közepén a Potsdamer Platz irányába, az erőm is olvadni kezdett. Tudtam, hogy szívás lesz. 10-15. km-en 4:00-ról 4:05-re lassultam, azért 1 másodpercnél többet nem adtam kilóméterenként! :-)
    A 15. kilóméteren levő frissítőpont után mellém került egy srác aki egy kicsit gyorsabb volt nálam. Gondoltam tök jó, megpróbálok rátapadni. Egy kicsit gyors volt és nem tudom emiatt vagy a frissítőponton ívott víztől de a 17.km-en jött aminek jönnie kellett, a görcs a jobb oldalamban. Bakker! Nee. Már így is kész voltam még ez is? Megálljak, mi legyen? Feladjam? Ilyen hülyeségekre is gondoltam. Á meg kell állnom. Megálltam és lenyújtottam a jobb oldalamat kar fel stb.
   Elindultam újra. Próbáltam a fájdalom ellenére futni vhogy, 1-2 km után kezdett jobb lenni. Össze volt állva a hasam de lassan kiment a fájdalom. Kezdtem megint magamra találni, közben elértem a pálya legnehezebb szakaszát a Kantstrasse-ét, ahol a hosszú alattomos emelkedőt rövidebb, de meredekebb emelkedők tarkítják. Kemény volt ott felfutni.
   A 22. km-nél egy mentőautó állt keresztben a pálya szélén. Nyitott oldalajtó, látszódott bent az ágy a szuper árnyékban. Húúú erős kisértést éreztem, hogy egyenesen odafussak és ledőljek a futás helyett... :-)

   Az is eszembe jutott itt a vége felé eléggé elkészülve magammal, hogy tulajdonképpen miért is csinálom épp ezt itt és most? Alíg élek. És ebben a szép ídőben. Valami kellemes kikapcsolódás helyett. Ez valami perverz betegség, hogy ilyen szinten szívatom magam? :-)

Aztán nem tudom honnan, de egy kicsit tudtam megint gyorsítani. A terep azonban változó volt, a stadion elötti emelkedő megint megfogott.
   A rajtszámom egy gumiövön volt a derekamon, persze a futástól  a hátam mögé csúszva. A stadion területére való befutáskor majdnem megállított a buzi biztonsági őr láttam felém jön aztán kiáltotta hol a rajtszám, futás közben előre fordítottam meg elküldtem a sunyiba mással szórakozzon, pont ez hiányzott még teljesen szétcsúszott zombi állapotban 700 méterre a célvonaltól. Befutottunk a stadionba és a 400 méteres pályán egy kört futva értünk be a célba. Ez klassz volt, toltam is egy sprintet. :-)
Célvonal mögött egyből ledőltem egy pár percre. Jöttek is a szanitécek de jeleztem, hogy minden ok, csak meghaltam. :-) 

Foto: Thomas Wenning

   Maikkal összefutottam megint a cél zónában, ettünk ittunk, de vhogy nem éreztem túl jól magam. Miután hazajöttem, azóta is mindent eszem és mindent iszom fél óránként...lemerültem, de kezdek magamhoz térni. :-) Jővőre? Hát most még nem, de amúgy biztos igen...:-)

célegyenes

Ídő: 1:42:21
Félmaratonnál:  01:26:03
Helyezés: 56.
Korosztály: 10.

Teljes log az edzésnaplómban.