2012 5.hét, célok, tervek és egy kis múlt

Triathlonért? Há azé bármit, viccőősz? Úszok-futok-gombot varrok! De, idén az első és nagyon fontos kihívás április 1-én a Berlin félmaraton lesz. Ez volt tavaly az első erőpróba, amiért elkezdtem komolyan futni, és amelynek köszönhetően végül, talán mondhatom "igazi" futóvá váltam. Igazi alatt a futást mint sportot értem a teljes szélességében, futótechnka, étkezés, anyagcserefolyamatok megismerése, edzésfajták, stb....rengeteget tanultam erről a sportról. De talán a futás több mint sport, kicsit életforma is. Szóval, az utóbbi években futkároztam hébe hóba tavaszokon, hogy legalább egy kis esélyt adjak a szervezetemnek, hogy megbírkozzon a nem is oly régi hobbim, egy 180 lóerős versenymotor által támasztott fizikai kihivásoknak. Egy kis ízelítő a pályamotorzásról. Rendező, vágó, főszereplő én lennék egy személyben :)

Kell erőnlét és hát mondanom sem kell, hogy az a "felkészülés" nem sok mindenre volt elég. De ennyit futottam legalább időnként. Mezei utcai sportcipőben...2-4 km max.
    Gyerekkoromban persze sokat futottam, 6 éves koromban saját elhatározásból lementem a rákoskeresztúri Hungarokamion SC Egyesület focipályájára,  és jelentkeztem hogy focizni szeretnék. Apám nem szerette a bíró által vezetett sportokat. Számára az atlétika volt a sport, ahol az ember a stopper, a távolság, vagyis egzakt mérhető teljesítmények eléréséért küzd. Egy egy bíró által félrevezetett foci, vizilabda, kézi, szertorna ..(és sorolhtnám) meccs alapján sajnos van igazság benne. Fenébe, hogy a csapatsportok annyira élvezetesek, főleg gyerekként.
    De 13 éves koromban, egy keddi foci edzésen szemsérülést szenvedtem. Több műtét, eredmény 0, a bal szemem nem jó, nem látok vele. És, nem ajánlották, hogy focizzak. Ami maradt, arra nagyon kell vigyázni. Akkoriban futottam utoljára igazán. Van egy gyanúm viszont, hogy a szervezetem emlékszik mindenre, és hogy elkezdtem több mint 20 évvel késöbb rendszeresen futni, hamarabb visszatalált a testem a régi kerékvágásba. Talán ez az oka annak is, hogy az első futóévemben a a futóversenyeken elég hamar egészen sikeres kis futásokat tudtam összerakni, az év második felében a elértem a beérkezők első 5-10%-os mezőnyébe 10-21kmes távokon, a nem túl kilóméterdús futásaim ellenére is. (Átlag 100km per hónap) Személy szerint persze mindegyik futóversenyem nagyon nagy siker volt, a legelsőtöl az utolsóig,  ezért önmagában is szuper dolog a futás, hiszen ha elérjük az általunk kitűzött célt, ami lehet egy táv puszta teljesítése is, az olyan az egyén számára, mintha elsőként szakítaná át a célszalagot. Ez automatikusan motiválja az embert tovább az újabb célok elérése felé. Hmm, kicsit sokat írtam, legyen akkor ez egyfajta kis bemutatkozás szerűség, még annyit hozzá, hogy 2004 óta Berlinben élek, barátnő és két, "de ők tényleg!!"  legokosabb, legszebb  kislányaim társaságában. :-)
  Szóval edzés, lassacskán karaktert kapnak a mozgások, február végéig továbbra is minden fronton gyűjtöm tovább a km-eket, úszás, futás, a bringázás most nehezebb, kint nem tudok a hó miatt, elkezdtem görgőzni, megpróbálok többször ráülni a következő hetekben. Emellett az elméleti tudásomat is mélyítettem a két új számban, vettem egy gyorsúszásról szóló dvd-t és a bringázásról egy köyvet.  Az úszó DVD nagyon hasznos, szuper felvételekkel víz felett és alatt, a tökéletes technika elsajátításához. Nagyon jónak találom, kedden gőzerővel vetem magamat az úszás további gyakorlásába, fejlesztésébe. 

 
A bringás könyv kifejezetten a triathlonra van felépítve, szintén hasznosnak tűnik, bár még nem rágtam át magam minden részén.

 

   De, már nagyon várom a márciust! A futás program átáll végre a sebességnövelésre. 1 hónapon át a télen megszerzett állóképességet szeretném gyorsasággá fordítani. Résztávos edzések, intervallok, mellette az úszás és a bringa marad keresztedzésnek. Miután lenyomtam a félmaratont, egy fő cél lesz: Június 17. Liepnitzsee-triathlon, rövidtáv. (1.5km/40km/10km) Nem a puszta helytállás a cél, ezért komolyan veszem a dolgot. 2 hónapom marad rá, hogy felkészüljek. Tavasszal a ház küröli munkák is újraindulnak, kerítés, terasz építés stb, remélem marad ídőm edzeni mellette. Azután, 2012 legfontosabb versenye jön augusztus 12-én a Werbellinsee Triathlon, Ironman 70.3, középtávon. (1.9km/90km/21,1km) Remélem nem számoltam nagyon el magam. Lehet, hogy  inkább mégegy rövidtáv kellett volna 2012-ben, és csak a fejlődésre menni idén, és jövőre növelni a távot? Nem tudom. A tervem, hogy a futósebességemhez szeretném a többi számot hozzáemelni. Nem lesz könnyű, de, talán épp ezért akartam így. :) E cél elérése érdekében tett mozgások a héten:

az esti nyújtást megelőlegeztem a bejegyzéshez

Úszás ugye csúszott egy napot, ami szót érdemel, talán a hétvégi futások, megint kicsit hosszabb távokat futottam egymást követő napokon. A szombati volt érdekesebb ahol az első normális 10 km után a táv második felére megemeltem kicsit a tempót és nem hagytam, hogy abba ezután a fizikai állapotom "beleszóljon". Ez szerintem egy jó edzésforma. Fejben, küzdésben hasznos, felkészítjük magunkat azokra a szituációkra amikor már fáradunk, hogy nem engedjük a testünknek  átvenni az irányítást.  Első tíz alsó aerob 50:28, második felső aerob 47:17. A vasárnapi 16 km alsó aerob, anyagcsere és allóképesség fejlesztésről szólt. Ezen kívül ami klassz volt a hétvégén, mindkét nap koriztunk megint.

Családi triathlon: húzzad apa, ugye nem akarsz az Ironman70.3-on beégni?

A lábaim a hétvégi mozgások után mondhatom, hogy el vannak fáradva :)

A hideg és hó mellett is jól használom ki a lehetőségeimet, úgy érzem eddig minden a terv szerint halad.