Egy nyári este

   Szabad voltam az előbb. Szabad, akin még nincs társadalmi béklyó, gondok, felelősségek... elvesztették realitásukat a "felnőtt dolgok". Pedig csak tekertem a versenybringámmal. Este fél kilenc lehetett. Itt Berlinben a földrajzi fekvés miatt ekkor még mutatta magát a lebukó nap, aranyszínűre festette a betonrengeteget előttem.  A menetszél kellemes, meleg nyári levegője simogatta a nyakamat és még vízes (nem túl sok) hajamat. Éppen úszásról tekertem hazafelé. A hátizsákomban az úszó cuccaimon kívül nem is volt más. Kellemes fáradtság járt át. Olyan egyszerű volt minden. Pont mint gyermek koromban. A fizikai állapot, a nyári környezet, a biciklizés,  így együtt, igazán egyedülálló elménnyel ajándékozott meg. 

   Pedig mi történt? Csak munka után elmentem ez egyesületi úszásra, élveztem a többi úszó társaságát, az úszást, és biciklin is azért ültem, mert elsősorban szeretek, egyúttal üzemanyag költséget is spórolok, és egy napon az úszással kiváló edzés is, hiszen együtt a kettő több mint 2 óra mozgást jelentett.

Köszi Sport!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése