Szeretek úszni

    Azt hiszem szeretek úszni. Nagyon. Pedig szédelegve, energiáimmal elkészülve kapaszkodok ki az úszások után a medencéből. A vízet mint közeg, mindig is imádtam.
   Tegnap minimális lábmunkával mentem, rövid pihenőket adva magammnak. Bruttó 42 perc alatt 1400m lett, ez önmagában tudom nem mond sokat, sőt távban nem sok ennyi ídő alatt, de maga az úszás annyira jól ment, kezdek egy robottá válni, egyre rövidebbek a pihenők. Pár lélegzetvételnyi megállás, és megint indul a hossz. Az első 100-200 méter szakaszos leúszása után már beállok és akkor már tudok figyelni jobban magamra, a húzásra a lábmunkára a levegővételre a törzsre, és ezek harmóniájára.Még nem automatizálodott a mozgássorozat. Javítom, fejlesztem a rendszert. Annyira jó volt ez az úszás tegnap, egyedül voltam a gyors sávban, talán ez is hozátett az érzéshez. hogy csak én vagyok és a víz, nem tudom...

A vadászterületem

     Az úszás egy gyönyörű és összetett mozgásforma. A futás inkább kemény mozgás, a gravitációval küzdő test izmai másodpercenként többször is megfeszülnek ahogy a test "becsapódik" a földbe, majd ahogy rögtön jön az elrugaszkodás. Gyorsúszásban, bár itt a víz ellenállásának a megtörése, leküzdése jelenti a kihívást, a mozgássorozat maga nagyon harmónikus, különösebb erőkifejtő csúcsok nélkül, nincs ütközés sem mint a futásban, elmarad a fékező, negatív fázis. Emiatt még harmónikusabb az egész. Viszont a teljes test koordinációját igényli, szerintem már már baletthez hasonlítható ahogy a vízben mozog a test. Talán lassítva egy jó úszónál lehetne ezt a részletgazdag összehangolt mozgást jól megfigyelni. Ha sikerül jól végrehajtani és még levegőm is marad :), fenomenális érzés siklani a vízben hatalmas lendülettel. Húzás, húzás, húzás, levegő, ahogy oldalra pillantva suhannak el a bólyák, és megint húzás, húzás, húzás... Meghódítottam a vízet, vagy nem is, inkább csak megismertük egymást és egymás előnyeit felhasználva, átadva, teljes összhangban mozgunk.
     Per pillanat nagyon hiányozna ha csak futnék és nem járnék úszni. Egész máshogy veszi igénybe a szervezetet mint a futás. Kicsit lehet erős hasonlat, de egy kemény, fárasztó futás után az inkább olyan érzés, mint akit alaposan a földbe döngöltek, itt-ott fáj, alíg bírok állni, éhes, szomjas vagyok. Az úszás meg olyan, mintha csak egy varázsló elszívta volna az erőmet. Ha kimászok a medencéből, semmim nem fáj, úgy érzem lazák az izmaim, mégis max botorkálok a medence mellett. Mindkét fajta terhelést fontosnak tartom. A test nagyon sok mindenre képes és ha "csak" futsz, hiába érzed erős vagy és kitartó, csak egy szeletét ismered a képességeidnek, sokkal több van a testedben!
     És a legjobb, végre megtanulok gyorsúszásban úszni, de rendesen, csak úgy! Hány legyet ütök egy csapásra, hol veszíthetünk a sporttal? :) Úszás után gurultam hazafelé az autóban és a kis műanyag kulacsomból iszogattam a bekevert izót. Eszembe jutott, hogy az a köztudatban vagány dolognak számít kocsiban alkoholt inni, amcsi filmek hatása, diszkós alapozás... Ki mondja el a fiataloknak, hogy sportolni, és pl. egy jó úszás után kellemesen elfáradva, a verdában zenét hallgatva izót inni, na az 100-szor királyabb! ;-)